Partneremmé teszlek

Az éjszakai köd lágyan terült el a tengerpart körül, derengésbe vonva a táj még látható részeit is. Csak a hold világít, s a sápadt sugarai finoman simogatják a szobádat, míg te az ablaknál ülsz, s nézed a lassan hullámzó tengert. Gondolkozol vajon milyen lehet a következő előadás, melyben te kaptad a főszerepet, mivel vetélytársad elment valahova vendégszereplőnek.
A nyitott ablaknál már szinte vacogsz, de téged ez nem érdekel. Leon még mindig nem ismert el partneréül, s ezt bánt a legjobban. Az öklöddel mérgesen az az asztalra csapsz, mire ujjaidba belehatol a fájdalom, s rögtön utána a kínzó zsibbadás. Az ajtó halk nyikorgással kinyílik, s te oda kapod a fejed, de a félhomályban nem látsz senkit.
-Csak a huzat...!- az őszi szél finoman belekap a hajadba, s eljátszadozik néhány hajtincseddel. Újból kitekintesz az ablakon, s most halványan megpillantod a Kaleido színpad körvonalait, erről megint csak a tegnapi csúfos edzés jut az eszedbe, ahol a partnered megint nem kapta el a kezed, mondván nem vagy méltó hozzá. Mérgedben másodszor is az asztalra csapsz, s már nem törődsz a fájdalommal, sem a zsibbasztó érzéssel. Mélyén nézel magad elé.
-Vajon...vajon Leon nem kedvel engem? Nem vagyok elég jó neki? De hisz ennél jobb már nem is lehetnék! Nem vagyok méltó Leon Oswaldhoz...?-suttogod magad elé.
-Nem hiszem hogy erről van szó .-szól ridegen egy férfihang feléd, mire te felkapod a fejed, s mélyen az idegen szemébe nézel.
-Nem fogok most gyakorolni menni Leon! Nem is álmodj róla! -majd undorodva tekintesz végig rajta, újból.
-Nem abból a célból jöttem .-te hátat fordítasz neki, s újból kinézel az ablakon.
-Hát akkor? -kérdezed tőle, de ő nem ad választ neked, lassan az ajtóhoz sétál s elfordítja a kulcsot.
A zár halkan kattan, s te odakapod a fejed. Hitetlenkedve nézel rá, míg a megereszt feléd egy gúnyos mosolyt.
-A partneremmé teszlek....Akarod? -suttogta sejtelmesen feléd.
-Nem értem.
-Nem azt kértem, hogy megértsd, kérdeztem valamit. Nos akarod vagy sem? -suttogta újból feléd, s te még mindig nem érted mire céloz. A férfi elé sétálsz s undorodva leheled neki vissza a választ.
-Akarom...-majd hátat fordítasz neki, ám ő gyorsabb, elkapja a csuklód s visszaránt. Szemtől szembe álltok, s te nem érted mi történik.
-M...mit csinálsz? -kérdezed lassan tőle, mire Leon finoman magához ránt, s átölel.
-A partneremmé teszlek.- leheli némán a szavakat, mire te kellemesen megborzongasz, s ezt Leon is érzi, ezért még szorosabban átölel. Te csak némán állsz ott, hagyod hogy az érzelmeid csapdájába ess. Halkan felsóhajtasz, s érzed az ölelés enyhül s becsukod a szemed.
Már-már azt hiszed vége, de lassan tudatosodul benned, még el sem kezdődött. Mire észbe kapsz ő már lágy csókot lehel ajkaidra. De te megpróbálsz menekülni kalimpáló kezeiddel eltolod magadtól Leont. Ám ő nem adja fel, újból megcsókol, de ekkor már te sem tiltakozol.
Nyelved érzéki táncot jár, míg Leon lassan észrevehetetlenül tol lassan az ágy felé, s ledönt rá.
Szemeid rögtön felpattannak, s a hold fényénél ezüstösen csillogó szemeibe nézel. Leon lágyan belecsókol a nyakadba s kényeztetően nyalja tovább selymes bőröd.
-Hagyhd.....abbah!- suttogod felé, ám hangod most nem parancsoló, nem is akarod hogy abba hagyja. A vágy végtelen tengerében fuldokolsz, s tudod innen már nincs kiút. Leon benyúl a pólód alá, s végig simít a gerinced vonalán, mire te kellemesen megborzongsz. Felsőtested egy pillanatra felemeli, hogy ruhád gombjához férjen. A Pólód egy halk suhanással földet ért. Mélyen a szemébe nézel, s partnered tekintetében nyoma sem volt a ridegségnek helyébe gyengédség, szeretet férkőzött.
Őt égette belülről a vágy kínja, még is gyengéd volt veled, nem akart fájdalmat okozni neked. Majd újból megcsókol, finoman, lágyan a nyelvével kényeztet, míg végül te fel nem sóhajtasz.
-Abba hagyjam?
-Ne...-leheled felé alig halhatóan.
-Ahogy gondoltam .-suttogja feléd, s egy mozdulattal leveszi a sportmelltartód. Az ablakon besütő hold fényében az arcodra pír szökik. Leon újból belecsókol a nyakadba s halad egyre-egyre lejjebb, míg végül a fogai közé veszi az egyik megkeményedett mellbimbód, s kör körös mozdulatokkal izgatja azt. Te az elvezettől kéjesen felnyögsz, s hátrahajtod a fejed. Lélegzeted egyre gyorsul. Lejjebb csúszol a selymes lepedőn, s lefejted Leonról az ingét, s végigcsókolsz az izmos testen. Ő viszonozza a mozdulataid, s pár pillanat múlva a kék szoknyád kecses suhanással földet ért. Minden porcikád izzik a vágytól, s gyengéden simulsz hozzá Leonhoz, ki megszabadít mindkettőtöket a fölösleges ruhadaraboktól.
Ő finoman szétfeszíti a combjaidat s egy újjal beléd hatol, s te a kéj vágyától fuldokolva felnyögsz. Leon ujja egyenletesen mozog benned, kényeztetve, szeretve parázsló tested. Egyre gyorsabban veszed a levegőt, s felhúzod magadhoz Leont, s megcsókolod. Ebben a csókban benne volt az amit eddig éreztél iránta...szeretetet, gyengédséget, gyűlöletet, s féktelen vágyat is.
Végül Leon kibontakozik az ölelésedből s kemény férfiasságát a combodnak nyomja.
-Érzed...ezt te műveled velem. Hogy hogyan...? Arról fogalmam sincs .-leheli lágyan feléd, majd egy gyengéd mozdulattal beléd hatol, átszakítva azt a leheletnyi vékony hártyát ami eddig is közétek állt. Várt még te megszokod a helyzetet majd elkezdd mozogni benned. Egy idő után te is átveszed azt az ősi ritmust melyre mindketten szenvedélyes táncot jártok, s tol titeket a csúcs felé.
Leon gyorsít a tempón, s érzed nincs már messze a határ .Egyre kéjesebben nyögsz, s légzésed is rohamosan gyorsul. Egy parázsló pillanatban a hold sápadt sugarai közt nyögéseid egyetlen néma sikollyá változnak, tested ívbe megfeszül, s hanyatlik el újból a párnák közé. Magadban érzed Leon forró nedvét, majd ő kicsúszik belőled s melléd fekszik. Vár még a légzésetek le nem lassul, s visszaáll a normálisra.
-Ezek után is azt hiszed, hogy nem vagy méltó partnerem May Wong?