Sora izgatottan készülődött az estére. Saratól kölcsönkérte az egyik rózsaszín koktélruháját, és szandálját. Fantasztikusan nézett ki bennük. A ruha elég rövid volt, romantikus stílusú szabással, amiből kilátszott szép fehér válla, és tökéletesen kihangsúlyozta vékony, nőies alakját. Vékony fehér gyöngynyakláncot, és hozzá illő fülbevalót és karkötőt tett föl. A haját egy ugyanolyan vékony fehér szalaggal kötötte össze, mint ami a ruha derekán is volt. Egyszerűen mesésen nézett ki.
Leon pontban nyolckor érkezett, és mikor meglátta Sorát elmosolyodott. Ez nagy ajándék volt tőle, tekintve, hogy mindig milyen komoly.
A város legelegánsabb éttermébe vitte. Sora teljesen le volt nyűgözve attól a pompától, ami körülvette. De Leon mintha észre se vette volna. Sora rengeteget beszélt, hisz Leon attól hogy összejött vele, nem lett egyszeriben szószátyár típussá. De így is nagyon élvezte.
- Mindig is artista akartál lenni? –kérdezte egyszer csak Sora.
Leon elgondolkodott.
- Azthiszem igen. Tehetséges vagyok benne, és szeretek csillogni. És persze Sophinak is ez volt a legfőbb vágya. –Leon hangja elhalkult.
- Nem, nem mesélnél róla nekem? –kérdezte félénken Sora.
- Nem! Ne legyél ennyire kíváncsi! –mondta Leon hidegen. –Attól még hogy velem vagy, nem fogom megosztani veled az életem.
Sora majdnem sírva fakadt ezekre a szavakra. Nem akarta megbántani, csak szeretett volna Sophiról hallani. Biztos volt benne, hogy nagyon szerette volna a lányt.
- Bocsáss meg! –mondta könnyektől elfúló hangon.
Leon megsajnálta.
- Megbocsátok. De többet ne kérdezősködj róla!
A vacsora fantasztikus volt, és Leon igazán elbűvölő beszélgetőpartner. Rengeteg országban járt, és mindenről tudott beszélni. Sora azt is megtudta, hogy legalább négy nyelven beszél, majdnem anyanyelvi szinten.
Mikor elindultak hazafelé Sora csodálkozott, hogy eddig meg se csókolta. De aztán észrevette, hogy nem a szállására viszi. Egy hatalmas, elegáns luxusvilla előtt álltak meg.
- Te itt laksz? –kérdezte Sora csodálkozva.
- Igen. Mert? –Leon felhúzta az egyik szemöldökét.
- Semmi, csak én még nem jártam ilyen drága helyen. Kivéve persze Layla otthonát.
Leon megint elmosolyodott, az este folyamán már másodszor.
Felmentek a nappaliba, és Leon hozott egy üveg francia bort. Sora még nem ivott bort, de nagyon finomnak találta.
A szobában félhomály volt, és Leon igézően nézett rá. Majd odahajolt hozzá, és megcsókoltam. Először lágyan, finoman kóstolgatva az ajkát, majd egyre szenvedéjesebben. Kezei közben Sora bokájától elkezdtek finoman, lágyan felfelé kúszni. Az érintésétől Sora libabőrös lett. De mikor a kezek becsúsztak a szoknyája alá megijedt.
- Ne Leon, kérlek ne! –és eltolta magától a férfit.
Leon amilyen lágy és kedves volt az előbb, most hirtelen lett ugyanolyan hideg.
- Értem! Sora Naigino játszadozik! –mondta fagyosan. –Máris mit gondolsz, mért visz fel egy férfi egy nőt a lakására?
Felállta, és töltött magának még egy pohár bort.
- Ti nők, mind ugyanolyanok vagytok! Felhergeltek valakit, aztán adjátok az ártatlant.
Letette a poharat, odahajolt Sorához, és odaszorította a csuklóját a kanapé támlájához.
- Tudod én ezt a játékot, másképp szeretem játszani! Ez jobb, hogy még az elején tisztázódott. –a hangja hideg volt, és elutasító.
- De én.
-A sofőröm majd hazavisz! Jó éjt Sora.


Maga sem értette később, mért lett hirtelen ilyen mérges. Talán mert úgy kívánta a lányt!?
Igen. Jobban, mint életében eddig bárkit.
És fogalma se volt, hogy mit akar, vagy milyen is ő igazából. Mindig vidám, és olyan ártatlannak látszik. De hogy lehet az, hogy valaki ilyen ártatlan, és közben ilyen csábító. Valószínűleg nagyon jó színésznő.
De ő nem dől mégegyszer be egy ilyen ki színésznőnek!
Csak még jobban fel akarta hergelni, hogy még jobban kívánja. És valljuk be sikerült is, hisz most is rá gondol! De abból nem eszik a kislány. Kétszer már összetörték a szívét. Harmadszor nem fogják!

Sora az ágyában feküdt, és tépelődött. Vajon mit csinált rosszul?
Mikor Sophiról kérdezett, rosszul tette. De utána olyan jól ment minden. De Leon olyan gyors volt! És ő még nem volt senkivel úgy!
De ezt ő is tudhatná, hisz ő is mondta, hogy még valószínűleg ártatlan. De akkor mért lett olyan dühös? Lehet, hogy mégse tudja?
El kell neki mondanom holnap! Megmondom mért voltam elutasító! És akkor minden rendben lesz!

Másnap Sorának első dolga volt, hogy megkeresse Leont. Az edzőteremben talált rá, amint épp May –el beszélgetett.
- Szerbusztok! Leon beszélhetnénk? –lépett oda hozzájuk.
- Nem látod, hogy dolga van? –nyafogta May.
Sora szíve a torkában dobogott. Nem attól, ahogy May beszélt vele, hanem a diadalmas mosolytól az ajkán. És Leon még csak rá se nézett.
- Leon kérlek! –fordult oda hozzá.
Ekkor végre ránézett. Sora jobban örült volna, ha nem teszi. Olyan hidegség, és közöny sugárzott belőle, ami minden eddiginél jobban megijesztette.
- Sora menj el! –szólt rá. –Itt nincs rád szükség. Kezd el a gyakorlást majd megyek én is.
Azzal odafordult May-hez, és elindultak kifele.
Sora tejesen ledöbbent. Ugyanis May mielőtt kilépett volna, még előtte diadalmasan mosolygott Sorára.
- Ez nem lehet igaz! Ez csak egy vicc! –gondolta. –Csak mert tegnap nem feküdtem le vele, ezért ma már észre se vesz? Inkább May-el hetyeg!
Sora sírva rohant ki. Rohant, és rohant. Amíg végül a kimerültségtől le nem roskadt egy padra.
- Mért sírsz kicsi lány? –kérdezte egy kedves hang.
Sora felnézett, és egy nagyon helyes fiút látott meg. Magas volt, barna hajú, és nagy zöld szemei voltak.
- Semmi, igazán semmiség! –szipogta.
Az idegen leült mellé.
-A semmiért nem sír az ember! Mond el, hogy mi a baj, hidd el akkor megkönnyebbülsz!
És Sora elmondta. Persze név nélkül. Elmesélt mindent. Hogy beleszeretett egy srácba, aki képtelen szeretni, és még figyelmeztette is, hogy a végén csak meg fog sérülni, de ő akkor is vele akart lenn. Hogy ez a srác, csak mert nem feküdt le vele, ezért most tudomást se vesz róla, és egy másik lánnyal van.
- Hát kicsi lány, elég nagy seggfej lehet az a srác. –és vigasztalóan átölelte a vállát. –Akinek nem kell egy ilyen gyönyörű lány, az vagy vak, vagy teljesen hülye.
Sora, bár maga se értette, elmosolyodott.
- Jaj ne haragudj, de úgy rád zúdítottam a problémáimat, hogy meg se kérdeztem. Hogy hívnak?
- Darien Dovar.
- Úristen! Az a Darien Dovar?