8. A táncoló bábu

 Angela riadtan megpördült. A színpadon ugyanúgy voltak a díszletek, mint reggel, csak a bábuk voltak áthelyezve. Nyilván most ért véget nemrég az előadás. Középen világított egy pislákoló lámpa, a lángocska riadtan verdesett ide-oda a vastag, szabálytalan felszínű üveg mögött, mint egy szabadulni vágyó lepke. És akkor Angela megpillantotta a mestert.

 Az egyik sötét sarokban ott ült egy kicsi ember, fekete köpenyben, ujjai karomként görbültek fémfejű botja markolatára. Az arcából semmi sem látszott, csak széles vigyorra húzott szája. Csatos piperkőc-cipőt viselt, és fekete kesztyűt. Ahogy sötét haja félrehullt az arcából, láthatóvá lett a szemén keresztülhúzódó kötés. Bizony, ez a vak bábos volt. És úgy fürkészte Angelát a varjúforma, beesett arcával, mintha látná is. A lány hátrált egy lépést. A férfi fölkelt, és botjára támaszkodva elindult felé. A jobb karját furán behajlítva hordta, mintha el lenne törve vagy legalábbis megsérült volna.

 Újra megszólalt. Olyan hangon beszélt, ahogy a portyázó farkas szólna a nála kisebb és gyengébb kutyához:

-Nem válaszoltál. Ez nagy illetlenségre vall, la garci.

-Én… nem tudom, mit mondhatnék. –Angela összeszedte magát- . Inkább az vall illetlenségre, ahogy te nekem megjelentél. Reggel is, meg most is. Nem mutatkozol be, csak számonkérsz. Ki vagy, és mit akarsz tőlem?

 A férfi elmosolyodott, és ettől Angelának majd kifordult a gyomra. Az émelyítően széles mosoly föltárta a vak oldalsó, szürke fémfogait. Nem volt szép látvány.

-Igazad van, la garci. Nekem kellett volna először bemutatkoznom. –bemutatott egy széles meghajlást-. Samael vagyok, le shatana wissa.

-Én meg Angela. Ne szólíts la garszinak vagy minek, milyen nyelv ez egyáltalán?

-Egy különleges nyelv. Összesen hárman beszéljük az egész világon

-Hát akkor tényleg különleges lehet. És mit jelent ez a la garszi?

-Kislányt. –vigyorgott a mester.

 Angela borúsan bólogatott.

-Tudtam, hogy nem örülök majd neki, ha megtudom.

A bábos hirtelen odalépett a földön heverő, kicsavart végtagú bábuhoz, és fölmutatta.

-Akarod, hogy táncoljon neked?

És választ se várva leengedte a figurát a földre. Csodák-csodája, a bábu megállt, nem borult föl, pedig a férfi már nem is fogta.

-Ő Viktória. A kedvenc bábum. A közönség is imádja.

A bábu úgy állt a talajon, mint egy kicsi, groteszk ember. Fodros ruhái eltakarták a lábfejét, sápadt arcából kerek, kék szemek meredtek a semmibe. A mester úgy simította meg a figura arcát, mintha az egy igazi ember volna, vagy netán a gyereke. Nem akarja egy pillanatra abbahagyni ezt az idegesítő vigyorgást? , tűnődött Angela a bábos arcát vizsgálva. A bábu tett egy lépést előre. Mozgása dülöngélő, tétova volt, mint egy részegé.

- Hagyd, nem akarom, hogy táncoljon. Nincs most időm szórakozni. Ki kell szabadítanom egy jótevőmet a Vallatóházból, mert teljesen alaptalan vádakat zúdítottak a fejére. Többek között én is az okok közt vagyok.

 A férfi felfigyelt a Vallatóház említésére.

-Nocsak! És hogy képzelted el azt a kiszabadítást? Besétálsz, aztán széttöröd a rácsokat? Nem ilyen egyszerű, la gar.. vagyis bocsánat, bogárkám.

 Angela összeborzadt ettől az édelgős becézgetéstől.

-Maradjunk inkább a la garszinál, ha már mindenképpen hülye neveket akarsz rám aggatni. De sietek, úgyhogy ha nem segítesz nekem, jobb, ha utamra engedsz.

 A bábos ült és hallgatott. Angela várt, majd megunta a várást és elindult. A Vallatóház bejáratánál posztoló két katona azonnal felfigyelt, és fenyegető állást vettek föl. Angela tíz méterre megközelítette őket, mire az egyik kilépett, és felemelte alabárdját. Angela egy pillanatra megtorpant, majd nyelt egyet és határozott léptekkel a katona felé lépkedett. Az kicsit meglepődött,é s most már a másik is megindult. Arcukon ocsmány vigyor ült, a fegyvereket ütéshez készítették. A lánynak megrebbent a szeme, de makacsul továbbment. Nem érdekelte, mi fog történni, bár már szinte érezte a húsába csapó pengék éles fogát

. A katonák egyre közeledtek, a fényes vas suhogott a levegőben, mikor hirtelen undorító, nedves csattanás hallatszott, valami fröccsenés szerű hanggal kísérve, majd rögtön utána az egyik őr sikolya. Angela fölnézett, és leesett az álla. Az őr, aki balról közeledett felé, összeesett, és a földön hevert. Nem lehetett kivenni az alakját, mintha csak egy rongycsomó hevert volna ott. Körülötte óriási sötét tócsa, főként a feje körül, amely feketének tűnt a sötétben. A lány sejtette, hogy az vér, de el nem tudta képzelni, hogyan került az oda. A másik katona artikulátlan üvöltéssel menekült, de hirtelen a feje és a mellkasa Angela hitetlenkedő szeme előtt egyszerűen szétrobbant. Vércseppek és húsfoszlányok reppentek szét. A bárd a földre hullott, a magatehetetlen test összeroskadt.

 Szerencsére sötét volt, így nem látszott minden élesen, de Angela egy önkéntelen mozdulattal szája elé kapta a kezét. Nem tudta, sikítson vagy öklendezzen. Derengeni kezdett benne, hogy mi is történt tulajdonképpen, de nem akarta elhinni. Nem, az egyszerűen lehetetlen. Lassan, ízenként fordította hátra a fejét, talán attól félt, hogy az ő teste is szétroncsolódik egy szempillantás alatt. Maga se tudta, mit akar látni, mikor hátrafordul.

 Samael széles vigyorral üldögélt a színpad szélén, fogai megcsillantak a gyér fényben.

-Ezt… te csináltad? – Angela hangja és kinyújtott karja remegett,  ahogy a holttestekre mutatott. Samael értetlen arcot vágott.

-Miről beszélsz?

 Angela megmérgesedett.

-Én azt hittem, hogy vak vagy, nem pedig hülye! Te gyilkoltad ezeket a katonákat, igaz?!

-Ja, az! –rikoltott fel Samael-. Én hát, ki más. Talán magukat robbantották fel? –és jót kuncogott saját, viccesnek szánt megjegyzésén. Aztán hirtelen elkomorodott-. És ne merj velem ilyen pimaszul beszélni, mia hinn la garci. Megharagítasz. Mellesleg éppen most mentettem meg az életedet, egy kicsikével több tiszteletet érdemelnék, nem gondolod? Mol ficae respekte, la garci?

-De ez brutális volt!

-Ők is azok voltak, la garci. De ha tudom, hogy te inkább fölszeleteltetted volna magad, akkor nem szólok közbe.

-Jól van na, azért köszönöm. De most már tényleg mennem kell.

 Azzal elindult a kapu felé. Samael fojtott vihogása azonban megállított.

-Már megint mi van kérdezett vissza bosszúsan-. Megölted a katonákat, megköszöntem, de most már jó lenne, ha nem hátráltatnál a hülye röhögéseddel.

-Ez igazán jó-vihorászott egyik kezét a szája elé téve Samael-. Annyira bírom, hogy ilyen pimaszul beszélsz velem. Mástól nem tűrném, de te mulattatsz.

-Örülök neki, de tényleg mennem kell- azzal Angela már lépett is tovább, de a bábos hangja megint megállította.

-Hogy még jobban örülj: ha untatnál, már ott feküdnél a katonák mellett. És mennyire fáj a szívem, olle holle, hogy ennek ellenére hamarosan ugyanígy szét leszel trancsírozva.-azzal színpadiasan sóhajtott.

 A lányban meghűlt a vér.

-Ezt hogy értsem?

-Hát csak úgy, hogy odabent még több katona van. Sőt talán rosszabbak is. Ca, ca, kicsi lány, meg leszel halva.

 Angela könyörgőre fogta a dolgot.

-Akkor mit csináljak? Muszáj kiszabadítanom azt, aki olyan jó volt hozzám! Kérlek, ne hátráltass!

 A bábos fölkelt, és részvevő arcot vágott. Nagyon rosszul állt neki.  Átkarolta Angela vállát, és csaknem gügyögve mondta.

-Oh, la garci, eszem ágában sincs ilyesmi. Sőt, segíteni akarok neked. Bejuttatlak, de nem ingyen. Azért jár nekem valami, la garci.

-És mi lenne az?

 Angela kényelmetlennek érezte, hogy egy idegen férfi –ráadásul varázsló és gyilkos, emlékeztette magát- fogdossa, még ha csak a vállát is, ezért próbált odébbhúzódni. Ám Samael erre csak jobban megszorította.

-Hogy mi lenne? –suttogta rekedten, olyan közelről,  hogy forró lélegzete a lány fülét érte-. Mi lenne az la garci?

 A lány hirtelen felfogta, hogy mire céloz ez a sötét vak ember, és mélységes undorral kirántotta magát a szorításából.

-Ezt verd ki a fejedből- közölte-. Nem leszek a szajhád. Inkább bemegyek, és vállalom a kockázatot, hogy fölszabdalnak.

 A bábos vonítva fölnevetett.

-Csalódtam volna, ha mást felelsz, la garci! Mindegy, legalább megpróbáltam. Nem is ezt akartam kérni cserébe. Segítek neked egybe s másba, de ha sikerrel jársz, csatlakoznod kell hozzám, hogy kitanítsalak a mágia fortélyaira. Mert, mint talán észrevetted- váltott fellengzősre a hangja- én egy elég jó mágus vagyok. Persze nem azonnal kell jönnöd, nem, nem, mondjuk egy hét múlva. Már ha egyáltalán kijössz, mert másképp természetesen nem áll az egyeszség.

-Kijövök, Quorennal együtt- helyesbített Angela.

-Rendben, akkor vele. Én várlak a városon kívűl, majd találsz jeleket.

-És ez neked miért lesz jó?- Angela még mindig gyanakodott.

-Monna richa! –kiáltott föl Samael-. Mert végre nem fogom halálra unni magam, azért! És legalább büszke lehetek rá, hogy milyen sokat is tudok. De ne vesztegessük az időt, mert akkor ugyebár esetleg nem jársz sikerrel.

 Egyik zsebéből előrerángatott valamit, ami egy ujjnyi vastag és kicsit hosszabb pálcának bizonyult. Angela furcsa pillantást vetett a tárgyra.

 -Ez meg már megint mi?

-Ez –emelte a férfi magasba a tárgyat, már-már vallásos tisztelettel (a lány esküdni mert volna, hogy Samael élvezi ezt a kis színjátékot)-  nem egy akármilyen pálca. Nem, nem. Ez egy varázsos pálca.

-Gondoltam -vágott közbe Angela türelmetlenül-, de nem térhetnénk a tárgyra?

-Jól van- a mágus hangja bosszúsan csengett-. Ez egy elektromos pálca. Meg ne kérdezd, mi az, nem fogom elmagyarázni. Szóval, ha ezt hozzáérinted valakihez, és erősen rákoncentrálsz, a pálca megbénítja azt, akihez hozzáérsz. A hatás változó erősségű lehet. Fogd!

 Angela elbizonytalanodva kézbevette a pálcát.

-Háááát… nem is tudom. Páncélon át nem hatásos, vagy igen?

-Hatásos! Majd én elterelem a maradék őr figyelmét, neked meg csak be kell sétálnod a falon a nyílásba, amit én nyitok neked. Aztán én elmegyek, és kint megvárlak. Gondolatbeszéddel –így hívják?-folyamatos kapcsolatban maradunk.

 Angelának nem tetszett ez a katonai parancsolgatás, de inkább lenyelte az ellenkezést. Ez az egyetlen esélye, hogy bejusson, és ki is jusson, lehetőleg épségben és Quorennal együtt.

-Jó. Készen állok. Mehetünk.

 Samael elvigyorodott, fogai torz holdként csillogtak a sötétben.

-Ha te kész vagy, akkor én is, la garci. Semmi félelem,használd a pálcát, ha kell és ne feledkezz el a megállapodásunkról. Induljunk! Csak mosolyogj, és ne félj! Ó, ne, egy cseppet se!