Miután Ai megkapta fagyiját ,gyors léptekkel indultak Genkai birtokára.Már a hosszú lépcsőknél voltak .
-Ezen fel kell mennünk?
-Igen.-és Kurama indult is.Ainak nem akaródzott a lépcsőzés de ha nem megy Kurama itt hagyja a végén.A félénél Ai megállt.
-Kúúúúraaaamaaaa!
-Mi az?
-Elfáradtam.Vigyél a hátadon!
-Ez most ugye csak vicc?-de rögtön rá is jött ez egyáltalán nem vicc.
Kis szenvedés után felértek.Kurama már látta a feléje száguldó dühös Yusukét.
-Te..te...teeee ... -dühöngte.-Te meg mit képzelsz magadról?!Csak úgy megvárakoztatsz minket miközben ezzel a kölyökkel enyelegsz?Egyáltalán hol szedted össze?-de mielőtt Kurama tudott volna valamit mondani ,és mielőtt Yusuke folytatta volna a dühöngést , Ai lepattant Kurama hátáról és behúzott Yusukének egy hatalmasat.
-Először is nem vagyok kutya ,hogy csak úgy összeszedjenek.Másodszor vigyázz miket mondasz mert kibelezlek haver.-Yusuke azonnal felpattant.
-A kislány megtalálta Yusukével a közös hangot.-nevetett fel Botan.Majd Keikóék is nevetni kezdtek.
-Haver?!Te mit képzelsz magadról taknyos.-üvöltötte Yusuke.
-Yusuke ,....majdnem annyi idős mint te.-köhintett Kurama.
-Ez ?Ez a törpe?-de Ai újra behúzott neki.
-Aú kölyök ez fájt.
-Te akartad.De ezek után lebonyolíthatnánk a bemutatkozást is.
-Tőlem.
-A nevem Ai Myoushin.Kurama régi társának a lánya vagyok és most Kuramánál lakok.
-Kurama ,... te ugye.. tudod...-és Kuwabara furcsa arckifejezéssel nézet Kuramára.
-Mi van?
-Ne értetlenkedj már.Arra érti ,hogy keféled-e.-mondta Yusuke
-Tessék???-Kurama teljsen elsápadt ennek hallatán.
-Grrrrrrrrrrr.-Yusuke és Kuwabara is kapott egy-egy nagy pofánvágást.Kivételesen nem Aitól hanem Seriju-tól és Keikótól.
-Mégegy ilyen és azt is megbánod öcskös ,hogy megszülettél.-ordítozta a haragos nővér.
-Hömm..-forgott körbe Kurama
-Mi az?
-Hol van Ai?-de erre hamar kapott is választ.Hiei zuhant le a fáról.
-Te kis ördögfajzat!!Ezt még megkeserülöd.
-Nyugi Hiei!Mi történt?-fogta le Kurama és Yusuke.
-Az a csaj megdobott egy kővel pedig pont akkor szunyókáltam el.
-Ai.Itt szabály ,természetesen csak ha életben akarsz maradni ,hogy Hieit nem idegesíted.-mondta Yusuke majd Ai mellé ugrott és vállára tette a kezét.-Üdv a csapatban kisegér.
-Mi?-Ai döbbenten nézett a fiúra,majd a körülöttük állókra.A lányok kedvsen rámosolyogtak, Hiei mogorván megrázta a fejét,Kuwi pedig vidám vigyorral a képén ácsorgott.
Végül Koenma előlépett és elmondta legújabb feladatukat.Az Alvilág és az Emberi világ között gonosz lények ingáznak és sorban szedik áldozataikat.Yusukéék feladata ,hogy kiderítsék kik is ezek és mi a céljuk.Minden bizonnyal komoly lesz a feladat ,mert a démonokra még a SZEM kommandó sem talált rá.
Már hanyatlott le a nap.Narancssárga fátylat borított a tájra.Ai kint ült a ház előtti terasz deszkás padlóján.Onnan be lehetett látni mindent.A közeli tavat ,az erdőt és a nagy rétet .
-Olyan szép..-gondolta Ai- Olyan szép itt minden.Mintha nem is létezne baj,bánat és gonoszság.-a narancsszín sugarak lassan lebuktak a hegyek mögött és helyüket sötétkékes fátyol vette át.Ai egyre és egyre fáradtabb lett.Lassan lecsukódtak szemei és elaludt.
Kuramáék csak most értek vissza a kissé távol eső bolttól.
-Milyen furcsa.Nem hallom Ai kiabálását.-átmentek a ház másik oldalára.Ott feküdt egyenletesen szuszogva Ai.Mellette Genkai ült és dúdolt valami altatószerűséget ,közben Ai torzonborz fejecskéjét simogatta.
-Jéé Genkai anyó !Nem is tudtam ,hogy ilyen oldalad is van.-mondta Yusuke nagyon hangosan.
-Csitt!-szisszent fel Genkai.
-A végén még felébreszted.-suttogta Kurama ellágyult arccal.Ai most tényleg olyan volt mint egy kis tündér.Mikor aludt eltűnt belőle a buzgó élet és csintalan rosszcsontság.Csak az igazi érintetlen valója maradt meg amit kezelhetetlensége mögé rejt.Mert apja mindigis szidta :-Nem kaphatod meg jutalomként az életet ha nem vagy képes megragadni két kézzel.Hidd el aki kedves és bájos ,aki törődik másokkal az sosem marad életben.-mindig ez csengett fülében ha látott valakit akinek szüksége lett volna segítségre.Hamarosan megértette Youra életfilozofáját.De gyermeteg vágyai ugyan azok voltak és talán még jobban vágyott a szeretetre mint bárki más.
Az ég már korom fekete lett.Ezernyi csillag ragyogott mint távoli lámpások.Kurama kint ült Ai mellett.Hozott egy jó meleg takarót és betakarta Ait.Majd letelepedett mellé és a lány fejét ölébe rakta.
-Milyen szép ez az este.Vajon te is így látod öreg barátom?Youra ,...te vén csavargó.-suttogta
-Apa már lát.
-Mi?-nézett Aira Kurama.
-Apa már lát mindent.Ott ragyog fent.-Kurama szemei könnybe lábadtak.
-És ott a te helyed.-kezét kidugta a takaró alól és az égre mutatott.Az ujja nyomán Kurama meglátott az égen egy üres lyukat.Ott nem ragyogott csillag.
-Az igazán nagy teremtmények oda kerülnek.-suttogta.
-Youra ... meghalt?-kérdezte remegő hangon Kurama.
-Igen.1 éve.
-Miért nem mondtad el?
-Mert nem bíztam benned.Azt hittem ha elmondom akkor kidobsz.Mert Youra már nincs és nem tud bosszút állni rajtad.
-Ostobaság.Sosem dobnálak ki.
-Youko megölt volna.
-Ő se......-és alakja ilágítani kezdett.Szemei aranyban ragyogtak ,haja ezüstösen omlott nyakába.
-Tudod mi a közös bennünk?
-Mi?
-Mind a ketten tolvajok vagyunk.
-Hö?????
-A szemünket a csillagoktól loptuk.