Higgy!
Higgy varázsos önmagadban,
szárnyalj szélnél szabadabban,
jeges télen higgy a nyárban,
esőben a szivárványban.
Higyj ha nem hisz benne senki
ha jobb volna elfeledni,
régi napok szép emlékét
nyári alkony piros fényét.
Hinni kell, ha összetörnek
gonosz lelkek meggyötörnek,
ha átkoznak gonosz nyelvek
nem szeretnek, nem ismernek,
mert ha nem hisz többé senki,
álmainkat elfeledni,
a csodákat eltemetni
jaj az ember kénytelen.
Nem lesz többé semmi sem.
Hamvába hal a varázslat,
táltos dobon sosem szállhat,
szárnya törik a tündérnek,
sírból a halottak kélnek,
csontkarmukat feléd nyújtják.
nincs segítség, nincs biztonság.
Mitől csak a hited védett,
csontdémonok, hideg rémek,
világodat elözönlik,
halálodat így köszöntik.
Rabszolgája lész a holtnak,
búcsút inthetsz napnak, holdnak,
örökláncok leigáznak,
ha a mesék nem vigyáznak.
szállj a szélnél magasabban.
csókold meg az öreg holdat,
távoltartja ő a holtat.
világok kapuját őrzi
míg ősregéit meséli.
Mert a mesék, csodás álmok
megfojtják azt ami álnok
Hinnem kell hát a mesékben,
minden éjjel megidézem
vén sámánok szellemét.
tanulom az őszenét.
Mert ha egyszer elfeledjük,
világunkat eltemetjük
legyőznek az árnylidércek
gyermekeid éjjel félnek,
ha meséid nem védik meg
világlátó szép szemük.
holttá válik életük.
Üres ébrenlét
Választ az arcodnak
Tükörképed sem ad,
De nyitott szemmel nézed
A mindent elöntő feketeséget.
Lelked szárnyai sorvadásnak
Indult két csontdarab,
Melyek elbírni nem fogják
Már többé az álmaidat.
Haldokolsz… sötét képek
Agyadban peregnek.
Várod, hogy a véget
Adja meg az élet,
Hátha féket is ő ad
Vágyaidnak, álmaidnak,
Megfakult szép szárnyaidnak,
Elfeledett napjaidnak.
Mi jót tettél?
E világra miért jöttél?
Csak mert zord létre
Hívott anyád méhe?
Vagy apád tette?
Magjával megteremtette
Hosszú szenvedésed,
Mely csak haláloddal érhet véget?
Teremtettél új életet?
E világra? Nevetheted
Azt, ki várta a szereteted.
Nem lesz már gyermeked,
Hisz te sem leszel e világon,
Csak a szélbe elszórt álom,
Álmaidnak tükörképe,
A végzetnek főhősnője.
Vége. Vége. Vége.
Nem vágysz már e létre.
Vége.
Agatha Ravenna Moon
Kiskunfélegyháza, 2007. 04. 20.