Délután 5 óra van.A nap úgy süt mintha legfőbb célja a Föld elolvasztása lenne.Azonban ez a nyelvlógatós ide pont jó alkalom egy kis sunyi tréfára.
-Ezt nem hiszem el.-néz bamba ábrázattal Hiei ,amint Ai kimászott a fürdőszobából nyíló ablakon.
-Ne legyél már ilyen bamba.Egyébként meg húzzunk mert jön Kitsi.A melegtől ki van készülve és most fürdeni fog.Ez lesz aztán az emlékezetes pancsi.-vigyora szinte ördögi volt.
-Olyan vagy mintha az Ördögök világában születtél volna ahonnan a Jao Enzac Kokuriuhá is származik.
-Mért?!Ki mondta ,hogy nem ott születtem.-azzal Ai kilesett a ház sarkán.Hiei bamba arckifejezése átváltott a megszokott mogorva és kissé félelmetes állásába.
-Ezt most komolyan mondta vagy csak viccelt.Mert ha tényleg az Ördögök világából való akkor tényleg vigyázni kell rá és vele is.Ekkor egy sikoly rázta meg a házat.Kuramáék felpattantak.
-Kitsi!?Mi történt?-kiálltotta Kurama és futott is be de az ajtónál megállt amint meglátta a hasát fogva röhögő Ait ,s mellette a gonosz vigyorral áldogáló Hieit.
-Ti?!-Ai erre mintha nem is nevetett volna kiegyenesedett és komoly arcot vágott.Hiei is pont így tett.Kurama szisszentett egyet és berohant Kitsihez.Vagyis csak rohant volna .Kitsi eszeveszettül rohant ki a fürdőkád függönyével körültekergetve.
-Te ördög!Te sátán!Te kígyó!Te vipera ,te undorító csúszómászó.-ordította a lány.
-Mi történt?-kérdezte kedvesen és aggódóan Kurama.
-Megbabrálta a csapot és hideg víz helyett tűz forró jött.Aztán meg egy pókot is rakott a kád szélére és ,..és és és a törülközőmet bekente ..-de nem folytatta mert egy méhecske kezdett el dongani körülötte ,majd jött mégegy és mégegy.
-Mézzel.-mondta mosolyogva ,karba font kezekkel Ai.-Most legalább olyan vonzó vagy mint amilyennek hiszed magad.
-Ááááá Kurama segíts.Áááá áááááá.-sikítozta Kitsi.
-Ezt meg mégis mért kellett?-kérdezte megindultan Kurama.
-Sosem szerettem a Hoshi Mazura nevű démonokat.-erre Kitsi abbahagyta a sikoltozást.Mintha egy kést döftek volna bele olyan lett az arca és teljesen elsápadt.
-Én ,..én -lehajtotta fejét.-Én tényleg nem vagyok Kitsi.Egy démon vagyok Hoshi Mazura.
-A démonok legaljább népéből.Egy kétszínű söpredék.Ha nem bánod a kiegészítést.-gonoszkodott Ai.
-Mi?Koenma te hülye kit hoztál a nyakunkra?!-üvöltözött Yusuke.
-Enyit a cumisról.-legyintett Kuwabara.
-Szégyen és gyalázat.-suttogta Genkai és szúrós pillantásokat vetett Kitsire.Ekkor viszont a lánynak eszébe jutott valami.
-Én csak új életet akartam kezdeni.Annyira jó volt köztetek.Már el is felejtettem ki voltam.-szemébe könnyeket erőltetett.
-Tudod most úgy nézel ki mint egy kétségbeesett ganajtúró.-Ai tekintetéből eltűnt a játékos gonoszság ,s felváltotta a szín tiszta gyűlölet.
-Nem érdekelsz.Tönkretetted az új életemet .Te hülye ribanc.Inkább elmegyek.-kiálltotta Kitsi.
-Ezt a lapot most játszottad el.-lába alatt a föld megvillant s mint sok apró csík átszáguldottak Kitsi alá és nagy karókként a felszínre törve átdöfték a hazug démont.Kurama teljesen ledermedt , ahogy Yusukéék is.A lányok igazából nem is a sajnálat miatt ,hanem a borzalmas látványtól sírva estek össze.Hiei arckifejezése semmi változást nem mutatott , de talán mintha le lett volna nyűgözve ettől az erődemonstrációtól.
-Ezt mért csináltad?!-kiálltott rá Aira Kurama és megragadta a lány karját.
-Mert...., mert ezt tanította a nagy Youko Kurama.-hangjában gúny ,megvetés és fájdalom zengett.Arany szemei nedvessé váltak és tőle ragyogni kezdett a sárga szempár.Úgy tűnt a könnyek sosem gördülnek le az arcán , csak ellepik vidám tekintetét.Karját kirántotta Kurama kezének bilincs szerű szorításából.
-A te barátnőd.Hát tűntesd el a hulláját.Vagyis azt ami megmaradt belőle.-azzal elsétált.
-Csak úgy megölöd.Te szívtelen .Nem érzel sem könyörületet sem szánalmat mások iránt.-kiálltotta utánna Kurama.Erre Ai megfordult.
-Dehogynem.Irántad mérhetetlen szánalmat érzek.-Kurama nem tudta miért de elszégyelte magát.Fejét lehajtotta és bámulta a földet.Mintha alá akart volna bújni ,hogy ne érezze ezt a sok érzést ami benne kavargott.
,,-Igazából nem is vagyok szomorú.-gondolta.-Miért nem vagyok szomorú?!Megölte a barátnőmet.De én mégse sajnálom.Sőt!Úgy érzem meg is érdemelte.És én egy tuskó vagyok.Hogy viselkedtem Aival?!Nem értem magam.........-gondolataiban sírva fakadt, de testében megőrizte büszkeségét.Zsebéből elővett egy magot és Kitsi hullájához dobta.Hatalmas rózsaszín virágú növény nőtt ki és az utolsó vércseppig eltűntette a holttestet.
    Hiei közben már elsurrant.Egy fán üldögélt.A nap lassan hanyatlani kezdett.Hiei csak bámulta és bámulta.
-Olyan furcsa az élet.És olyan furcsák az emberek.Vannak akiket utálnak ,de mégsem teszik el őket láb alól.Míg mi démonok gondolkodás nélkül végzünk velük.És a legfurcsább dolog ez a szeretet.Érzed legbelül ,mégha beismerni sosem fogod.És kiűzni, megölni,elpusztítani ahogy a többi ellenfelet,... nem lehet.Ha egyszer rájössz mi is ez , akkor gyökeret ver szívedben.
    Közben Kurama a tengerparton üldögélt.A szél végre fújni kezett és úgy már nem is tűnt annyira melegnek.Taralyos hullámokat korbácsolt amiken szikrázott a nap narancssárga fénye.
-Mit ülsz itt?!-szólalt meg egy hang .-Ez az én helyem.
-Ai?!-odébbcsusszant.
-Kösz de így nem kell.Csak akkor ülök ide ha te olyan messze vagy ,hogy nem is látlak.-durcáskodott.
-Te nem vagy egy könnyű eset.
-Mintha az én hibám lenne ez az egész.
-Talán nem te ölted meg ?
-Talán nem neked kellett volna rájönnöd ,hogy átvernek?
-Nem vert át... ő csak ..
-Ő csak bepalizott ,kihasznált , hülyére vett.Tudod mit az apám egy nagy seggfej volt ha azt hitte te vagy Youko Kurama.Mert te nem, vagy más mint egy szánalmas egér akivel a macska egyoldalú játékot játszik.
-Szóval én a te szemedben egy egér vagyok.
-Nem.Az én szememben te egy csótány vagy.
-Az egér jobban tetszett.-szomorodott el Kurama.Pár percig némák voltak.Hallattszott a sirályok fennséges kiálltása.Ai lecsukta szemeit és hallgatta őket.
-Ai.
-Mi van?
-Bocsánat.
-Tessék?-fél szemével Kuramára sandított.
-Ahogy hallottad.Bocsánat.
-Youko sosem kért volna bocsánatot.
-Mert Youko egy paraszt volt.
-Nem.Mert Youko hitte ,hogy amit tesz az úgy jó.-szemeit felnyitotta és Kurama úgy érezte Youko már csak a része volt és ő nem érheti utól sem erőben ,sem bölcsességben a régi Ezüst Rókát.