-A végső megtisztulás angyala,
Az emberek végének szava.
Pusztul a rossz mi a földet megszállta,
És minden mi a pusztulást megvárta.
Látom már a halál dicső fellegét,
A fekete füst és vér szellemét.-hangzik egy hang az éjszakában .Visszhangja messze száll.Átitatja földet ,levegőt és vizet.A csillagos eget felhők takarják el.A varázslat mi felcsendült , életre hívott egy lényt ami mindennél nagyobb.A pokol sötét bugyraiból bújik elő vasláncából.Minden gonosz szív az ő keblén nyugszik és ég hamuvá.
-Sátán,sátán,sátán,
Te gonosz ármány.
Gyere vedd el a fájdalmat,
Terjeszt ki hatalmad.-zeng tovább a kétségbeesett hang,s a kérés.Talán azt hiszi nem hallja senki ,de a Szellemvilág füle mindent hall.
  Yusuke és a többiek sürgős hívást kaptak Koenmától.Olyan sürgőset ,hogy nem is Yusukénél gyűltek össze hanem út közben verődtek össze és mondta el Koenma mi is az új feladat.
-Valaki... a tudomásunk szerint egy 15 éves lány, a Suitechu Gimnázium tanulója megidézi a Sátánt.-lihegte kétségbeesetten Koenma.
-Mi?!A Sátánt?Hogyhogy?Hisz őt nem lehet felhozni a pokolból.-ijed meg Kurama.
-Sajnálatos módon vagy egy varázsige ami életre tudja kelteni.Azonban lelkekkel és vérrel kell táplálkoznia ,hogy a teste ne foszoljon szét.
-Még nem kelt életre vagyis ha megállítjuk a csajt akkor minden oké lesz.-mondta a szokásos önbizalom túltengésével Yusuke.
-Én kicsit beszartam a Sátános dologtól.-dadogja Kuwabara.
-Te még a saját árnyékodtól is beszarsz.-mondja mogorván Hiei.
-Óó te kis szemét kertitörpe.-kezdik el a vitát.
-Hagyjátok abba.-hallatszik egy hang.
-Botan?!Keiko??Yukina??Sizuru??Mi a francot kerestek ti itt?Ez veszélyes lehet.
-Veletek akarunk menni.Talán segíthetünk.
-Azt kétlen.Olyan gyengék vagytok.De te nem Yukina kisasszony.-mondja Kuwabara.
-Öcsi ha gyengének nevezel még azelőtt kibelezlek ,hogy meglátnád a Sátánt.-néz rá szúrós szemmel Sizuru amitől Kuwabara nagyon megijed.
-Itt vagyunk.A park.A hegynél kell lennie .-mondja Koenma és a hegy felé mutat.
  Közben vörösesen izzó fény csao fel.A lány ijedten hátra lép mikor meglátja a lángokban formálódó testet.Halk szívdobbanás,egy lélegzetvétel és már előtte is áll egy fiú.Hosszú ,kissé göndör vörös hajú , fekete szemű ,magas és izmos.Mélyen a lány rózsaszín szemeibe néz ,majd elkapja a nyakát.A lány felsikolt .Ez volt az utolsó sikolya.A Sátán kiszívta belőle a lelkét és összeroppantotta testét.A vörös lángok eltűntek ,úgy ahogy a fiú is.Mintha ott sem lett volna.Mintha semmi sem történt volna azon a helyen.Sötétség szállta meg újra a tájt.A szélben ringatóztak a fák és mintha azt susogták volna :-szegény ,szegény.....
  Yusukéék felszaladtak a hosszú lépcsőn mely a park belsejébe vezetett a hegyhez.Szemeik tágra nyíltak mikor meglátták a földön fekvő ,vérben úszó lányt.Akkor még nem nagyon látták hol is sérült meg és él e még ,mert távol voltak tőle.A hegy egyik kiálló ormán fküdt és oda csak egy csigavonalban haladó lépcsőn lehetett feljtuni.
  Közben a Sátán a park mellett egy raktárépület mellett jelent meg.Elméjében végigjátszódott a lány élete amit a megába szívott lélek utolsó ,elhalványuló emlékei idéztek elő mielőtt egyé vált volna a Sátánnal.Látott mindent és hallotta is ,de egyre és egyre halványabban:
Egy kislány sír ,zokog.Fölé árnyék emelkedik.Majd egy sírhalom ,nem is egy ,..rengeteg.Hasonló vezetéknevek .És ott áll felettük a lány.Majd minden elsötétül csak kétségbeesett segéjkérések ,kiálltások ,könyörgések s a végén ..:
-A Sátán .... megtisztítja a földet.Porrá zúz minden gonoszt.S már nem fog akkor fájni semmi.A Sátán megadja az édes csendet az érzéstelen álmot amiből senki és semmi nem tud felébreszteni.Életre hívom ,s akkor ő vet véget ennek a szánalmas ,..életnek nevezett létformának.-a fiú elhajtja vörös tincseit arcából.Szemeiben mélységes sötétség tükröződik ,majd ismét eltűnik.
 Yusukéék csak álltak.
-Most mi lesz?-kérdezte Keiko.
-Az a lány.. mi van vele?Meg kéne néznünk.Talán segíthetünk rajta.-mondja könnyes szemmel Yukina.
-Nem tehetünk érte semmit.Elszívták a lelkét.-Koenma a szokottnál is komolyabb.Stinte már félelmetes ez a komolyság.
  Hirtelen furcsa érzés nyilalt a szívükbe.
-Visszajön.
-Közeleg.-hangzik fel egymás után Hiei és Kurama hangja.A hegyen a holttest mellett vörös lángokból kibontakozik a Sátán alakja.Nem is törődve Yusukéékkel felemeli kezét és vele együtt a véres test is felemelkedik.Halkan csöpög belőle a vér miközben a fiú megragadja a nyakát.De mintha gyengéden tartaná ,óvatosan.Yusukéék meredten állnak ,mintha kővé váltak volna.A fiú kinyitja a száját.Puha ajkai közül kékes füst száll ki és egyenesen a lány szájába szivárog át.A lány szemei megrezdülnek.A Sátán elengedi a nyakát és a lány köhögve térdre zuhan.Hangosan veszi a levegőt ,úgy mint egy fuldokló.
-Élek?..élek?..még mindig élek??...ahhh..-és felnéz a fiúra.-Mért?-ejti ki suttogva.
-Én nem adthatom meg a megváltást.-a lány elmerül szemeiben amitől minden halandó ember megdermed mert átjárja a félelem.De a lány inkább melegséget érez.
  A Sátán körül újra lángok gyulladnak föl , s Kurama megkönnyebbülten felsóhajt:
-Elment.