Gyönyörű reggel virrad fel.Ai már nyitogatja szemeit.Álmosan dörzsölgetve szemeit kilép a szobájából és a nappaliba sétál.A többiek már régen fent vannak és valami idegenekkel beszélgetnek.Vagy legalábbis Ai nem ismerte a hangok tulajdonosait.
-Jó reggelt kisasszony!-köszöntötte Kurama.
-Jór....-ahogy kinyitotta szemeit elakadt a szava.Szeme megakadt az egyik vendégen.Vörös ,kócos hajú,sötétkék szemű vidám mosolyú fiún.
-Ööööö  hát ők .. ők meg kik?-dadogta zavartan Ai.
-Ő Jin ,Saku,Sisiwakamaru,Rinku,Touya és Suzuki.-mutogatott sorba a vendégeken.
-Sziasztok!-köszönt nekik.
-A Sötét Harcművészetek viadalán küzdöttünk ellenük.Majd az Alvilágban folyt harcokkor összeszedtem és kiképeztem őket.
-Csak úgy összeszedted őket mint valami kóbor kutyákat?
-Te mindig kiforgatod a szavaimat.-bökdöste meg Ai hasát Kurama ,mivel jól tudta ,hogy csikis a lány.
-Na ez nem ér.-csapott vidáman Kurama kezére.
-Jajj te kis cukimuki.-pattant mellé Saku és simogatni kezdte a fejét.
-Látom Saku a régi.-nevetett Yusuke.
-De tulajdonképpen mért jöttetek ide?-kérdezte két simogatási roham közepette Ai.
-Ha én azt tudnám.-mogorváskodott Sisiwaka.
-Azt szeretnénk ha veletek edzhetnénk és segíthetnénk nektek a feladataitokban.-magyarázta Touya.
-Hát a feladatokba nem kell segítség.Ez a töpörtyű elég segítség.-mondta Kuwabara.
-Héé Kuwi fiú minek neveztél.-ordított rá Ai mire Saku az ijedtségtől hanyattvágódott.
-Veszélyes a kiscsaj.Kinyírta Kurama barátnőjét is.-suttogta oda nekik Keiko.
-Annak meg volt az oka.-szabadkozott Ai.
-Tényleg?-amultak Sakuék.-És nem is vagy rá dühös?
-Hát,..... váltsunk inkább témát.
-Rendben.Szóval ittmaradthatunk?-dörzsölgette kezeit Rinku.
-Kevés a hely de majd meghúzzuk magunkat.-mosolygott Botan.
-Az én szobám tabu.-jelentette ki Ai határozottan.
   10 perccel később:
-Hogy lehet ez.Hülyék.Fujj.-Jin és Sisiwaka az ő szobájába pakolták holmijukat.
-Nyugi nem fogunk zavarni.-mondta Jin majd eldobta magát az ágyon.
-Ha a nem zavarást te így érted milyen lehet az ha valakit zavarni akarsz?!-morcoskodott Ai.
-Neked szerencséd van.Hozzánk Saku költözik be és ő bűzlik az alkoholtól.-legyezget kezével Kuwabara.
-Hééé valaki kér egy sört.-ordítja Saku és bepattan a szobába.-Te kis édes cicalányka kérsz egy kis sört?
-Köszike de nem szoktam inni.
-Egyszer mindent el kell kezdeni bébi.
-Inkább később kezdem el.Majd 10-20 év múlva.
-Szeleburdi kölykök készen van a reggeli.-kiállt Genkai mire mindenki az asztal köré gyűlik.
-Huh de régen nem ettem.Ahogy átjöttünk az Alvilágból egy vasunk sem volt és nem tudtunk kaját venni.
-Ja de az vicces volt ahogy a pincértől elcsórtuk a kaját .-nevet fel Rinku.
-Jó kis kalandokon mehetettek át.Gondolom fáradtak vagytok.Aludthattok majd reggeli után.
-Jól jönne egy kis szunya.-mondja Jin majd neki kezd az evésnek.Vele szemben Ai ült.Feltűnéstelenül nézte a fiút de Kurama észre vette a Jin mozdulatait fürkésző pillantásokat.Mikor befejezték a reggelit Kurama és Ai vitte ki a tányérokat és mosogatta el őket.
-Gyere Jin aludjunk egyet.-mondta Touya.
-Mindjárt megyek csak szeretnék először kérdezni valamit Kuramától.-azzal megindult a konya felé.
-Neked ...tetszik Jin?-kérdezte Kurama szemrebbenés nélkül.
-Mi?!Miket képzelsz.Dehogyis.-lett mérges Ai.Pont ekkor ért oda Jin és meghallotta ,hogy Kurama válaszolt.
-Tudod Jin nagyon szeleburdi.Elég dinka ,nem is túl erős.Egy kis szerencsétlen.-Jin szemei kerekre nyíltak.
-Hogy ,hogy mondthatta ezt rólam.-gondolta magába és úgy érezte mintha a szívét kifacsarták volna és vele törölték volna fel a mocskos padlót.Nem kérdezte meg Kuramától azt amit akart inkább elment messzire Kuramától.
-Na mit kérdeztél Kuramától?-kérdezi Rinku.
-Semmit.-és elsétál társai mellett lehorgasztott fejjel.
-Vajon mi a baja?-Saku mintha egy pillanatra újra józan lett volna.
-Még sosem láttam Jint szomorúnak.-mondja döbbenten Touya.
    Ai már végzett a tányérokkal.Lerakja a szivacsot ,kezet mos és kimegy a kertbe.Kurama még mosogat.
-Jajj mit mondtam.-suttogja.-Talán féltákeny vagyok?Áá az biztos nem.De olyan fura ,hogy nem rám nézett úgy Ai.-a bűntudat egyre világosabb jeleit kezdte érezni Kurama ami egy csepp féltékenységgel vegyült.
   Ai lement a tengerpartra .A korláthoz támaszkodva nézte a hullámzó vizet amikor körülnézett és meglátta nem messze Jint.A levegőben lebegett és szomorú arccal bámult a semmibe.Ai lassú,kicsi és megfontolt léptekkel elindult felé.
-Szia!-köszönt rá.Jin lenézett rá és egy mosolyt erőltetett az arcára.De nagy és szép szemei elárulták.Látszott bennük a szomorúság és csalódottság.
-Mi a bajod?-kérdezte félénken Ai.
-Nekem?Semmi.Tök jól vagyok.-azzal leszállt Aihoz.
-Hogy tudsz repülni?
-Én vagyok a szélmester.
-Az jó lehet.
-Te ,hogy kerülték Yusukéék bandájába?
-Hát..-és leült a padra- Youko Kurama banditatársa az apukám volt és őt megtámadták és meghalt ,de előtte elküldött ,hogy majd Kurama vigyáz rám.2 éven át kerestem és nem rég megtaláltam.Azóta itt vagyok velük.Te honna  ismered őket?Azon belül ,hogy a Sötét Harcművészetek viadalán harcoltatok.
-Az én csapatom volt a Masho csapat.Könyörtelen Alvilági ninják.Rengeteget csalt a csapatunk tulajdonosa és persze a csapatkapitányunk Risó ,de végül legyőztek minket.Azonban élvezte a Yusukével való harcot.Mikor Toguróék ellen vívták a döntőt akkor is ott voltunk és segítettünk nekik kijutni az összeomló stadionból.
-Akkor te egy megtért rosszfiú vagy?
-Mondthatjuk így is.-mosolygott rá a lányra amitől Ai elvörösödött.
-Ööö..-váltott át Jin arca bambává.-Elvörösödtél.-és erre ő is elvörösödött.
-Nem is igaz!Egyébként meg te vörösödtél el!
-Nem is.-egymás szemébe néztek majd gyorsan elfordultak.
-Hömmm..-dünnyögte Ai.-Én megyek vissza!Szia!
-Szia!-és Jin újra magára maradt.
-Aranyos kislány.-suttogta és a levegőbe emelkedett.