Higgy!
Higgy varázsos önmagadban,
szárnyalj szélnél szabadabban,
jeges télen higgy a nyárban,
esőben a szivárványban.
Higyj ha nem hisz benne senki
ha jobb volna elfeledni,
régi napok szép emlékét
nyári alkony piros fényét.
Hinni kell, ha összetörnek
gonosz lelkek meggyötörnek,
ha átkoznak gonosz nyelvek
nem szeretnek, nem ismernek,
mert ha nem hisz többé senki,
álmainkat elfeledni,
a csodákat eltemetni
jaj az ember kénytelen.
Nem lesz többé semmi sem.
Hamvába hal a varázslat,
táltos dobon sosem szállhat,
szárnya törik a tündérnek,
sírból a halottak kélnek,
csontkarmukat feléd nyújtják.
nincs segítség, nincs biztonság.
Mitől csak a hited védett,
csontdémonok, hideg rémek,
világodat elözönlik,
halálodat így köszöntik.
Rabszolgája lész a holtnak,
búcsút inthetsz napnak, holdnak,
örökláncok leigáznak,
ha a mesék nem vigyáznak.
szállj a szélnél magasabban.
csókold meg az öreg holdat,
távoltartja ő a holtat.
világok kapuját őrzi
míg ősregéit meséli.
Mert a mesék, csodás álmok
megfojtják azt ami álnok
Hinnem kell hát a mesékben,
minden éjjel megidézem
vén sámánok szellemét.
tanulom az őszenét.
Mert ha egyszer elfeledjük,
világunkat eltemetjük
legyőznek az árnylidércek
gyermekeid éjjel félnek,
ha meséid nem védik meg
világlátó szép szemük.
holttá válik életük.
Máglyára várva
Hajlik az éjjel, lobban a láng,
Eltűri szíved a világ zaját,
Éjnek szárnyán szökken a nyár;
Elvisz a szív, elvisz a vágy.
Nincs út vissza már,
Előre hajt, a vége vár;
Felfelé, az égbe száll
Veled egy láng és egy árny.
Megáll az élet, ott áll a vágy,
Keserű fintort vág az ágy.
Nappalod hajnal, nem élsz tovább,
Elvisz az éjjel, elvisz a nyár.
Megöl a szíved, megöl vágy,
Elszáll éjnek pillanatán,
Elvisz téged a fekete vár,
Elszáll az éjjel, elszáll a nyár.
Vad utakon csak téged vár,
Az út végén tereád száll,
Megfojt egy árny, megfojt a vágy,
A vad út végén csak reád vár.
Megáll az élet. Szökken a láng.
Vége az útnak. Elhagy a vágy.
Elhagy a vágy, a láng vitte már,
Elvisz az éjjel, elszáll a nyár.
Ez a hely visszavár!
Itt magába zár,
Elvisz az éjjel, elvisz a nyár,
Megfojt a vágy, megfojt egy árny.
A vad út csak téged vár,
Sodor már.
Elszáll az éjjel, a hajnal tűzzel vár.
2006. 11. 30, Kiskunfélegyháza.
Agatha Ravenna Moon