|
4. Kezdődik
2007.05.31. 20:46
A kronologia ez előtt olvasandó
Harry elégedetlenül nézte a tükörképét. Pálcájával percenként bökött arcának valamelyik pontjára. - Hiába – mondta egy barna hajú, kék szemű, sebhelyes fiú arcába. - Úgy vagyok tökéletes, ahogy vagyok - További fél óra alatt, megalkotta az „elmegy” kategóriába tartozó arcot, Egy mélyzöld szemű, hosszú hajú fiatalemberét. Tulajdonképpen, csak a haját hosszabbította meg, mégis, egész máshogy nézett így ki. Lent az előszobában már várt rá Dumbledore. Fejcsóválva nézett Harryre .
- Tudtam én, hogy nem lesz olyan nagy változás belőle.
- Nincs még egy olyan tökéletes arc, mint az enyém... kár lett volna érte – felelte magabiztosan vigyorogva.
- Na jöjjön, Mr. Tökéletesség, mert lekéssük a vacsorát – mondta Albus is mosolyogva, azzal magára kapta zöld úti köpenyét, és kisétált az éjszakába Harryvel.
Harry, bár nyugodtnak és magabiztosnak mutatta magát, belül nagyon félt. Mi lesz, ha kitudódik titka? Hogyan reagálnak majd jövetelére? Kétségekkel volt tele, ami nem is csoda, hiszen most látja először húgát, és lesz először nagyobb társaságban. Nem mintha eddig nem találkozott volna más emberekkel. Albus még régebben megengedte neki, hogy kijárhasson a közeli mugli városkába ahol egykor szülei is éltek, Godric’s Hollow-ba. Szeretett ott lenni… Jó volt tudni, hogy nem figyelik minden egyes mozdulatát nagy varázslók portréi, vagy házimanók hada. Gyakran kijárt oda különösen az elmúlt évben, mikor ugyanis megismerkedett egy Sarah nevezetű leányzóval, akivel néhány nap ismertség után járni kezdett. Rövid életű volt a kapcsolat, mert azon a gyászos estén amikor Sirius meghalt, Sarah nyaggatni kezdte, hogy menjenek moziba. Dühében olyan durván küldte el a lányt melegebb éghajlatra, hogy azóta szóba sem álltak egymással.
Mikor elérték a birtok határát, felkészült a hoppanálásra, de Dumbledore szava megállította.
- Hó-hó! Nem ilyen egyszerűen, fiatalember. Teleportálj!
- Micsoda? - kérdezte döbbenten. – Ilyen messzire? Teljesen kifárasztana…
- Legalább alszol egy jót. Na! – Azzal összecsapta kezét.
Harry bosszankodva készült a teleportációra. Tavaly még csupán 20 méter megtétele is teljesen kiszívta az erejét. Igaz, most már jóval erősebb volt, de több mint 100 km megtétele szinte lehetetlennek látszott. Egyedül azért kezdett bele, mert megbízott Dumbledore-ban, és már megszokta, hogy mindig lehetetlen feladatokkal vizsgáztatja. Tavaly nyáron például, amikor Erdélyben nyaraltak, beküldte őt egy sárkány barlangjába minden figyelmeztetés nélkül. Sóhajtott egy nagyot, majd szemét behunyva erősen koncentrálni kezdett.
-Teleportrans – suttogta, majd eltűnt. Nem szeretett teleportálni. A teleportálás olyan volt tulajdonképpen, mint a repülés, csak sokkal gyorsabban haladt, mint egy seprű, és sokkal fárasztóbb volt, mint seprűn lovagolni. Olyan gyorsan szívta ki az energiáit, hogy utána még járni is alig volt képes. Most azonban valami megváltozott. Nem lett könnyebb az utazás, csak jóval több energiával kellett számolnia. Olyan sokkal, hogy az nagyon meglepte. Eltelt 1 perc, nagyjából félúton járt Londonba, és meg se kottyant neki. Újabb fél perc múlva érezte, hogy rohamosan fogyni kezd életereje. Pár másodperc múlva elérte Londont, majd nem sokára a Grimmauld teret. Zihálva rogyott a hideg kövezetre. Pár méterrel odébb Albus bukkant fel szintén teleportálva. Arcán a fáradtságnak nyoma sem látszott. Mérlegelő szemmel tekintett a feltápászkodni készülő Harryre, aki már félig álló helyzetből rogyott vissza.
- Nem hittem volna, hogy sikerül – mondta elismerően. – Még közel sem érted el képességeid határát, máris több mint 100 km-t teleportáltál. Ennyi idős korában erre még Voldemort sem volt képes
- Az mindegy, hogy mikor, mire volt képes. A lényeg az, hogy most mire képes. – emelkedett fel még mindig zihálva. Nevelőapja odalépett, és felsegítette.
- Képes vagy járni?
- Meglátjuk. Mindenesetre gyorsan kéne egy energianövelő főzet, és egy ágy – mondta fintorogva
- Mindkettőt megkapod a házban. Na gyere! – Azzal bekopogott a szemközt lévő, eddig láthatatlan házba. Ahogy meghallatszott a láncok zörgése, lakatok kattanása, Harry imbolyogva kitépte magát Albus karjaiból, megigazította ruháját, és természetes testtartást vett föl, ami jelen körülmények között igen fájdalmas volt. Az igazgató finoman elhúzta száját. Ahogy az ajtó kinyílt, égy vörös hajú asszonyság dugta ki a fejét. Amint meglátta két vendégét eltűnt arcáról az addigi aggodalmas kifejezés, és átvette helyét egy széles mosoly.
- Albus! Gyertek be, már feltálaltam a vacsorát, csak rátok vártunk. Szia kis drágám, Molly Weasley vagyok. Örülök, hogy megismerhetlek – hadarta nagy lélegzetvétellel.
- Én is örülök – mondta Harry egy barátságos mosoly kíséretében, majd belépett a házba. Ennek a kinézete nagyon meglepte. Mintha egy sötét varázsló házába léptek volna be. Sőt! Pár másodperc múlva biztosan tudta. Levágott manófejek díszként kirakva, nagy, sötét varázslók portréi, és mindenhonnan áradt a sötét mágia jellegzetes energiája. Harry megszokta, hogy új környezetben mindig előhozza kiélezett mágikus érzékeit, mellyel meg tudja állapítani, hogy miben (kiben) mennyi, miféle természetű mágia van. Albus arra próbálta már jó ideje rászoktatni, hogy folyamatosan ilyen állapotban legyen, de ez eddig meghaladta képességeit. Ahogy egy-két mágikus csáppal letapogatta, megdöbbentette a sötét mágia mennyisége. Azonban egy szót sem szólt, csak követte a derűsen hunyorgó Dumbledore-t, és a körülöttük fontoskodó asszonyt. Az ebédlőben már csakugyan fel volt tálalva rengeteg ízletes étel, mégsem ez volt az, ami miatt bukfencet vetett Harry gyomra.
Az ebédlőben összesen öten voltak. Ez magában nem is lett volna baj, csakhogy az öt közül kettőt túl jól ismert. Remus Lupint, és ikertestvérét Julie Pottert. Amint a bent lévők meglátták a jövevényeket megálltak az evésben, és érdeklődve kezdték vizslatni Harryt, aki hatalmas önuralma és kimértsége ellenére elpirult.
- Sziasztok! Van szerencsém bemutatni unokaöcsémet, Brian Howardot – mondta Dumbledore a jelenlévőknek. Mindenki felpattant az asztaltól, hogy köszöntse a vendéget.
- Szia, Ginevra Weasley vagyok, de csak szólíts Ginnynek – mondta egy meglehetősen szép vörös hajú lány.
- Ron Weasley – Nyújtotta felé kezét egy ugyancsak vörös hajú fiú. Már készült a következő Weasleyre, mert egy újabb vörös üstököt látott, de a pár pillanat alatt leesett neki, hogy ez a tulajdon testvére.
- Julie Potter, szolgálatodra
- Har.. Howard. Brian Howard – mondta, és átkozta magát az elszólásért.
- Hú, ez elég James Bondos bemutatkozás volt – jött oda fontoskodva egy barnás hajú, enyhén szeplős lány. Szemmel láthatólag nem vette észre a bakit. – Hermione Granger vagyok.
- Szerintem üljünk le! – Indítványozta Lupin. Mikor mindenki helyet foglalt, elkezdték bombázni Harryt kérdéseikkel.
- Végigjárod itt a Roxfortban ezt a 2 évet?
- Melyik a kedvenc Kviddics csapatod?
- Milyen tantárgyak voltak a Beauxbatons-ban? Azt olvastam, hogy van olyan, hogy idézés…. – És így tovább végeláthatatlan sorokban. Harry, bár fontosnak tartotta a barátkozást, most így a teleportációs után elképesztően elfáradt. Minnél gyorsabban igyekezett jóllakni, amitől kissé erőre kapott ( ugyanis a mágiának az az ága, amit használt, olyan volt, mint egy akkuumlátor. A sok használattól lemerült, de fel lehetett tölteni, Harry esetében evéssel, alvással, pihenéssel), de így is majdnem elaludt.
- Bocsássatok meg Briannak, de nagyon kifárasztotta a hoppanálás, és szeretne minél hamarabb lefeküdni – mondta Dumbledore mikor már látta, hogy a fiú nem képes tovább tartani magát. Az egy hálás pillantással köszönte meg.
- Ron szobájában fogasz aludni, jó? Sajnos most nagyon kevés szabad szoba van…
- Tökéletes lesz, Mrs. Weasley
- Ron kísérd fel a vendégünket. Szép álmokat Brian.
- Mindenkinek további jó éjszakát. – köszönt el
A lépcsőn trappoltak fel teljes némaságban, amikor megszólalt Ron.
- Te tényleg tudsz hoppanálni?
- A Beauxbatons-ban tanítottak… - mondta meggondolatlanul
Ron bekísérte a szobába, és eligazította
- A bal oldali ágy a tiéd, az éjjeliszekrény szintén. A fürdőszoba a folyosó végén van.
- Köszi – mondta Harry az eszméletvesztéssel küszködve. – Hát akkor… szép álmokat!
- Neked is, én még elmegyek Julie-ékhoz beszélgetni, de ha akarsz te is jöhetsz… - Szavai azonban üres fülekre találtak, ugyanis Harry már az igazak álmát aludta.
***
- Na mit szóltok az új fiúhoz? – kérdezte Ron a lányok szobájába érve
- Jaj, annyira helyes! – sóhajtott Ginny, mire Ron legnagyobb rémületére Hermione, és Julie is hevesen bólogatott.
- Biztosan nagyon okos is, ha előrehozott hoppanálás vizsgát tett – jegyezte meg Hermione
- Áh, azt a suliban tanulták. Mondta.
- Micsoda? De hát a Beauxbatons-ban még csak felkészítő sincs!
Ron összevonta szemöldökét. – Biztos vagy ebben, Hermione? Nem lehet valami új oktatási valamicsoda?
- Tavaly pont tőled kaptam egy új kiadású könyvet, a „ Mágustanodák Európában” – t. Azt írja, hogy csak a Mágiaügyi minisztériumban lehet ott felkészítőre járni, majd vizsgát tenni.
- Valami nem stimmel ezzel a fiúval. Amikor bemutatkoztunk egymásnak szerintem elszólhatta magát. Azt kezdte mondani, hogy „Ha…” és utána mondta a Howardot
- Utána kéne nyomozni – morogta Hermione
- Legyen – vágta rá Julie és Ron egyszerre.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
