Kurama már hajnalban fent volt.Egyedül ácsorgott a tengerpart hosszú korlátjának dőlve.A szél néha belekapott vörös hajába és ellibbentette arcából a rakoncátlan tincseket.6 óra felé Botan is felkelt és kiment Kuramához.
-Jó reggelt!
-Neked is!-fordult a lány felé.
-Meg szeretném köszönni ,hogy tegnap megmentettél.Tudom ,hogy nem voot könnyű feláldozni Ai biztonságát.-Kurama erre nem válaszolt ,inkább tekintetét újra a tengerre szegezte.
-Tudod nem akartam ,hogy bajotok essen.-Botan és Kurama között mintha valami fellángolt volna.Csak egy apró szikra de akkor is jól érezték ,hogy ott van.
   Ai is felébredt már.Mozdulatlanul feküdt Jin és Sisi között.
-Ők se rossz pasik!-gondolta és elmosolyodott.Jin nyugodt arcát fürkészte mikor a fiú felnyitotta szemeit.Gyermekies fény csillogott szemében amitől Ai nem tudott gyorsan reagálni,hogy Jin ne vegye észre ,hogy figyelte.
-Ömm...szia szivi.-mosolyodik el Jin.
-Szia édes.-mosolyog rá vissza viccesen Ai
-Szép jó reggelt cukorbogaraim.-kel fel Sisiwakamaru durcás képpel és gúnyolódva köszönve.
-Jajj Sisikém drága ne légy ilyen morcika.-nevet rá kedvesen Ai.Sisiwakamaru csak felhúzza szemöldökeit és visszadől.
-Na mi az?-kérdezi Ai-Itt fogunk feküdni egész nap?
-Nem rossz ötlet.-ásít egyet Jin.
-Én viszont éhes vagyok szóval megyek és kifosztom a hűtőt.-felpattan és felhúzza cipőjét.
-Oké akkor én is megyek.Na ,várj meg!Kérlek.-Jin is felkel és Ai után siet.Sisi egymagába fekszik tovább és nézi a plafont.Elméjében valami fontos,nehezen felfogható,titokzatos nagy kérdés jár:
-Az ott egy pók?
   Ai és Jin már javában eszik.Kiviszik a reggelit a teraszra és ott a földön törökülésben fogyazstják el.Kurama és Botan nevetgélése hallatszik és hamarosan megjelennek a tenger felé vezető úton.
-Ezek meg mit csinálnak?-néz bambán Jin.
-fogalmam sincs de azt jól tudom ,hogy nekem csak rosszat jelenthet.
-Sziasztok!-köszön Botan.-Reggeliztek?!Erről jut eszembe én még nem is ettem.
-Ahogy én sem.Gyere együnk mi is.-mondja Kurama és már indulnak is a konyha felé.
-Ezek között szerinted most van valami?-kérdezi Jin.
-Mrrrrrrrrrrrrrrr!-Ai szúrósan néz Jinre.
-Okéééééé!Értettem.Akkor váltsunk témát.-ijed meg Jin.
   Eltelt a delelőtt és Kurama csak botannal dumcsizott ,Ai meg Jinnel.
-Tudod először nem gondoltam ,hogy veled el lehet így beszélgetni.-mondja Ai miközben egy csokit töm magába.
-Hát,kössz.Szóval dilisnek néztél először akivel nem lehet emberi társalgást folytatni.
-Dehogy.Csak olyan vadósnak ,gyerekesnek tűntél.-szabadkozik gyorsan
-Ahogy te is.-mosolyog rá kedvesen.Ekkor meghallja Botan ahngját:
-Sajnálom Kurama de most mennem kell ,Koenma hív.Majd még beszélünk!Szia!-azzal felpattan lapátjára és elszáll.A magasból még vet pár pillantásta fiúra aki integet neki, de aztán Kurama alakja egybefolyik a felhők tarajos fellegével.
-Most mit fogsz tenni?-kédezi halkan Jin.
-Ha akarja ,...ha nem......... küzdök érte.....mert míg szívem zsebében lüktet addig ő csakis ...... az enyém.