3. fejezet
2007.06.26. 16:26
Jöhetnek a dicséretek, amiért ilyen gyors voltam:D Jó olvasást!
„Nem vagyok visszataszítóan ronda, és azt se lehet mondani, hogy fiús alkatom lenne… Régen elég lapos voltam… Na jó, úgy néztem ki, mint egy deszka, de egy-két éve jóval teltebb lett az alakom. Igaz, továbbra sincsenek hatalmas melleim és túl széles csípőm, de legalább nem is híztam el úgy, mint Parvati… Akkor talán azért gúnyolódott ez a denevér, mert nem sminkelem magam állandóan? Soha nem vagyok ápolatlan, nem úgy, mint ő a tanévek során… Minek festeném ki magam minden reggel? Miért baj az, ha én a természetességet szeretem. Persze különleges alkalmakkor használok egy kevés festéket, de akkor sem meszelem ki az arcom, mint a manökenek… Szerintem egy kiló alapozótól még senki sem lesz nőiesebb… Vagy az öltözködésemmel van a baj? A ruháim nem szakadtak, nem divatjamúltak, csak egyszerűen visszafogottak. Attól, hogy nem mutogatom a hasam, meg a melleim, még nem vagyok kevésbé nőies. Azt is mondta, hogy a mozgásom darabos… Tényleg az lenne? Még soha senki nem tette szóvá nekem, és én sem vettem észre…”
Hermione ebben a pillanatban érezte meg, hogy a fürdővíz a lábára csorog, miután a kád teljesen megtelt.
„Nem vagyok teljesen normális! Képes vagyok ilyen hülyeségeken ennyit agyalni… Piton csak kötekedni akart velem, hogy ne akarjak vele dolgozni…”
A lány egy varázslattal rendbe hozta a fürdőszobát, majd elmerült a kellemes illatot árasztó habokban. Próbált megnyugodni, és kizárni a fejéből a gúnyos megjegyzéseket, de végül kénytelen volt belátni, hogy nagyon is bántják a sértések. Egyre jobban haragudott saját magára, végül elhatározta, hogy egyszer még bosszút áll a férfin, akinek sikerült rátapintania az egyik érzékeny pontjára…
Másnap rosszkedvűen kevergette a Rend számára készítendő bájitalokat, végül úgy ítélte meg, hogy képtelen a bonyolultabb munkákra koncentrálni, ezért inkább ellátogatott az Abszol útra, hogy beszerezzen néhány bájital-hozzávalót. Később betért a kedvenc antikváriumába is, ahonnan hatalmas könyvkupaccal megrakva távozott. Az izgalmasnak ígérkező kötetek végül elmulasztották a rossz kedvét, és a nap hátralevő részét az ágyán fekve töltötte az új szerzeményeit lapozgatva, míg végül az egyik vastag kódex felett elnyomta az álom. A következő napon már visszatért minden a rendes kerékvágásba, kora reggeltől egészen estig keményen dolgozott a különböző kenőcsök és főzetek elkészítésén, és csak az aznapra eltervezett munka befejezése után ment le a Grimmauld téri ház konyhájába. A többiek már rég megvacsoráztak, pár nap alatt megtanulták, hogy nem tanácsos Hermionét munka közben különböző étkezésekkel zaklatni, így Mrs Weasley ma is félrerakta a lány adagját, még egy kis süteményt is mellékelt hozzá. Az étkezés után Hermione visszatért a szobájába, majd bekapcsolta a számítógépét. Harry már egy hete elutazott Dumbledore professzorral, hogy egy horcruxot felkutasson, de eddig csak egyszer tudott vele beszélni az interneten, és most reménykedett benne, hogy a késői órán a fiú is elérhető lesz.
Nagy bánatára rögtön észlelte, hogy sem a fiú, sem az igazgató nem csatlakozott az MSN-hez, csak néhány rendtag, köztük Piton volt elérhető. Hermione úgy döntött, vár pár percet, mielőtt kikapcsolja a gépet, hátha Harry is megjelenik, de ezt a döntését hamarosan meg is bánta…
Félvér Herceg üzenete:
Jó estét, Miss Granger! Hogyhogy nincs kedve ma beszélgetni velem… Talán csak nem beteg, hogy nem kattintott rám azonnal?
Hermione üzenete:
Jó estét, professzor! Nem vagyok beteg, így az is érthető, hogy nem vágyom mindig az állandó sértegetésére…
Félvér Herceg üzenete:
Ó, csak nem megbántottam valamivel? Nem hittem volna, hogy ennyire zavarja, ha valaki felhívja a figyelmét a nem túlzottan előnyös adottságaira… Hát ezért tűnt el a múltkor olyan hirtelen…
Hermione üzenete:
Ugyan, miért bántott volna meg? Pusztán csak megnevettetett azzal, hogy pont maga kritizálja a külsőmet… Én legalább nem csak nyaranta vagyok képes ápoltan megjelenni.
Félvér Herceg üzenete:
Miért érzem úgy, hogy most próbál sértegetni? Miss Granger, ismerje a közönségét! Maga nagyon naiv, ha azt hiszi, ezekkel a megjegyzésekkel akár csak egy másodpercre is elszomorít! Csak a felszínes embereket foglalkoztatja, hogy mások mit gondolnak róla…
Hermione újra közel került ahhoz, hogy mérgében kikapcsolja a számítógépet, de eldöntötte, hogy nem adja meg a férfinak azt az örömöt, hogy bevallja, mennyire felidegesítette. Kiszaladt a fürdőszobába, és miközben hideg vízzel megmosta az arcát, azon töprengett, hogy mit válaszoljon, mire visszaért a géphez, már egy újabb üzenet várta.
Félvér Herceg üzenete:
Nahát, csak nem megsértettem az önérzetét, hogy így elnémult?
Hermione üzenete:
Dehogy, csupán a mosdóban voltam… Nekem az a véleményem, hogy az intelligens emberek elgondolkoznak az építő jellegű kritikákon, és nem az az életcéljuk, hogy mindenkivel megutáltassák magukat… És mellesleg nem iszogatnak nyugtató főzeteket…
Félvér Herceg üzenete:
Miért érzem úgy, hogy rám célozgat? Még a végén teljesen magamba fordulok…
Hermione üzenete:
Oh, azt ne tegye, a világért sem bántanám magát, hisz köztudottan olyan érzékeny… Inkább azt árulja el, hogy tud-e valamit Dumbledore professzorról és Harryről!
Félvér Herceg üzenete:
Miért lenne kötelességem beszámolni magának? De ha ennyire érdekli, nemrég beszéltem az igazgató úrral, egyelőre nem akadtak használható nyomra, így a hétvégi bálra hazatérnek.
Hermione üzenete:
Bál? Miféle bál?
Félvér Herceg üzenete:
Nahát, az eminens kisasszony valamiről nem tud? Ez meglepő… Dumbledore kitalálta, hogy a Főnix Rendje alapításának 20. évfordulójára bált rendez a tagok számára…
Hermione üzenete:
És maga is részt vesz rajta?
Félvér Herceg üzenete:
Kénytelen leszek, ráadásul itt lesz a Roxfortban…
Hermione üzenete:
Akkor hamarosan ismét találkozunk…
Félvér Herceg üzenete:
Micsoda felemelő hír… Bizonyára sajnálja, hogy egy olyan eseményen kell részt vennie, ahol nem a tudálékosságát mutathatja be, hanem a külső adottságait…
Hermione üzenete:
Én magával ellentétben legalább tudok társaságban viselkedni… És nem csak a fekete színt ismerem…
Félvér Herceg üzenete:
Hogy felvágták a kisasszonynak a nyelvét. Kezdem azt hinni, hogy mostanában túl sokat beszélgetett velem. Jobb is lesz, ha most elköszönök…
Félvér Herceg üzenete:
Oh, még mielőtt elfelejtem: A bál előtti éjszaka használjon valamilyen pakolást, a szeme alatti karikák nem túl vonzóak…
Hermione üzenete:
Jó éjszakát!
„Undorító, gonosz, vén denevér! Hogy fulladna bele az ostoba bájitalaiba! Nem igaz, hogy nincs jobb szórakozása, mint az én külsőm elemzése!” Hermione dühösen bevágtatott a fürdőszobába, ahol a tükörbe nézve szomorúan vette tudomásul, hogy lassan tényleg kezdenie kell valamit a szeme alatt a sok munka és olvasás hatására megjelent karikákkal…
4. fejezet
|