Másnap reggel nehezen ébredt. Eleinte csak feküdt z ágyában és próbálta helyrerakni az emlékeit. Mikor ez sikerült neki felkelt. Hideg vízzel zuhanyozott, hátha akkor előbb magához tér, majd felöltözött, fogta a sporttáskáját és elindult a megadott címre.
Az épületet másfél méteres élősövény vette körül. Kapu nem volt, így egyenesen az ajtóhoz sétált és becsengetett. Egy szobalány nyitott ajtót.
-Jó reggelt! Yuri Killian vagyok.
-Üdvözlöm, uram. Az asszonyom az edzőteremben várja. Megmutatom hol öltözhet át.
Yuri követte őt át a hallon, majd végig egy folyosón.
-Parancsoljon! –nyitott ki végül egy ajtót. –A szemközti ajtó nyílik a tornaterembe.
-Köszönöm –lépett be a férfi. A lány becsukta mögötte az ajtót.
Mialatt átöltözött gondolatai a darab, és főleg a szerzője körül jártak. Nem fért a fejébe, hogy valaki, aki nem ismeri őket, ilyen pontosan írta le az élettörténetüket.
„Képtelenség. Ismernie kell minket… De ki lehet az? Mindegy, hamarosan úgyis megtudom” –pillantott az ajtó felé.
Pár perccel érkezése után már a trambulin mellett állva nézte a nőt, ahogy melegít. Mikor észrevette őt intett, hogy kezdjen hozzá ő is, így hát nyújtani kezdett. Legnagyobb bosszúságára leendő partnerének arcát maszk takarta, így esélye sem volt rá, hogy felismerje.
Negyed órája dolgoztak szótlanul, mikor odalépett hozzá, kezébe nyomta a jelenet forgatókönyvét, majd felmászott a trapézra és ott folytatta a gyakorlást. Yuri olvasás közben egyre sápadtabb lett, míg végül földhözvágta a papírokat és dühöngve ugrott az ugróasztalra. A lendülete elég magasra vitte, hogy elkapjon egy közeli rudat, majd a nő után lendüljön. Ő szabályosan menekülni kezdett előle. Percekig kergetőztek, míg végül sikerült utolérnie. Forrt benne a méreg.
-Ezt a mutatványt rajtam kívül csak egy ember ismeri! Ki a fene maga?! –kiáltotta, majd letépte a lány álarcát. Döbbenten bámult a kibomló ezüst kontyra, amit eddig a kis ruhadarab tartott a helyén. Mikor partnere hátrarázta haját előbukkant a mosolygó arc és egy kedvesen csillogó platinaszürke szempár.
„Álmodom? Ez nem lehet a valóság…” –gondolta.
Mialatt ő a látványt próbálta megemészteni a másik röpke csókot lehelt az ajkára, majd leszökkent a trapézról, alulról megkapaszkodott benne, majd továbblendült. A férfi álomszerű állapotban követte. Gépiesen végezte a gyakorlatokat, melyek a manővert alkották. Azt a manővert, amit évekkel korábban a feleségével találtak ki. Az „Örök szerelmet”.
Az ugrássor végén összekapaszkodva pörögtek a levegőben. Arcukat egymás nyakába fúrták. Yuri szeméből kicsordult egy könnycsepp. Lábával elkapott egy épp feléjük lendülő rudat, majd a trambulin fölé lökte magukat, amelyre már térdelő helyzetben érkeztek. Az néhányszor még visszarepítette őket, de végül nyugalomban maradt.
-Nem akarok felébredni… -suttogta ekkor csukott szemmel.
-Nem fogsz. Ez nem álom –felelte mosolyogva a lány, továbbra is ölelve őt.
-Sophie… Tényleg te vagy az? De hát mikor tértél magadhoz? És miért nem szólt erről nekem senki?
-Mert megígértettem velük, hogy hallgatnak. Fél éve ébredtem fel a kómából. Azóta edzek, hogy újra színpadra léphessek. Nem volt könnyű meggyőzni a bácsikádat, hogy segítsen, de Sorának sikerült rávennie.
-Hogy mi? Kalos és Sora tudták? –kapta fel a fejét a férje.
-Igen. Két hete megnéztem az egyik előadást, utána megkerestem. Képzelheted, szegényke hogy megdöbbent. Mindazonáltal jónak találta a tervemet. És mesélt pár érdekes dolgot rólatok. Hogy is volt például az a párbaj? –húzta fel a szemöldökét. A férfi elpirult és lesütötte a szemét.
-Tudod, azt csak azért csináltam, hogy magához térítsem. Nem bírtam nézni, mit tesz magával és Sorával. Bár ő nem így gondolta, akkor is ő a legjobb barátom. De azt elárulhatnád, miből gondoltad, hogy szerelmesek…
-Csak rájuk kell nézni… Végignéztem a „Hattyúk tava” első előadásáról készült felvételt. A bátyám jó színész, de nem ennyire. Ami meg Sorát illeti, beszéltem vele. Ahogy csillog a szeme, mikor róla van szó… Egyértelmű. Ami meg azt illeti, hogy Emily és Jeremy testvérek… hát… nem akartam, hogy teljesen a valóságnak megfelelően legyen minden. Most meg min nevetsz? –kérdezte duzzogva.
-Csupán azon, hogy ezzel a momentummal lett igazán valósághű a történet. Tegnap este ugyanis rájöttem, hogy Sora a húgom.
Ezután elmesélte feleségének a tengerparti beszélgetést, és hogy mire következtetett a fénykép alapján. Beszámolt Kalosszal folytatott „társalgásáról” is.
-Édes Istenem, ez szörnyű. Most mit akarsz csinálni?
-Nem tudom –rázta meg a fejét. –Nem merem elmondani neki, viszont titkolózni sem szeretnék előtte. A kapcsolatunkon aligha változtatna, tekintve, hogy eddig is testvérként tekintettünk egymásra, de nem akarom halomradönteni a családjáról benne élő képet.
-Előbb-utóbb úgyis rá fog jönni. Jobb lenne, ha tőled tudná meg, különben esetleg úgy érezheti, hogy be akartad csapni, még ha nem így van is.
-Igazad van, kicsim. Majd elmondom neki… ha lesz rá alkalmam.
-Csak nem félsz a kishúgodtól, Yuri Killian? –incselkedett Sophie. –Na gyere, próbáljuk el még egyszer a jelenetet!
-Még egyszer? .lepődött meg a férfi, majd rájővén az igazságra még inkább megdöbbent. –Te kis boszorka, előre eltervezted az egészet! Tudtad, hogy így fogok reagálni…
Felesége kacagva menekült fel előle a trapézokra, majd ismét kergetőzni kezdtek, ez a „fogócska” viszont kicsit forróbban végződött, mint az előző…

*

Aznap este Yuri vidáman fütyörészve sétált vissza a szállására. Arcáról egyszerűen nem bírta levakarni az elégedett vigyort. A tengerpartra érve észrevett egy csókolózó párt. Boldogan nyugtázta, hogy szíve már nem szorul össze a látványra, ahogy pár nappal korábban hasonló helyzetben. Közelebb érve az egymásba feledkezett szerelmesekhez megtorpant és irányt változtatott, ugyanis felismerte őket.
„Úgy tűnik, Sophienak ebben is igaza volt” –gondolta, mikor befordult a sövény mögé.
A színpadhoz érve úgy döntött: megkockáztat egy újabb látogatást Kalosnál. Mivel pontosan tudta, hogy hol van Sora és Leon, úgy ítélte meg, hogy a dolog veszélytelen.
-Szabad –hallotta bácsikája hangját, miután bekopogott.
-Szervusz, csak én vagyok.
-Szervusz, Yuri, mit szeretnél?
-Megköszönni a meglepetést, míg Leon nincs a közelben.
-Ne nekem, Sora beszélt rá. Én nem tartottam túl jó ötletnek, de te is tudod, milyen makacs az a lány. Sejtettem, hogy rájössz, amint megtudod, mit is takar az „Örök szerelem” elnevezés.
-Csalódást kell okoznom, ugyanis csak akkor jöttem rá, mikor letéptem róla a maszkot, és megláttam az arcát. Látom, azt nem tudtad, hogy gondoskodik a darabnak megfelelő lelepleződésről… Úgy bizony, elérte, hogy úgy viselkedjek, mint Jeremy a darabban… És észre sem vettem, míg fel nem hívta rá a figyelmemet.
-Valóban kreatív az asszonyka… Leon ellen is hasonló merényletet tervez?
-Rosszabbat… A tervei szerint ő csak akkor tudhatja meg, mikor a főpróbán Jeremy lekapja Serena maszkját.
-De hát… mi lesz, ha…
-Ha botrányt csap? Nem fog. Nem teszi tönkre a darabot. Vagy ha mégis elvesztené a fejét, ott lesznek a lányok. Meg legalább kicsit élethűbb lesz a darab. Mint tudod Tony nekitámad Jeremynek, mikor meglátja a húgával, akit addig a percig halottnak hitt.
-Az addig rendben is van, hogy az a jelenet élethűbb lesz, de mi lesz a fináléval? Kétlem, hogy addig lehiggad.
-Emiatt ne aggódj, Sophie elintézi. A premierig mindent megbeszélünk vele.
-Te tudod. De most menj aludni. Holnap is lesz nap.
-Igaz, és ma alighanem szépeket álmodom majd. Beszéltünk Francois-val. Holnap délutánra a lányunk is itt lesz. Jó éjt.
-Jó éjt.
Miután unokaöccse kilépett az ajtón Kalos gondterhelten rázta meg a fejét, majd a húgát ábrázoló fotóra tekintett.
-Több bajom van a gyerekeiddel, mint gondoltam volna. És nem feltétlenül Yuri a nehezebb eset…