- Kérlek Darien! Haza akarok menni! –nézett rá ijedten Sor.
Darien még mindig vigyorgott, és belelökte Sorát egy fotelbe.
- Ugyan, dehogy akarsz! –olyan erősen szorította meg a csuklóját, hogy Sora felszisszent. –Beszélgessünk!
Azzal leült az asztalra, és rágyújtott.
- Te dohányzol? –kérdezte döbbenten Sora.
A társulatnál ez tilos volt, és senki nem szennyezte ilyen hülyeséggel a testét.
- Általában csak szex után! – sejtelmesen elmosolyodott. –De most kivételt tehetünk.
Sorát elfogta a pánik. Nem is ismeri ezt az alakot.
- Nem akarom, hogy Leonon kívül más is megérintsen! –kiáltott fel magában.
De tudta, hogy minél tovább szóval kell tartania, el kell terelnie a figyelmét. Meg kell szöknie!
- Rendben. –próbált nyugodt hangon beszélni. –Akkor kérlek, meséld el, mért utál téged annyira Leon!
- És én is, te rohadt, szemét kétszínű patkány! –de ezt már csak gondolatban tette hozzá.
- Ohh, hát ez egy igazán hosszú történet. De szívesen elmondom, ha egy kicsit készségesebb leszel tőle! –mondta vigyorogva.
Azzal felállt, és becsukta az ajtót, majd töltött magának egy pohár konyakot, és visszaült.
- Azt a fafejű barmot, egy cirkuszban ismertem meg, ahol Emilyvel dolgoztunk. Tudod ő volt az én kis kedvencem. Nem volt túl tehetséges artista, de bárkit levett a lábáról, azzal az angyali kis pofijával. Nagyon hasonlított rád Sora! Csak neki vörös, göndör haja volt.
- Nos tehát, Leonék ugyanabban a cirkuszban léptek fel, mint mi. Csakhogy náluk a közönség teljesen el volt ragadtatva. Pedig mi jobba megérdemeltük volna! –valami eszelős gyűlölet jelent, meg az arcán, amit eddig Sora még sohasem látott.
- Elhatároztam, hogy én sokkal jobb leszek nála! De ez nem sikerült, bárhogy is próbálkoztam. Ő el is felejtette, hogy létezem, de én nagyon is jól emlékeztem rá. Oh, igen. Miután a húga meghalt, Leon csak az edzésnek élt. Iszonyú gyorsan fejlődött, szinte utolérhetetlen volt. Valahogy meg kellett állítanom! Ezért megkértem Emilyt, hogy csábítsa el, és részleten mondja el, hogy miket csinál, hogy gyakorol. Ő persze szívesen megtette, hisz tetszett neki az a barom, és még jól is szórakozott közbe. Az az idióta meg teljesen beleszeretett! – röhögcsélt magában. Sora egyre jobban elborzadt. –csakhogy Emily már az enyém volt! Miután mindenben leutánoztam Leon edzését, én is olyan jó lettem, mint ő. És akkor mértük rá a döntő csapást! Emily kinevette, és otthagyta. Majd a közösen begyakorolt mutatvánnyal, - amit eredetileg ők adtak volna elő- megnyertünk egy nagy versenyt, amivel rengeteg pénz járt. Az a szerencsétlen pedig ott maradt összetört szívvel, és azóta senkibe nem tudott beleszeretni! –olyan hidegen nevetett, hogy sora ereiben meghűlt a vér.
- És, és mi lett Emilyvel? –kérdezte bátortalanul.
- Meghalt. Az a kis cafka egyre többet akart, így sajnálatos módon, leesett az egyik trapézról.
- Úristen! Ez egy őrült. –Sora már majdnem sírt. –Szegény Leon, mit tettek vele?!
- Csakhogy jöttél te, és sikerült előadnotok az Angyalok Táncát. Láttam, hogy Leon szerelmes beléd, mégha nem is mutatja ki, ezért arra gondoltam, hogy elcsábítalak! De persze te teljesen bele voltál esve abba a majomba, így semmi esélyem nem volt rá. Aztán mikor összevesztetek, és ő kerülni kezdett téged, akkor jöttem rá, elég, ha csak simán megduglak, és az ő jó felépített kis birodalma teljesen össze fog dőlni!
Sorának addigra már potyogtak a könnyei. Egyszerűen nem tudta elhinni, hogy ez igaz lehet. Hogy valaki ilyen szörnyűségekre képes, csak a hírnévért.
- Engem soha nem kapsz meg, te szemét! – kiáltotta, és felpattant.
- Ugyan kicsim, nem kell nekem hozzá a beleegyezésed! –nevetett Darien.
Elkezdtek dulakodni. Sora került alulra. Darien iszonyúan élvezte a helyzetet, hogy most ő az erősebb, és Sora nem tehet semmit.
Sora előtt kezdett elsötétülni a világ. Aztán hirtelen iszonyú robajt hallott, majd jött a teljes sötétség…