Kurama visszaért Genkai házához.Mikor belépett a többiek ott ültek körben és egy idegen lány is volt köztük.Gyönyörű , hosszú szőke haja és ragyogó kék szemei voltak.Kedvesen rámosolygott Kuramára mire a fiú is visszamosolygott rá.Ai szemeit vékonyra húzta és morgó hangot adott ki.
-Szia.-állt fel a lány és Kuramához sétált.-A nevem Kitsi Kouyahara.Te bizonyára Kurama vagy.Örvendek a szerencsének.
-Én is.
-Nos Kurama ő az új harcostársunk.Csinos mi?-mondta Yusuke vigyorogva ,mert látta Kuramának tetszik a lány.Ai felállt és az ajtó fele vette az irányt ahol még Kurama állt.A fiú el volt foglalva Kitsi-vel .Ai félre lökte Kuramát és úgy ment ki az ajtón.
-Hééé.-kiálltott utánna Kurama.
   Ai durcásan sétált a tengerpart felé.
-Méghogy Kitsíí Kouyahara vagyok és egy nagy hülye libaaaa.-utánozta Kitsit.
-Úgy látom nem nagyon bírod azt a lányt.-szólalt meg az egyik fán álló Hiei.
-Te talán kedveled?-kérdezett vissza Ai.
-Én nem kedvelek senkit.
-Hát mostmár én sem.-dühösen karba fonta a kezeit és sétált tovább mintha Hiei már ott se lenne.
  Közben Kuramáék beszélgettek.Kitsi elmondta ,hogy ő egy ember aki különleges képességekkel bír és ,hogy Koenma ment el hozzá és kérte meg ,hogy jöjjön segíteni.Addig beszélgettek mígnem esteledni kezdett és eljött a vacsora ideje.Mivel Ai egy kis haspók volt ,természetesen visszament vacsizni.
  A nagy asztal körül ültek és cseverésztek.Kurama és Kitsi között tapintható volt a vonzalom amit láthatóan Ai nagyon felhúzta magát.
-Kislány add ide a kenyeret!-szólt Aihoz félvállról Kitsi.Ai mérgesen odanyújtotta neki.Pár perc múlva Kitsi újra megszólalt:
-Kislány add ide a salátát.-de közben Kuramára vetett csábító pillantásokat.Ai még ezt is odaadta neki ,de mikor harmadszorra szólt neki Kitsi akkor elönötte az agyát a méreg.
-kislány add ide a tálad!
-Adom a pofádba te liba.-azzal a lány képébe vágta a tálat.Kitsi felpattant.Kurama segítőkészen leszedegette az ételt az arcáról
-Ai ezt meg mért csináltad?!-ordított rá dühösen Kurama.
-1.nem vagyok kislány, 2.nem vagyok a szolgád , 3.magad is el tudod venni,csak nem kéne ,hogy lefoglaljon az enyelgés Kuramával , 4. hányok tőletek.-és kisétált az ajtón.Hiei elmosolyodott majd hangosan nevetni kezdett.Ez nagyon ritka látvány volt ,körülbelül olyan ritka mint ha kék tehenek ,,Vigyetek a vágóhídra ,, felirattal az oldalukon potyogtak volna az égből.
  Ai egész este odakinn duzzogott.Senki sem jött megvigasztalni sem leszidni.De Hiei vizsázó szeme egész éjjel rajta pihent.Éjfél körül Ai elaludt és egészen reggel 9-ig ott szuszogott a tengerpart lépcsőjén.Mikor felébredt indult vissza reggelizni.Yusukéék ,és persze Kurama és Kitsi is kint ülhek a kertben.Kurama éppen egy gyönyörű sárga virágról beszélt Kitsinak.
-Ez egy különleges,fennséges,gyönyörű és ritka virág......Pont olyan mint te.-Ai éppen gabonapelyhet majszolt és ahogy ezt meghallotta kiesett kezéből a tányér és látványosan a bokorba hajolva elhányta magát.Yusuke és a többiek kuncogtak rajta egy jót ,míg Hiei az ágon a gúnyos röhögésével küszködött.Miután Ai végzett a hányással ,Botan odament hozzá.
-Minden rendben?
-Igen, persze.
-Sápadtnak tűnsz.El kéne menned Kuramával és Kitsivel sétálni.Pont nem rég mondták ,hogy hamarosan elmennek virágokat nézni a közeli botanikuskertbe.
-Kösz de utálom a virágokat.Olyan rondák és közönségesek.-mindenki jólt tudta ,hogy Ai hogy értette: Kurama egy virághoz hasonlította Kitsit így ha Ai leközönségezi és lerondázza a virágot az olyan mintha ezt Kitsire mondaná.
-Hogy te milyen egy majom kislány vagy.És ennek nem az az oka ,hogy gonosz vagyok.
-Te meg egy tetű vagy és nem az az oka ,hogy rühellek.Egyébként nem vagyok kislány.Majdnem annyi idős vagyok mint te.Csak én a mellbőségem helyett az agyamra növök.-erre Kitsit elöntötte a méreg ,mert tudta ez nagyon jó húzás volt Aitól.
-Kis pisis ,egyáltalán mit keresel itt.Csak hátráltatsz és gond van veled.Én igazi erős harcos vagyok és hasznomat veszik ,nem úgy mint neked.
-Egy igazi harcos ezt észre vette volna.
-Mi van?-Ai rámutatott Kitsire.Pontosabban a fejére.A lány arcán egy vágás jelent meg.
-Mi?Ezt mégis ,hogy csinálta?-riadt fel Hiei.
-Nem is láttam .Ilyen gyors lenne?-gondolta magában Yusuke.
-Egy kis karcolás.Ez a te nagy erőd.Szánalmas vagy.Kurama is csak azért vigyáz rád mert megsajnált.
-Mintha Kurama vigyázna rám.Hehe.Ha akarok valamit kikényszerítem belőle.Csak azért vagyok itt mert hasznot húzok belőle.
-Akkor tűnj el!
-Majd ha te megtanulsz írni .Jajj bocs.Ez túl nagy feladat.Inkább legyen az olvasás.Az talán sikerül.
-Ai fejezd be de azonnal!-szólt rá Kurama.
-Mégis mért?!Engem nagyon érdekel .-szólt le a fáról Hiei.
-Oké.Hagyom hagy nyalasd a segged a kis házi ölebeddel.Most megyek körülnézek a városban.Ha látok agyat hozok neked ........ Kitsi.
-Inkább hozz magadnak valakit aki szeret.Mert remélem tudod ,hogy ezen a földön nincs senki aki szeretne.
-Nem kell ,hogy szeressenek.A lényeg ,hogy egészen addig ne gondoljanak veszélyesnek míg az erőm vissza nem tér.De hidd el ,utánna te leszel az első akinek megmutatom.
-Erő?!Hahahahahahahahahahaha.A te erős semmit sem ér az enyémhez képest kis porbafingó.
-Bocsika de a porbafingóval kérlek ne hasonlítgass magadhoz.
-Nem akartál menni?!Csak mert kezd itt nagyon büdös lenni.Ha tudod mire gondolok.
-Tudom.Kinyitottad a szádat.-ez volt az utolsó szava ,mert köddé lett.
-Hova tűnt?-kérdezte Kuwabara.Genkai adott neki választ:
-Elment.