Jól áll ez a fonott haj.

Köszönöm! A kislányomnak is nagyon tetszik. Akárkivel találkozik, mindenkinek újságolja, hogy apának új haja van. Szerencsére a feleségemnek is bejön ez a frizura. Ő legalább nem rángatja a fürtöket, mint Mirjam.

Rángatja?

Igen. Így ébreszt... Bár, mostanában egy szavam sem lehet, mert régen minden áldott reggel felkeltett. Hiába lett volna időm néha kipihenni magam egy fárasztó hét után, ő már kora reggel nyúzott. Arra nyitottam ki a szemem, hogy kiabált; apa, gyere játszani. És rángatta a hajamat. Most, hogy négyéves elmúlt, már változik. Már nem mindig ébreszti fel a szüleit, ha ő felébred. Elvan magának, tesz-vesz, bekapcsolja a tévét, és alig várja, hogy felkeljek.

Sokat játszol vele?

Nem annyit, amennyit szeretnék, de amikor otthon vagyok, akkor övé minden percem. Engem egyébként nagyon szeretnek a gyerekek. Mindig is szerettek. Emlékszem, régen, ha olyan rokonhoz mentünk, ahol gyerekek voltak, mindig a hátamon kötöttek ki. Pedig eleinte féltek, aztán külön feladatnak éreztem, hogy meghódítsam őket. Mondom, a végén már a fejemen ugráltam. Képes vagyok elszédíteni őket. Ezért is szerettem volna már nagyon régen gyereket.

De nem ment egyszerűen.

Nem, mert a kapcsolatunk első öt évében nem lehetett gyerekünk. Az orvosok sokáig nem találták az okát, nekünk pedig már minden bajunk volt, annyira szerettünk volna egy babát. Kínunkban még egy kutyát is vettünk, hogy eltereljük valamivel a figyelmünket. Hosszas vizsgálódás során derült csak ki, hogy a feleségemnek hormonális problémái vannak, s emiatt nem esik teherbe. Injekciós kezeléssel aztán felerősítették a szervezetét és megszületett Mirjam.

Lesz testvére Mirjamnak?

Nagyon remélem! Én szeretnék még egy babát, de egyelőre úgy döntöttünk a feleségemmel, hogy még nincs itt az ideje. Persze azon leszek, hogy ez mielőbb megváltozzon. Egyelőre nagyon sokat dolgozom és örülök ha Mirire és Gabira van időm, nem szeretnénk úgy még egy gyereket, hogy ne tudjak annyit foglalkozni, törődni vele, amennyit szeretnék.

A feleséged visszament dolgozni?

Nem, otthon van Mirjammal. Nagyon eleven, nem az a ?csendes jó kislány?. De inkább eleven legyen, mint beteg.

Te is ilyen voltál?

Érdekes, mert anyukám a mai napig azt mondja, nagyon jó gyerek voltam. Én meg pont ennek az ellenkezőjére emlékszem. Egy lakótelepen laktunk és állandóan csavarogtunk. Este nyolckor már kiabált anyu, hol vagyok. Én meg, hogy elkerüljem a számonkérést, bogyókat szedtem a bokorról, amiből piros lé folyt, s bekentem vele magamat. Anyunak pedig azt mondtam, megvertek a nagyok, ő már ne bánts

Mirjamnak volt kire ütnie.

Volt? A lányom nagyon apás. Nehezen viseli, ha nem vagyok otthon. Állandóan hívogat telefonon.

Miket mond?

Látod, ez is érdekes, mert amikor beszélünk, nem úgy tűnik, mintha csak négyéves lenne, hanem sokkal idősebb. Nagyon értelmesen beszél, nincs hiba a beszédében. Amikor otthon vagyok, ki akar sajátítani magának. Olyankor azt sem engedi, hogy gitározzak, mert féltékeny a hangszerre. Sőt, amikor csöng a telefonom, ideges lesz és kéri, hogy ne vegyem fel.

Nemrég láttalak egy partyn, ahol a műsorvezető időutazást hirdetett. Minden ismert arcot megkérdeztek, mit csinált tíz évvel ezelőtt...

?Emlékszem. Ez jó sztori! Mindenki mesélte, hogy tíz éve ilyenkor Amerikában járt, meg ezt csinálta, azt csinálta, én meg mondtam, hogy egy évtizede még a maltert kevertem a kőműves mellett és fogtam a lapátot. Mindenki dőlt a nevetéstől. Pedig ez annyira nem vicces. Nem szégyellem! Örülök neki, hogy átéltem a nélkülözés, és a kemény fizikai munka éveit is. Erősített engem. Ha nem lett volna, ma semmit nem tudnék értékelni. Így viszont minden apróságnak tudok örülni.

Sűrűn eszedbe jut ez az időszak?

Igen. Főleg amikor utazom valahová. Eszembe jut, hogy volt olyan periódusom, amikor élni sem akartam. Persze az öngyilkosságig nem fajultak a dolgok, de voltak itt azért nagyon kemény időszakok.

Pedig csak 23 éves voltál, amikor feltűntél a Megasztárban.

Mégis többet éltem, mint bárki. Kétszer annyit megéltem már, mint a korombeliek. Attól vagyok ma olyan ember, amilyen.

Milyen?

Én úgy érzem, hogy jó ember vagyok. De legalábbis nagyon igyekszem az lenni. Mindig figyelem magam belülről, hogyan változok, milyen irányba. Szerintem jó irányba változom. Hogy milyen vagyok? Érzékeny. Ezt a tulajdonságomat anyukámtól örököltem. Még sírni is tudok egy filmen. És szeretem ha tudok segíteni az embereknek valamiben. Ezeket is csak az utóbbi időben tapasztaltam meg. Régen, amíg mondták, hogy adni jobb, mint kapni, nem értettem, miről beszélnek. Ma már értem. És tényleg nagyon felemelő érzés jót tenni valakivel.