Kagome pár óra múlva felébredt. Sóhajtott egyet és elment átöltözni, hogy indulhassanak. Felvett egy fekete- fehér kimonot, a haját pedig felkötötte a fején. Majd elindult lefelé. Inutaishou már lent várta. Ott volt Inuyasha, Karen, Sango, Miroku és Mayu is. Kagome teljesen ledöbbent.

- Mi van itt?- kérdezte.
- Jönni akartak.- mondta egy vállrándítás kíséretében Inutaishou.
- Aha. És azt is tudjátok, hogy hova megyünk?- kérdezte a miko.
- Igen. A Mearákhoz.- mondta nemes egyszerűséggel Miroku.- Már régen szeretettem volna látni őket.
- Hu..- sóhajtott a lány.- Akkor menjünk.

A kis csapat szépen felszerelkezett és elindultak, a Mearák földjére. Már jó ideje mehettek, amikor Kagome feltette a kérdést.

- Inutaishou, minek megyünk oda?- kérdezte, amin mindenki megdöbbent, mert azt hitték ő tudja.
- Nem tudod?- egyedül Inutaishou nem volt meglepve.
- Nem.- rázta a fejét a lány.
- Akkor majd meglátod.- inudult el.- Ja és Kagome. Ha megérkeztünk ösztönből cselekedj.- majd sejtelmesen elmosolyodott.

A miko nem értett semmit, de azért követte a dai- youkait. A csapat többi tagja pedig ment utánuk. Nem soká megérkeztek. A hely varázslatos volt. A zöldnél is zöldebb fű, hatalmas fák, és rengeteg virág. Kicsit később megjelent egy csapat Meara. Gyönyörűek voltak. Szebbnél szebbek: barnák, fehérek tarkák. Igazából a csapat minden tagja azon a véleményen volt, hogy egyik sem olyan szép, mint amilyen Yume volt. Kagome ránézett Inutaishoura aki tüntetőleg megállt, jelezve, hogy innentől egyedül menjen. A miko sóhajtott egyet, majd a lovak felé fordult. Mintha megbabonázták volna, elindult feléjük. A Mearák hirtelen felkapták a fejüket, és a lány irányába fordultak. Elkezdtek Kagome felé vágtatni, és teljesen körbevették. Senki nem tudta volna megmondani, hogy hányan vannak. Talán több százan lehettek. Kagome megállt egy helyen és hagyta, hogy teljesen bekerítsék. Halványan elmosolyodott és körbe nézett. A lovak méregették őt. Így ment ez egy ideig. Kagome állt, a lovak pedig csak nézték. Majd egy kis idő múlva a miko észre vett valamit. Mintha nem is érdekelte volna, hogy körbevette egy csapat megtermett, erős ló, elindult egy cseresznyefa irányába. A Mearák észrevették azt a hatalmat, ami a lányban volt, ráadásul külsőleg sem volt semmi. Utat engedtek Kagoménak és mélyen meghajoltak előtte. Látták és érezték, a miko jóval fölöttük áll. A papnő ment előre, majd 20 méterre megáltt a cseresznyefától. Megbabonázva nézett egy lovat. A többiek is lassan közelebb mentek, Inutaishou vezetésével. A ló sokkal csodálatosabb volt, mint akármelyik másik. Kicsit szégyelték magukat, amiért ezt gonodlták, de ez a ló sokkal káprázatosabb volt, mint Yume. A Meara a cseresznyefa alatt állt. Körülötte a zöld fűben rózsaszín virágok hevertek, míg a hátán a virág szirmai voltak. Az egész állat fekete volt. Szőre csillogott, sörénye enyhén hullámos volt, és a farka is, mi a földig ért. Lassan Kagome felé fordította gyönyörű fejét, és barna szemeivel belenézett a miko szintén barna szemeibe. A lány óvatosan közeledni kezdett hozzá, és bölcsen nem nyújtotta ki felé a kezét. Karen és Sango is utána akart indulni, de Inuyasha és Mayu visszafogta őket.

-    Ezek nem olyan szeíldek mint amilyen Yume volt.- suttogta Mayu.- Maradjatok nyugton.

Ez után már nem akartak semmi meggondolatlanságot tenni. Kagome már csak 1 méterre volt az állattól, mire a ló felé fordult egész tetstével.

-    Tudod jól, hogy ki vagyok ugye?- kérdezte elmosolyodva a miko, majd mikor a ló bólintott, még jobban elmosolyodott.- Soha nem hajtottál fejet előttem, és úgy látom, hogy nem is fogsz.- majd a lány kinyúlt és megsimogatta a ló nyakát.

Hirtelen az égre emlték mind a ketten a tekintetüket, ahol már meg is jelent Hakudoshi és lova: Entei.

-    Nocsak.- mosolyodott el a lány gúnyosan.- Naraku egyik talpnyalója.
-    Ez túlzás.- szállt le a gyerek kinézetű démon a hatalmas lóról.- Én Naraku inkarnációja vagyok, úrnő. A nevem Hakudoshi, ő pedig a lovam…- kezdte.
-    Tudom, Entei.- majd a démonlóra nézett.- Volt már szerencsénk egymáshoz.
-    Remek. Nos nem harcolni jöttem.- emelte fel a kezét.- Azért hogy átadjak Narakutól egy üzenetet: Kagome úrnő csak szólok, hogy nem soká teljes lesz az ékkő, az én birtokomban. És akkor te is az enyém leszel.
-    Óóóó.- mosolyodott el gúnyosan.- Én meg azt üzenem neki, hogy álmodni szép dolog, de van olyan álom, ami nem válik valóra.
-    Rendeben átadhatom.- majd felült Enteire és elment.
-    Na végre.- majd a miko újra a fekete szépséghez fordult.- Velem jössz?- kérdezte, mire a ló bólintott.- Ugye tudod mi történt a testvéreddel?- kérdezte szomorúan, mire a válasz egy újabb bólintás volt.- Menjünk.- majd a csapat felé fordut.- Nos új jövevénnyel bővültünk.
-    Hogy hívják ezt a szépséget?- kérdezte elbűvölve Karen majd a ló felé kezdett közeledni.
-    Hát a helyedben inkább megállnék.- mosolyodott el Kagome.- Még nem igazán szelíd. Egyébként a neve: Sora.
-    Sora?- ámélkodott Miroku.- A Sora nem azt jelenti, hogy…
-    Mennyország.- bólintott Kagome majd megsimogatta a ló nyakát.- De igen.
-    Azt mondod, hogy nem szelíd?- közeledett Sora felé Inuyasha.- Hát majd meglátjuk.- vigyorgott öntelten, ám amikor meg akarta érinteni, ló rugott egyet a hanyou pedig pár méterrel arrébb ért földet.
-    Sora!- kapott a Meara után Kagome.- Nyugi. Inuyasha én szóltam.
-    Kagome!!- kiáltott a hanyou és újra talpon volt bár elég nehezen.- Neveld meg ezt az állatot, de sürgősen.
-    Jó, nyugi.- majd elindult vissza a kastélyba.

Inutaishou jót mosolygott fia ügyetlenségén, majd ő is a miko után indult. Mikor megérkeztek, mindenki bement a palotába, kivéve Kagome. Ő kint maradt egy nagy tisztáson Sorával. Meg akarta nevelni a lovat. Először is szeretett volna a hátára ülni. Során egy gyönyörű a szőréhez illő, fekete nyereg volt. Kagome óvatosan tette a át a lábát a ló háta felett, és amikor ült már kicsit biztosabbnak érezte a helyét, de az állat felágaskodott, a miko pedig elég nagyot esett. Ezt még eljátszották egy párszor, majd Kagome megunta és ott akarta hagyni, de ekkor rossz érzése támadt. Pár pillanat múlva megjelent körülötte szinte mindenki a kastélyból. Karen, Mayu, Kikyou, Sango és Miroku a miko mögött állt, Inuyasha és Inutaishou a két oldalán. De legnagyobb megdöbbenésére, aki előtte állt nem volt más, mint Sesshomaru harcra készen.

-    Kagome.- szólt Inuyasha majd átnyújtotta a mikonak az íját.
-    Hannon le. (köszönöm)- bólintott, de abban a pillanatban megjelent több ezer démon. Erősek és kevésbé erősek. Rondák és kevésbé, de nagyon sokan voltak, ami hátrány lehetett. Pár percel később, pedig Sesshomaru és Inuyasha egyszerre kezdtek el morogni, és már meg is jelent a fekete füstfelhő, miből előbukkant, Naraku, Kagura és Kanna.
-    Üdv.- köszönt a jól ismert gúnyos mosoly kíséretében.- Kagome úrnő, a válaszod nem volt épp a kedvemre való.- mondta tetetett szomorúsággal.
-    Hé ez jobban csinálja mint én.- jelent meg Sawada.- Igazán élethű  vagy barátocskám.- mondta vigyorogva.
-    Sawada te idióta, tudod kivel, beszélsz?- majd fejbe vágta a fiatalabb youkait.- Vele nem barátkozni kell, hanem meg kell ölni, te barom.- kiabálta Sesshomaru.
-    Miért kellene megölni, amikor legalább olyan jó színész, mint én?- kérdezte ártatlanul.
-    Tudod mit?- morgott Sesshomaru.- Menj innen.
-    Drága unokabátyám.- csóválta a feját mindentudóan Sawada.- Mondtam már neked, hogy túlságosan ideges vagy és…- nem tudta befejezni, mert Naraku támadása telibe találta.
-    Elég a fecsegésből.- mondta majd útnak, indította a démonsereget.

Sesshomaru próbált Kagome mellett maradni, hisz nagyon féltette a lányt, de valahogy elsodródott tőle. A youkai Narakuval kezdett harcolni, míg a többiek a démonokat írtották. Sesshomaru kicsit megnyugodott mikor észrevette, hogy apja folyamatosan a miko mellett marad. Kagome mint mindig most is tökéletes formában volt. A nyílvesszők, amiket kilőtt hatalmas pusztítást végeztek. Ekkor a harc hirtelen leállt, mintha minden megfagyott volna. Naraku gúnyosan Sesshomarura mosolygott, aki pár pillanat múlva megértette miért. A démonok utat nyitottak, Kagomével és Inutaishouval szemben pedig megjelent 9 fekete csukjába öltözött személy. Az arcukat ugyan nem látták, de csak úgy sütött belőlük a gonoszság, és a bosszú. Mellesleg az erejük is többszörösen meghaladta azoknak a démonoknak az erejét, akikkel eddig harcoltak. Inutaishou döbbenten ismerte fel, a démonokat, és mielőtt bármit is tehetett volna a vezér, aki a legerősebb volt, máris Kagome előtt termett. Bár a miko nem látta a szemét, és semmit az arcából, érezte, ahogy felé árad a vérfagyasztó gonoszság. A youkainak rohadt hullaszagú volt a lehellete, olyannyira hányinger keltő hogy a mikonak el kellett fordítania a fejét. A démon kb. olyan magas volt, mint Sesshomaru és Inutaishou, így Kagoménél nem sokkal volt magasabb, talán 10 centivel. A lánynak annyira megfájdult a feje a bűzös lehelettől, ami az arcába csapott, hogy hátrébb kellett ugrania. A többiek, akik eddig döbbenten figyeltek, értetlenül néztek a mikora. Ekkor Inutaishou jelent meg Kagome előtt elállva a démon útját a lányhoz.

-    Kagome! Hagyd őket rám. Te menj és segíts a többieknek.- mondta a dai- youkai a lánynak, aki teljesítette a kérést. És a youkai máris a másiknak támadt.
-    Inutaishou nagyúr. Miért távolítottad el a lányt?- kérdezte suttogó, hörgő hangján, amikor kardjuk összeakadt.
-    Semmi közöd hozzá.- morogta.- Hagyd őt békén, Shura.- szólt dühösen a nagyúr.
-    Békén hagyni?- mondta gyűlölködő hangon.- Soha. Nem lehet nyugtom, míg él Rio lánya. Ráadásul, ha nem ölném meg akkor valami sokkal rosszabbat, tennék vele.- majd eltaszította magától Inutaishout, és végignézett a harcoló mikon.- Mostmár megértem, hogy miért rejtegettétek előlem mindig a lányt. Ő a Miko úrnő ugye? Sokkal szebb, mint amilyennek akármilyen jóslat vagy legenda leírja.- majd újra a dühös youkai felé nézett.- Mit gonodolsz mi lenne a jobb? Ha megölném? Vagy ha az asszonyom lenne?- kérdezte gúnyosan.
-    Halgass!!!- Inutaishou teljesen kikelt önmagából, és átváltotozott az inu- youkai alakjába, és úgy támadt a másik démonra. Féktelen dühében nem vette észre, hogy Shura odaintett a társainak, akik lassan Kagome közelébe merészkedtek.
-    Nem.- morgott Sesshomaru, kinek a szeme már vörösben úszott, mivel az előbb mindent hallott. Már indult volna Shurához, hogy saját kezűleg végezzen vele, de Naraku útját állta.

Kagomét körbevette a másik 8 démon. A miko rájuk lőtt, de a nyílvessző visszapattant róluk, s egyenesen a lányt vette célba. Mindenkinek földbegyökerezett a lába és csak döbbenten nézték. Sesshomaru mozdult, de abban a pillanatban, a lányt eltalálta a saját támadása. Kagomét körbevette a hatalmas rózsaszín fény, majd egy óriási robbanás követte. Végre láthatóvá vált a miko alakja. Sértetlen volt. Hajából a szalag kiesett, így hosszú ébenfekete hajzuhataga végig omlott a hátán. Még épp időben rántotta maga elé az íjat. Már látta, hogy a démonok rá pályáznak. Csak rá. Tudta, hogy nem támadhat olyan erővel, ahogy kellene, mert nagyon közel voltak a faluhoz, ráadásul, ha elengedne egy olyan támadást, amihez hozzászokott, akkor mindenki meghalna, vagy legalábbis súlyosan megsérülne a közelében. Döntött. Eldobta az íjját, és Sora felé kezdett szaladni. Mindenki döbbenten nézte, hogy mit művel a lány. Kagome egy mozdulattal a ló hátára ugrott. Mikor már ült hátra nézett. Jól sejtette mind a 9 démon saját lovának a nyergében ült már. Kagome szeme elkerekedett a lovak láttán. Ugyan úgy feketék voltak, mint Sora, de nem értek fel hozzá. Ez nem volt meglepő, viszont a lovak kinézete igen. Szemeik vérben úsztak, és az állatokat több helyen is sebek, és alvadt vér borította. Patájuk szintén sebes és véres volt. A miko sajnálta az állatokat, de most nem volt ideje erre. Megindította Sorát, először ügetve, majd vágtára fogta a lovat. Hátra akart nézni, hogy követik- e, de ekkor eszébe jutott amit egyszer az apja mondott. ’’ – Ha rád vadásznak követni fognak. Soha ne nézz hátra.” Nem is tette. Vágtatott keresztül erdőn. Egy fa ága elől nem tudott elhajolni, ahogy a lóval manőverezett, és megpróbált nem a démonok közzé menni, így az elég szépen megkarcolta. De nem érdekelete. Keresztül vágtatott egy pusztán, és csak hálálkodni tudott, amiért Sora ennyire gyors. De a démonok sem voltak lemaradva nagyon. Kagome átvágtatott egy kisebb folyón. A víz nagyon sekély volt, alig ért fel a ló patájának a feléig, viszont a medre nagyon széles volt. Kagome a túlparton megfordult, és kicsit megdöbbent azon, hogy a démonok nem mennek be utána. A lovaik felágaskodtak és nem voltak hajlandóak vízbe lépni.

-    Add meg magad, papnő.- hörögte Shura.
-    Miért tenném?- kérdezte a miko.- Nem szoktam feladni a harcot.
-    Sokkal könnyebb lesz neked és nekünk is.- mondta.- Ne kényszeríts, hogy bemenjünk.- majd mind kardot rántottak, és a magasba emelték.

Közben a többiek még mindig harcoltak, de a démonok nem akartak fogyni. Sesshomaru nagyon ideges volt, és féltette Kagomét. Egy hatalmas csapással hátrálásra kényszerítette Narakut és megölte a több ezer démont is. Naraku a védőpajzsába burkolózva a magasba szállt Kagurával és Kannaval együtt. Sesshomaru már nem foglalkozott velük, hanem Kagome után indult. Inutaishou halványan elmosolyodott, majd tekintetét visszafordította a gonosz hanyoura. Inuyasha még egy utolsó szélbordát indított ellene, ami el is találta, de már elmenekült. Inutaishou, büszkén nézett kisebbik fiára, de annak most nagyon sok kérdése volt, ahogy a többieknek is. Leültek hát, és a dai- youkai belekezdett a történetbe.

Közben Kagome még mindig a démonokkal beszélt.

-    Miért akartok megölni?- kérdezte.- Egyáltalán kik vagytok?
-    Egykor párduc démonok voltunk. Hatalmas erőnk volt, ami vetekedett Inu no Taishou és Rio erejével. De be kell ismernem, hogy ők erősebbek voltak.- majd valamivel leljebb engedte a kardját.- Fekete párducok voltunk, és egyszer harcoltunk az apáddal. Rio akkor legyőzött minket. Akkor megfogadtuk, hogy bosszút fogunk állni, de megölt minket. Mi már nem élünk. Lidércek vagyunk. Naraku felajánlotta, hogy segít életre kelni, hogy bosszút állhassunk Rio lányán, mivel ő maga már nem él. Visszajöttünk.- majd a magasba emelte a kardját.- Add nekem az életed.

Kagome lehunyta a szemét, és kezében megjelent a kardja; a Narya. Ő is magasba emelte. Ekkor érkezett meg Sesshomaru, aki a lidércektől jó pár méterre állt, és döbbenten figyelte a mikot.

-    Az életemet?- kérdezte gúnyosan a lány.- Gyere és vedd el!- majd Sora két lábra állt, Kagome pedig büszkén és szilárdan ült a nyeregben.

Sesshomaru nem győzte csodálni a mikot. Haláványan elmosolyodott, de ekkor a lidércek neki indultak, és belevágtattak a vízbe. Kagome tudta, hogy most nem lehet esélye közel harcban. Lenézett és eszébe jutott valami. Nem volt benne biztos, hogy sikerül, de meg kellett próbálnia. Egy idegen nyelven kezdett beszélni, majd egy pillanatra lehunyta a szemét, és újra kiniyotta. Sesshomaru felismerte a nyelvet és azt, hogy mire készül a lámy. A youkai is ugyan azon a nyelven kezdett beszélni, ugyan azt a varázsigét, mint a miko. Kagome bátran szembenézett a lidércekkel, mert érezte, hogy valaki segít neki. A víz szintje hirtelen emelkedni kezdett, majd a lidércek megálltak, pont a folyó közepén. A folyás irányába kapták a fejüket, ahogy a miko is. A folyó széles kanyarulatában megjelent egy hatalmas áradat, és ahogy közeledett, láthatóvá vált, hogy olyan mintha sok száz lovas vágtatna. Kagome még utoljára belenézett Shura szemébe, majd a lidérceket elsodorta az áradat. A miko a túlpart felé fordította a fejét, ahol Sesshomaru állt. A lány döbbenten nézte a youkait, aki lassan elmosolyodott, szemei pedig csillogtak a büszkeségtől. A miko ajkai elváltak egymástól döbbenetében, de pár pillanat múlva, a másik irányba kapta a fejét. Hirtelen démonok egész hada jelent meg. Kagome leeresztette a kezét, amiből eltűnt a Narya. Sesshomaru is arra fordította a fejét, majd eszébe jutottak Izayoi szavai. ’’ – Egyek vagytok! A te életed az ő élete. És az ő élete a te életed!” A youkai elállta a démonok útját Kagome felé, és szembe fordult velük. Kagome csak nézte Sesshomarut aki érte küzdött, aki Értük küzdött. Ő pedig eltaszította magától. A szemeit égették a könnyek, így lehunyta azokat. Megjelent előtte a youkai először szomorú és fájdalmas szeme, majd látta ahogy egyre hidegebbé válik, és újra jég borítja azt. Kinyitotta szemeit, és látta, hogy Sesshomaru minden démont megölt, pár másodperc alatt. A youkai már előtte állt. Kagome lenézett rá, majd leugrott a nyeregből, így már szemtől szemben álltak. Sesshomaru kb. 10 centivel volt magasabb, mint a miko. A lány a démon reménykedő gyönyörű arany szemeibe nézett, míg a youkai a miko melegbarna szemeibe, mik most ellágyultak. Kagome tudta mit kell tennie. Van valami, amit már régen meg kellett volna tennie Sesshomaruért. Sesshomarunak. Lassan szemeit leszegezte és fejet hajtott a démon előtt…

Folytatása következik…