- Miről beszéltek? - fakadt ki Hermione - Egy szót sem értek!

- Én nem mondom el neki! - csóválta a fejét Allen - Ha megtudják, hogy én voltam megölnek...

- Nem is veszítene sokat a világ! - jegyezte meg halkan Hermione.

- Ne kötöszködj, Hermione! - fenyegetőzött Allen - Nem éri meg!

- Miért, ugyan mit csinálsz? - kérdezte önelégülten a lány - Azt hiszed több vagy egy beképzelt bunkónál? Ismerem a magadfajtádat! Azt hiszed, hogy, Voldemortnak dolgozol és nagy arcod lehet! Tényleg! Miért nem fedeztek még fel téged? Nem tudják, hogy halálfaló vagy? Tudod mirt nem? Azért, mert még nem tettél semmit! Nem öltél meg senkit!

- Azt várod, hogy megöljelek? - fenyegetőzött tobábbra is Allen.

- Gyomrod sem lenne hozzá! Láttál már valakit meghalni? - Allen megcsóválta alig láthatóan a fejét - Én láttam már! Láttam, amikor egy ember utoljára szippantja a tüdejébe a levegőt! Láttam, amikor valakinek a szeméből elszáll az élet. Semmi költői nincs benne! De tudod, hogy mi a legmeglepőbb? - Allen ismét csóválta a fejét - Az, hogy amikor valaki megöl valakit, nincs lelkiismerete. Neked viszont lenne! Lenne lekiismereted! Ezért nem ölnél meg, de ha meg is tennéd, ezért nem leszel soha jó halálfaló, hiába hiszed magadról, hogy az vagy!

Hermione most érezte úgy, hogy egy hatalmas kő esett le a szívéről. Farkasszemet nézett a lány, Allennel, majd sarkonfordult és bement a szobájukba.

Hermione bement a fürdőbe és leült a szoba közepére. Felhúzta térdeit és zokogott.

Eszébe jutott, amikor a múlt évben Harry, Ron és Ő elmentek Voldemortot megkeresni egy alagútba a föld alá és egy halálfalói rituálén találták magukat. Észre sem vették, hogy Colin (az egy évve alattuk járt foós kisrác) követte Őket. A trió ezt későn vette észre. Csak annyit látta már, hogy a fiú megölt egy halálfalót, viszont Colit, Voldemort ölte meg. Hermione, barátaival együtt látta, ahogy meghalt a fiú. A mai napig magukat okolták.

Hermione zokogott a fürdőszobában. Fájt visszaemlékezni neki, arra, hogy nem tudták megvédeni Colint és, hogy látta, hogyan halt meg.

Az ajtón kopogtattak, majd Andy jött be.

Hermione letörölte könnyeit, majd felnézett.

Andy leült Hermione mellé.

- Jól vagy? - kérdezte együtt érzően

- Bocsáss meg! Én nem akartam így...

- Semmi gond! - nyugtatta a fiú, Hermionét - Allen valóban egy kibírhatatlan alak.

- Igen... - mosolygott Hermione - valóban az...

- Bocs, hogy megkérdezem, de te mióta nevezed Tudodkit, a nevén?

- Tizenötéves korom óta! - nevetett Hermione - Rájöttem, hogy elég lesz akkor félnem Voldemorttól, ha előttem áll, nem kell a nevétől is félnem...

- Ez bátor dolog... - bólintott Andy.

Hermione és Andy pillantása találkozott. Nem szóltak, csak néztek. Mélyen nézték egymást.

Andy arca egyre közelebb került a lányéhoz, míg végül Andy, szenvedélyesen megcsókolta a lányt.

Andy hirtelen elvette az ajkát a lányétól és felpattant.

- Ezt nem szabadott volna... - mondta zavartan, majd felpattant és kiment a fürdőböl.

Hermione döbbenten nézett maga elé, amikor a fiú kiment.

Nem értette az egészet. Gyorasn és hirtelen történt számára minden. Nem értte magát sem és Andyt sem.

- Mi a fenét csinálsz Hermione? - kérdezte magától a lány.

Felkelt és bement a szobába. Andy nem volt ott.

Hermione jobbnak látta nyugton maradni, ezért bemászott az ágyába és elaludt.