Már két nap telt el azóta, hogy Kagome Sesshomaru segítségével elpusztította a lidérceket, melyek apja ellenségei voltak. Sesshomaru azt várta, hogy Kagome majd megköszöni, és így ki tudnak békülni, de e helyett valami olyat kapott, amire egyáltalán nem számított, mégis örült neki. Szívét boldogság töltötte el, ugyanakkor kétségbeesés is. Kagome fejet hajtott a youkai előtt, ami nem kis dolog. A miko csak azok előtt hajt fejet, akiket tisztel, senki más előtt nem. Sesshomaru nem tudta, hogy erre mit tegyen, ezért inkább nem tett semmit, amit szerinte a miko félreértett, mert megfota Sora kantárját és lassan visszasétált a többiekhez. A youkai pedig szomorúan követte. A démon úgy döntött, hogy még egyszer segítséget kér Izayoitól. Kis keresgélés után meg is találta a nőt, a könyvtárban.

- Izayoi.- szólította meg.
- Sesshomaru.- nézett fel a nő egy könyvből, amit éppen olvasott.- Baj van?
- Nem csak szeretnék még valamit kérdezni.- majd leült a nő mellé a szófára.
- Hallgatlak.
- Kagome miért támadt Nehrenára és miért van vele Sora?- tette fel a kérdéseket, és sejtette, hogy ez lehet az, ami hiányzott ahhoz, hogy kibéküljenek.
- Nos, amikor Kagome harcolt Narakuval, és visszament, hogy Kikyou ellássa a sebet a vállán, akkor rossz előérzete támadt. Rögtön kisietett a falu határához. De előbb Nehrena még mondott neki valamit: Csak nem elvesztettél valakit. Akkor Kagome rohanni kezdett és ezzel hívta fel mindenki figyelmét. Amikor kiértünk a falu határához, Kagome Yume mellett volt, és ló feje Kagome ölében. Tele volt sebbel; haldoklott. Yume Kagome ölében halt meg. És Nehrena csinálta. Ezért támadt rá. Majd apád meggyőzte, hogy hozzák vissza Sorát, mert ő már sokkal jobban illik Kagome jelleméhez. És ennyi.- fejezte be, és nézte, ahogy Sesshomaru egyre inkább megdöbben.
- Ez már mindennek a teteje!- kiáltott és állt fel.- Megyek és megölöm azt a némbert.
- Sesshomaru!- állt fel Izayoi is.- Nem ölöd meg! Kagome sem tette.
- Hát nem látod mekkora fájdalmat, okoztak neki?- kérdezte még mindig ordítva.
- De igen. De Kagome nem ölte meg Nehrenát, és akkor te sem teheted.
- Jó.- ült le, majd abban a pillanatban fel is pattant.- Megyek, megkeresem Kagomét.- ragyogott fel az arca úgy, mint egy kisfiúnak, aki most éli át az első szerelmet.
- Menj csak.- nevetett Izayoi.

Sesshomaru egy pillanatig gondolkodott, majd lehajolt és egy puszit adott a nő arcára, majd kiviharzott. Izayoi először csak döbbenten ült, majd megérintette az arcát, és elmosolyodott. Sesshomaru keresztül száguldott a falun, de belebotlott Sawadába.

- Most nincs időm rád.- majd ki akart térni, de unokaöccse nem hagyta.
- Meg sem kérdezed, hogy vagyok?- játszotta magát- Milyen rokon vagy te? Mi lett volna, ha megöl?- " sírta"
- Semmi.- mondta közömbösen a youkai.- És most megyek megkeresem Kagomét.
- Ezt megjegyeztem Sesshomaru.- kiabált fivére után Sawada.
- Írd fel, nehogy elfelejtsd!- majd elvigyorodott és újra gyorsabb iramra kapcsolt.

Érezte Kagome illatát, így követni kezdte. Amikor kiért arra a kis tisztásra ahol a miko állt, észrevette, hogy Kagome éppen Seiyával veszekszik. Először oda akart menni, de utána meggondolta magát, és inkább hallgatta, miről folyik a vita.

- Te senki kis halandó!- kiabált Seiya.- Hogy merted ellenem fordítani a fiamat?
- Én ellened fordítani?- Kagome mint mindig, most is nyugodt tudott maradni.- Nem tettem semmit.
- Tudom, mit akarsz!- ordította teljes önkívületben.- Sesshomaru egy hatalmas démon; a démonok leghatalmasabbika, és te hiába vagy ugyan azon a szinten erőben, akkor is csak egy ostoba, gyenge ember vagy. Sesshomaru soha nem lehet veled. Nem fogom engedni. Ő egy démon. Nem érezhet. Semmit nem érezhet. És nincsenek is érzései. Csak két dolog létezik a számára: harc, és hatalom. Semmi más. És te nem fogod letéríteni erről az útról. Nem közösülhet emberekkel, és nem is védheti, vagy szeretheti őket, mert neki nincs Szíve!- Sesshomaru eközben keserűen hallgatta, hogy a saját anyja így képes beszélni róla.
- Állj le!- kiáltotta hirtelen Kagome, mert ő tudta, hogy Sesshomaru ott van, de Seiya annyira ideges volt hogy nem vette észre.- Egy: Sesshomaru szabad démon. Neki kell eldöntenie kivel, akar lenni.- mondta, és nagyon dühös volt, hogy Seiya így merészelt beszélni Sesshomaruról.- És Te nem szólhatsz bele a döntésébe. Ő is képes dönteni és nem szorul a te segítségedre. Hagyd őt már végre békén! Ne mérgezd tovább a lelkét. Neki igenis van szíve, méghozzá nagy!! És tud szeretni, érzései is vannak. És ha úgy tartja kedve, szerethet és védhet halandókat.- majd kicsit megnyugodva hozzá tette.- De abban igazad van, hogy ő a leghatalmasabb démon. Nemes a legmagasabb rangú démonok között.- majd abba az irányba fordította a fejét, ahol a youkai állt.
- Sesshomaru nagyúr!- kiáltott Rin aki eddig csak figyelt, és most Sesshomaru irányába kezdett szaladni.

Amikor a kislány oda ért, a youkai ölbe vette, majd ránézett az anyjára, aki döbbenetében meg sem tudott szólalni. Kagome ellágyult a jelenet láttán majd Seiya felé fordult, és kicst oldalra billentve a fejét, diadalmasan elmosolyodott, amit a démonnő nem tudott megemészteni. Dühösen nézett a mikora majd a fiára, szellemgöbbé változott és távozott. Kagome Sesshomarura nézett, lágyan rámosolygott, majd elsétált. Sesshomaru egy ideig nézte, és ölében a kis Rinnel visszasétált a kastélyba. Mikor már a szobájában volt, leöltözött és csak a fehér nadrág maradt rajta. Lefeküdt a kellemesen hűs ágyba. Kint nagyon meleg volt, ezért forró bőrének nagyon jól esett a hűvös. Gondolkozni kezdett.

- Kagome megvédett az anyámtól. Azt kértem, hogy segítsen, de akkor még együtt voltunk. És most nem csak segített, hanem meg is tette helyettem, azt, amit kellett. Senki nem állt még ki így értem. Ilyen hévvel, ilyen felháborodással. Vadítóan néz ki, amikor dühös. Aj jaj.- mosolyodott el.- Túl régóta nem voltam már vele. Már nagyon ki vagyok éhezve rá. Soha többé nem fogom elhagyni! Itt van a családom. És Ő.- gondolta boldogan, majd megérzett valamit.- De úgy látom, nekem kell előbb lépnem.- mondta ki immár hangosan, majd felkelt az ágyról, és az ajtóhoz sétált. Már érezte.

Kilépett az ajtón és Kagome elé lépett, aki döbbenten nézett rá. Sesshomarunak tetszett ez a zavart csillogás a lány szemében. Lassan elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulatta a falnak taszította a lányt. A következő pillanatban Kagome már csak azt érezte, hogy Sesshomaru mohó ajkai az övére tapadnak.
Lassan elmúlt az első döbbenete, és elmerült a youkai csókjában, lassan lehunyta szemeit, karjait pedig a démon nyaka köré fonta. Sesshomaru érezte, ahogy Kagome teljesen ellazult a karjaiban. Szorosan magához ölelte, majd megszakította a csókot. Mélyen a lány szemébe nézett, aki megértette a kérést, és elmosolyodott, jelezve, hogy megenged neki mindent. Sesshomaru még egyszer megcsókolta, majd karjaiba vette, és bevitte a szobájába. Lábával berugta maga után az ajtót, ami elég nagyot csapódott. A youkai elhúzta a száját, de a következő pillanatban már csak azt hallotta és látta, ahogy az ölében tartott miko kacagva, a nyakába temeti az arcát. Elmosolyodott, és belecsókolt a lány nyakába. Lassan az ágyhoz vitte, és lágyan lerakta rá, majd szinte ugyan abban a pillanatban, már rajta is feküdt a lányon. Végig csókolta a lány nyakát, majd felmelte a fejét, mivel az alatta lévő szépség még mindig nevetett.

- Szólj, ha valami vicceset csinálok és abbahagyom.- morgott a démon.
- Nem.- nevetett, de azért próbált valamennyire komoly maradni.- Csak az ajtó.- nevetett fel.
- Ilyen vicces volt?- kérdezte rosszat sejtve.
- Nem az volt a vicces.- nevetett.- Hanem az amilyen képet vágtál.- kacagása betöltötte az egész szobát.
- Te kis boszorkány.- mosolygott a lányra, majd megcsókolta. A miko nevetése pedig egy nyögés kíséretében elfulladt.

Tovább nem volt kedve nevetni, mivel Sesshomaru olyan mélyen és kábítóan csókolta, hogy szinte elolvadt tőle. Kagome karjaival átfonta a démon nyakát, és még közelebb húzta magához. A youkai lassan végig simított a lány testén, majd felállt, és húzta maga után a lányt is. De ajkaik egy pillanatra sem váltak el a másikétól. Sesshomaru egy mély sóhajtást engedett Kagome szájába, és kezei máris a nadrág övénél jártak. Kagome leengedte a karjait, és szabad utat hagyott a youkai kezének. Sesshomaru nem tétovázott, egy gyors mozdulattal kikötötte a lány nadrágjának övét, ami suhogva ért földet. Majd azt követte a felső is. A démon végig simított a miko vállán, ezzel levéve róla a felsőt. Újabb heves csókcsatába kezdtek. Kagome keze addig sem maradt tétlen, a youkai nadrágjához nyúlt, és egy gyors mozdulatta letolta róla, majd Sesshomaru le is vette. A démon lehajolt, és végig csókolta Kagome nyakát, és mellkasát, a miko pedig a youkai izmos hátát simogatta. Közben Sesshomaru keze a lány egyik mellét izgatta, míg a másikkal elindult végig a testén. Mikor elért a miko ágyékához, lágyan benyúlt a combok találkozásához. Kagome dőlni kezdett hátra felé, de Sesshomaru megtartotta az egyik kezével. A miko zavartan nézett rá, de a youkai csak mosolygott. Majd ujjaival behatolt a lányba, és lágyan mozgatni kezdte. A miko nem bírta tovább, szorosan a démon vállába kapaszkodott, és úgy nyögdécselt. Nem sokkal később, Kagome mélyen elélvezett, s végtagjai elernyedtek. A démon nyakába temette az arcát és erősen kapaszkodott, hogy ne essen el. Sesshomaru nevetve kihúzta ujjait a lányból, majd lenyalta róluk az édes nektárt. De nevetése hamar abba is maradt, amint megérzte a miko kényesztető ujjait hasa alsó részén. Érdeklődve nézett Kagome gesztenyeszínű szemibe, mik kacéran csillogtak. A lány lassan érzéki mosolyra húzta ajkait, nagyon is tudatában annak; győzött. Ujjai körül ölelték a youkai férfiasságát, és kínzó lassúsággal masszírozni kezdte. Sesshomaru közben a miko nyakát harapdálta és szívogatta, s hangja olykor egy- egy nyögésbe fulladt. Már majdnem elérte a csúcsot, de Kagome abba hagyta a kényesztetést. A démon kiéhezve nézett a lány szemeibe, majd egy mozdulattal, Kagome mögé került, és mellkasára vonta. Egy erőteljes mozdulattal a lányba hatolt. A miko hátra vetette a fejét, Sesshomaru vállára, míg a youkai a lány csípőjét ölelte, szorította. Lassan mozogni kezdett, először nagyon lassan, de a vágy sürgetőbb volt, és tempója fokozódott. Őrült iramot diktált. Már mind a kettejükről csorgott a veríték. A szobát Kagome sikításai és Sesshomaru nyögései töltötték meg. A youkai teljes mértékig kiélvezte a lány forróságát. Érezte, ahogy Kagome teste szorosan körül öleli őt. A lány pedig élvezte, ahogy szerelme benne van, és mélyen jár. A miko kinyúlt, és hátulról átölelte Sesshomaru nyakát. A démon lehajolt, és újra a lány nyakát kezdte csókolgatni, míg kezeivel szorosan ölelte. Mind a ketten érezték, hogy nem soká itt a csúcs. Sesshomaru lassabban kezdett mozogni, majd kicsit megállt, és mélyebbre merészkedett a lány forró nedves üregében. Körözni kezdett csípőjével, és mind a ketten egyszerre élveztek el. A youkai mélyen Kagomében élvezett el, de Sesshomaru azt is érezte ahogy a miko élvezete égeti a bőrét, és szinte őt is átjárja. A miko felkiáltott, míg a démon felhördült és a lány nyakába temette az arcát. Sesshomaru kicsúszott Kagoméből és térdre esett. A miko megfordult és letérdelt a démon elé, aki szorosan magához ölelte. Testük összetapadt, szinte összeolvadtak. A youkai elmosolyodott, majd lassan felemelte Kagomét, és lefektette az ágyra.

- Nem gondolod, hogy elég?- kérdezte kicsit lihegve, de mosolyogva a miko.
- Belőled?- kérdezte mosolyogva a démon.- Soha.- majd a lány mellé feküdt, de nem hatolt belé, csak közel húzta magához, és szorosan átölelte. Betakarta magukat az ezüst színű takaróval, és boldogan fogadta, ahogy a lány fázósan hozzábújik.- Fázol?- simított ki egy tincset a miko arcából.
- Ha átölelsz, akkor nem.- morogta a démon vállából.

Az egész estét végig aludták. Együtt megjárva az álmok birodalmát. Boldogok voltak, hogy újra együtt lehettek, és imádták azt az érzést, amikor a másik ennyire közel van hozzájuk. Reggel szinte egyszerre ébredtek. Sesshomaru simogatni kezdte Kagome hátát, mire a lány kinyitotta a szemeit, és belenézett a démon gyönyörű aranyszínű szemeibe, aki csak úgy ragyogtak a reggeli napsütésben. Egy ideig nézték egymást, majd Kagome lustán és érzékien elmosolyodott, ezzel újabb tüzet elindítva a youkaiban. Kagome érzte ahogy combjának valami, kemény és meleg neki préselődik.

- Na mi van?- nevetett fel.
- Kagome…- majd arcát a miko nyaka és válla közötti részbe fúrta, és úgy sóhajtozott.
- Ah… Megyek mielőtt valaki, erre jön.- mondta és felült.
- Ne menj.- kérte és ölelte át a derekát a démon.- Nem érdekel senki.
- Azt gondolom.- nevetett.- De mi lesz, ha Sawada, Inuyasha vagy Miroku nyit be?- kérdezte incselkedve.
- Abban a pillanatban megölném őket, ahogy egyetlen pillantást is vetnének rád.- mondta mérgesen.
- Na látod.- mosolygott rá, majd egy csókot nyomott az arcára.- Le melon!- suttogta lágyan, majd felöltözött és távozott.

Sesshomaru bár nem tudott miko nyelven, azért értette mit mondott a lány; azt hogy: Szeretlek! Mosolyogva ment be a fürdőszobába, nem is gondolva, hogy amikor kijön hatalmas melepetésben lesz része. Egy árny lopózott be a youkai szobájába. Sesshomaru boldogan jött ki, mosolyogva, majd amikor meglátta, ki van ott azzonnal lefagyott az arcáról a mosoly.

- Mi a fenét keresel itt?- kiáltotta a démon, és összébb húzta a derekán a törölközőt.

Sesshomaru ágyán Nehrena feküdt; teljesen meztelenül. Majd lassan és csábítóan elmosolyodott. Próbálta utánozni Kagome mosolyát és tekintetét, de mint később kiderült, ez Sesshomarunak nem igazán tetszett. A lány leutánzott, fintora, egyáltalán nem hasolnított Kagome hívogató, vágykeltő mosolyához, de a youkai észrevette hogy azt akarja utánozni. Sesshomaru odament a lányhoz, karon fogta és felrángatta az ágyról, és igen durva mozdulattal az ajtóhoz rángatta.

- Neked semmiből nem elég?- kiabálta dühösen.- Ne merj még egyszer engedély nélkül bejönni a szobámba és ne, csinálj még egyszer ilyet.- mutatott végig rajta, majd kinyitotta az ajtót.- És még valami. Ha még egyszer fájdalmat okozol Kagomének esküszöm, hogy saját kezűleg szedlek darabokra.
- De Sesshomaru én szeretlek!- kiabálta a démonlány, majd kirántotta kezét a youkai szorításából, és hozzásimult, Sesshomaru fedetlen mellkasához.- Én szeretlek.- suttogta majd átfonta a démon nyakát, és megcsókolta.

Sesshomaru szemei tágra nyíltak, majd visszaemlékezett a múltkorira. Akkor le volt, béklyózva de nem vette észre. Most viszont érezte. Ő nem szerette Nehrenát, és nem is fogja. Neki másra van szüksége. Ezekkel, a gondolatokkal, kitpte a magát a lány szorításából, majd tajtékozva újra megfogta a lány karját az előbbinél is erősebb szorítással.

- Elég legyen!- ordította.- Elegem van belőled. Hagyj már békén. És soha többé ne gyere se Kagome se az én közelembe.- majd kitaszította a lányt az ajtón, ahol Sawadába botlottak, aki épp kopogni akart.- Vidd innen.- lökte felé Nehrenát.- Vidd messzire tőlem, mert ha nem megölöm.- majd visszament, és bevágta maga mögött az ajtót.
- Sesshomaru!- szaladt az ajtóhoz Nehrena.- Ezt nem teheted.- kezdte verni az ajtót.- Kilöksz meztelenül, és azt mondod, ne menjek még egyszer annak a cafkának a közelébe? Te nem szeretheted őt, hisz csak egy halandó. Hol van a büszkeséged? Tudod hány démon akart engem csak egy pillanatra megérinteni? Ezért a látványért pedig egyenesen a lelküket adták volna!- tajtékzott a lány.
- Na igen.- nézett végig a démonon Sawada.- Más lehet, de Sesshomaru nem.- majd széles vigyorra húzta a száját.- És más démonok, sem ha látták már Kagomét. Törődj bele; Sesshomaru valami olyat élvezhet, amihez nincs másnak hozzá férése és nem is lesz. Valaki olyan az övé, akihez nem ér fel senki!! És ajánlom, hogy ne sértegesd Kagomét.- mondta, majd indulni készült.
- Fogjunk össze.- sietett elé a lány.- Válasszuk el őket. Tied lesz a papnő.
- Miért tenném?- mosolygott gúnyosan.- Sesshomaru megölne, felnégyelne, kibelezne, felakasztana érte.- majd vadul magához rántotta a lányt.- De esetleg eltölthetünk együtt egy kis időt.- azzal megcsókolta a lányt, aki bánatában, nem nagyon ellenkezett, majd ölbe vette és saját szobája felé ment. Később Nehrena megszégyenülve távozott a kastélyból.

Odabent Sesshomaru mindent hallott, hála kiváló érzékeinek. Miközben felvett magára egy méregzöld nadrágot, elgondolkozott. ’’ – Igazából, soha nem érdekelt egyetlen nő sem, Kagomén kívül. És nem is gonodltam soha másra úgy, mint rá. Ha akkor anyám nem kényszerített volna, hogy egy tapasztalt Démonnal legyek először, akkor nekem is ő lett volna az első, ahogy én neki. Soha nem néztem más nőre, csak rá. Mindig ő járt a fejemben, ha máshol voltam. Egyek? Igen mi egyek vagyunk. Nem is éreztem másképp soha. Én vagyok az egyetlen, aki élvezheti, Kagomét; az egész lényét. Kivételes érzésekben részesültem. Amikor legelőször megláttam Kagomét, amikor még olyan kicsi volt, mégis olyan gyönyörű, már akkor tudtam, hogy jól döntöttem, hogy eljöttem anyámtól. Később olyan dolgokat mutatott, és éreztetett velem, amit más mellett nem éreztem volna. Először is azt a kimeríthetetlen vágyat, amit már nagyon régen érzek, és mégsem tudom megunni, és soha nem is fogom. Másodszor azok a gyengéd érzelemek. Hogy óvni akarom, hogy féltem, amikor csatázik, és aggódom, mikor megsérül. A megkönnyebbülés, amikor látom, ahogy leküzdi a sérülést és feláll. A nyugodságot, mikor haza érkezem hozzá. A boldogságot, amikor mellettem, van, amikor mosolyog, amikor nevet. És az, ahogy érzem, hogy a szívem elolvad, mikor egy mosoly vagy nevetés nekem szól, vagy csak miattam, van. És amikor meglátom kifestve, vagy, csak amikor először látom azon a napon, mindig csodálom hogy ennyire káprázatos, emellett a vágyam növekedni kezd, csak attól, hogy látom. Úr isten!- sóhajtott fel.- Azt akarom, hogy minig velem legyen. Minden pillanatban.- mosolyogva sétált ki az erkélyre, és átnézett a miko erkélyére; az ajtó nyitva volt. Majd lenézett a lent lévő meseszép vörös rózsákra. A youkai mosolya még szélesebb lett, és egy elképesztő őrültség fordult meg a fejében.- Az egy dolog, hogy nem tudom kimondani, de Érzem, és éreztetem!” Majd elrugaszkodott, és leugrott, majd szinte ugyan azzal a lendülettel vissza is ugrott, de nem a saját erkélyére. Kagome erkélyére érkezett puán, majd egyik kezét hátra téve, egy szál nadrágban besétált, a miko szobájába.

Folytatása következik…