Dorien Davor, a világhírű német artista, a Kaleido Színpad új előadója, és Sora nagyon jó barátja lett. Ugyan többször is elvitte vacsorázni, és rengeteget beszélgettek, de Sora még nem állt készen egy új kapcsolatra. Hisz a szíve csak egyvalakiért dobogott. A Halálistenért!
De Leon is mással mulatta az időt. Szó szerint May-el. Bár belül majd megőrült a féltékenységtől, de az érzéseit szokása szerint nem mutatta ki. Inkább úgy csinált, mintha hidegen hagyná az egész. Pedig egyáltalán nem. Dühös volt Sorára, Darienre, Mayre, de leginkább magára!
Miután Sora elment elhatározta, hogy nem foglakozik vele többet. Ezért inkább elfogadta May ajánlatait. De nem tudott nem törődni vele! Olyan őszintének látszott, olyan ártatlannak! És tessék. Kiderült, hogy ő is csak egy olyan kis ribanc, mint Emili. Különben mért lenne Vele, miután őt nem sikerült behálóznia?
Mikor Leon és Darien találkoztak, csak úgy izzott a levegő a gyűlölettől. Majdnem eltörték a másik kézcsontjait a kézfogáskor.
És ami még borzasztóan bosszantotta Leont, hogy Darien is belekerült a történetbe. Ő fogja Nefertiti egyik hódolóját játszani, akit el akar csábítani a lány, hogy segítsen neki megszökni. De nem sikerül neki, mivel Leon amint ezt meglátja, megöli.
- De így is együtt szerepel Sorával! A szemét! –dühöngött magában.
Egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy Sorához más is hozzáérhet rajta kívül. Szinte megőrjítette! De kívül hidegnek látszott, mint a jég.
Leon, May nyaggatására nagy partyt szervezett a hétvégére. Mindenki meg volt hívva a társulattól, és természetesen Sorát sem hagyhatta ki. Sajnos ezzel együtt Darien jelenlétével is számolnia kellett. De nem érdekelte. Mindet megadott volna, hogy újra táncolhasson vele, még akkor is, ha tudta, micsoda egy kígyó.

Sora izgatottan készülődött a partyra. Vett magának egy gyönyörű fekete ruhát, ami nagyon kihívó volt. Mélyen dekoltált, nyitott hátú spagettipántos, egészen a combja tetejéig felhasítva. Miután felöltözött, és megnézte magát a tükörbe, még ő is elcsodálkozott. Lélegzetelállítóan festett, felkontyolt rózsaszín hajával, amibe egy fekete rózsa alakú hajtű volt beletűzve, olyan elegánsan, mint egy világhíres színésznő, vagy fotomodel. A ruha is tökéletesen kiemelte az idomait, és kicsit zavarba is jött, hogy milyen szexi volt benne. Fehérarany nyaklánccal, karkötőkkel, gyűrűkkel, és fülbevalóval egészítette ki.
Mia Kennel ment, Anna pedig az új barátjával. Kennek végre sikerült kihevernie a csalódást, és nagyon boldog volt Miával. May már ott volt Leonnál.
Darien fél kilenckor jött érte, pedig nyolcra ígérte. Mikor meglátta Sorát, teljesen ledöbbent. Tudta, hogy gyönyörű lány, de el se bírta képzelni, hogy valaki ennyire szép is lehet.
Mikor beléptek az ajtón, minden szem feléjük fordult. Nagyon szép párt alkottak. Darien magas, izmos alakja mellett Sora szinte eltörpült, de olyan elegánsan suhant be, hogy legszívesebben minden férfi rávetette volna magát. De szerencsére ott volt vele a védelmezője.
És akkor meglátta Leont, May-el az oldalán. May kék estélyit viselt. Csinos volt benne, de Sorának a nyomába se érhetett. Ezt ő is tudta, és majd szétvettette a féltékenység. Főleg amikor meglátta, hogy Leon hogy néz rá.
- Igazán csinos vagy Sora! –nyögte ki végül nehezen. –Remélem jól fogjátok érezni magatokat! –azzal belekarolt a még mindig döbbent Leonba, és odébbvonszolta.
- Hogy lehet ilyen gyönyörű! –Leon csak rá bírt gondolni. –És hogy flörtölhet így azzal a ki patkánnyal?!
Majd eszét vette a féltékenység. May egész éjjel ott loholt a nyomában, egy szabad perce se volt tőle. És ő csak Sorát tudta nézni. Ahogy körülvették a férfiak. Ahogy a csodálatukban fürdött. Ahogy Dariennel táncolt.
Valószínűleg túl sok bort ivott, mivel Darien egyre merészebb lett. Amikor odahajolt sorához, és megpuszilta a nyakát, akkor betelt a pohár. Odament, (a sipítozó Mayre ügyet se vetve) és elrántotta Sora mellől Darient. Már a party vége felé jártak, így már csak pár ember lézengett. De látva, hogy itt botrány lesz, gyorsan ők is elköszöntek.
- Azt hiszem menned kéne! –sziszegte neki Leon.
Darien nyugodtan nézett a szemébe.
- Igen, szerintem is. Gyere Sora! –mondta.
- Nem, Sora itt marad! Van vele egy kis megbeszélnivalóm. –Leon ismét ura volt önmagának.
Hidegen osztogatta a parancsokat.
- Nem te mondod meg, hogy mit csináljak! –csattant fel Sora. –Igen Derien, én is menni szeretnék.
- Megmondtam, hogy nem! –Leon egy re dühösebb lett, de megtartotta a nyugodt látszatot. –Darien vidd haza Mayt!
- De Leon! –csattant fel az említett.
- Semmi de! Indulás! –csettintett, mire két nagydarab fickó jelent meg a semmiből.
Nem kis harc árán, végül sikerült kitessékelni, a két nemkívánatost.
Ekkor Leon végre ránézett Sorára, de olyan mérgesen, hogy a lány el akart szaladni. De nem tudott, mert Leon megragadta a karját.
- Mostmár elég volt a játékból Sora! –mondta halkan. –Mond, milyen érzés, ha veled játszanak?
- Azonnal engedj el! – kiabálta Sora kétségbeesetten.
Csak el akart menni innen. Távol mindentől. Leontól, az érzéseitől, távol ettől a szobától. De nem tudott. Egyedül voltak, és Leon szorítása nem engedte.
- Nem! Remélem kiszórakoztad magad, mert mostantól az én szabályaim szerint játszunk.
Azzal megcsókolta Sorát, de olyan durván, hogy felsértette a száját. Sós vér ízét érezte a szájában, de nem érdekelte. Már nem érdekelte, hogy elrejtse az érzelmeit, nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz-e. Csak Sora érdekelte, és a csókja. A karjába kapta, mint egy tollpihét, és vitte fel a lépcsőn. Sora hiába tiltakozott, kapálózott, Leon erősebb volt nála. Elértek a hálószobába, és ledobta az ágyra. Sora remegett. Nem csak a félelemtől, hanem a csóktól is. Leon közben kibontotta a nyakkendőt, és levette az ingét. A halvány fényben is látszott izmos, kidolgozott felsőteste.
Odament az ágyhoz, és lenézett rá. De Sora olyan rémülten, nézett vissza, hogy egy pillanatra megijedt attól, amit épp tenni készült. De aztán eszébe jutott minden.
- Milyen profi színésznő vagy te Chérie! –aztán megint megcsókolta.
A becézés úgy hangzott a szájáról, mintha csak azt mondaná: kurva.
De olyan szenvedélyesen csókolta, hogy Sora kénytelen volt viszonozni. Már nem érdekelte mit mondott róla, nem érdekelte mit tesz, csak azt akarta, hogy Leon vele legyen. Hogy törődjön vele, hogy szeresse…
Leon szája egyre lejjebb haladt, majd a melléhez érve, a drága ruhát egyetlen mozdulattal szétszakította. Erre a hangra Sora ráébredt hol is van, és épp mit tesz, de addigra Leon újra lecsapott az ajkára. Majd egyszer csak, az édes fásultságot áttörve, olyan fájdalmat érzett a testébe, hogy felsikított. Leon döbbenten nézett rá, látszott rajta, hogy ő is teljesen elmerült a szerelem csodás világában. Csak elmosolyodott, és fojtatta. Sora érezte, hogy a fájdalom hirtelen elviselhetetlen gyönyörré változik, majd együtt értek fel a csúcsra.
Leon pár perc után lemászott róla, és Sorát elöntötte a jeges rémület. Mit tett?! Felhúzta a térdét, és döbbenten, bámult Leonra.
- Igazán sajnálom Drágám, de ugye ezt kár lett volna kihagyni! –vette vissza a gúnyos hangnemet.
Sora arcán egy könnycsepp gördült le. Némán rázta a zokogás. Leon felugrott, és félrehúzta a takarót. Mikor meglátta az ágyon a vörös foltot, teljesen elsápadt:
- Úristen, mit tettem!