Európa-bajnoki selejtező-mérkőzésen a görög labdarúgó-válogatott hazai pályán két góllal verte meg a Várhidi Péter szövetségi kapitány által irányított magyar nemzeti együttest. Az eredmény abszolút igazságosnak mondható, a görög győzelem még inkább. A hazaiak remekül használták ki rutinjukat és fizikai erőfölényüket a pálya minden szegletében erőtlen és az ellenfél kapujára lényegében semmilyen veszélyt nem jelentő magyar együttes ellen.

 

A középkezdést a görögök végezték el, akik már az első támadásvezetésnél mindenki tudtára adták, amit egyébként is tudtunk: erővel, rutinnal messze a magyar csapat előtt járnak.

Az első percekben inkább szélről beívelt labdákkal próbáltak meg zavart kelteni a kapunk előtt, és ha ereinkben nem is fagyott meg a vér, folyamatosan és különösebb erőlködés nélkül alakították ki helyzeteiket a hazaiak. De még úgy-ahogy álltuk a sarat.

Aztán a 14. percben két görög védő is óriásit hibázott, Gera azonban mintha megijedt volna a semmiből jött lehetőségtől és különösebb elképzelés nélkül kivitelezett egy olyan helyzetet, amelyben tőle legalább valami fineszt, de a gólt mindenképpen elvártuk volna.

Sajnos középpályán kevés labdát szereztünk, előre felé pedig nem tudtunk játszani. Kevés volt a mozgás, Gera többnyire eltűnt a védők között, Priskin pedig mintha egyenesen ott sem lett volna.

Középpályásaink nem tudták egymást játékba hozni. Hajnal hiába mozgott nagy területen, képtelen volt megtolni és megtartani a labdát a fizikumban őt és a magyarokat úgy egyébként messze verő görögökkel szemben.

Vadócz nem lépett fel a védőfal elől, Tőzsér eltünt - vagy eltüntették, ezt majd meg kell kérdezni tőle -, Tóth csak ütközni próbált, de nem nagyon tudott, így támadni viszont nem lehet.

A görögök viszont jöttek, majd védelmi megingást és bizonytalanságot követően a Bundesliga idei gólkirálya, Gekasz megszerezte a vezetést, egyben első válogatottbeli gólját. A jó szezont letudó csatár lövése olyan volt, mint a magyar csapat: enervált.

A gól után nem sokat változott a játék képe: a görögök jöttek, mi meg próbáltuk őket fogadni. Mivel azonban sem középpályán, sem hátul nem tudtunk ütközni velük, illetve amikor nagyritkán tudtunk, akkor meg lepattantunk róluk, egyenlőtlen volt a küzdelem.

A 29. percben kétgólosra nőtt a hazai előny, Szeitaridisz úgy lőhetett gólt, hogy a félpályától tulajdonképpen akadálytalanul vezethette el a labdát a kapunkig, egyetlen emberünk, a keresztezni igyekvő Hajnal úgy pattant le róla, hogy meg sem tört a görög védő lendülete és mozgása. Más magyarral aztán a rutinos hazai gólszerző nem is nagyon találkozott.

A második felvonás első részében hasonló, ne nagy, intenzitással játszott a görög együttes, de helyzetei kimaradtak, Végh is védett néhány bravúrosat.

Aztán a hajrában visszavettek és mintha szerdára tartalékoltak volna a görögök, mi így karnyújtásnyira kerültünk a tizenhatosuk elé, de néhány távoli kísérletnél többre nem futotta erőnkből.

Csapatunkból egyedül Hajnal emelhető ki, aki végig sokat dolgozott, de hogy miért neki kellett a legtöbbször felvennie a harcot egy az egyben a ránk törő ellennel, arra aligha lehet magyarázatot találni. Többen elalibizték a mérkőzést, semmit sem vállaltak, abból baj nem lehet. Gera kreativitása ezúttal nem mutatkozott meg, miként Priskin gólérzékenység sem. Védelmünk meg közel sem rombol és rendeződik olyan fegyelmezetten, mint ami nemzetközi szinten alapkövetelmény. Enélkül pedig nem megy.