- Nos, hát sírva kérjük az itt összegyűlteket, hogy jelentkezzen, aki megölte Nicolast! – szól az ítélő gyülekezet, majd távoznak a gyanúsítottak terméből.
- Elmentek – leheli Davey a másik fiú fülébe.
- Nem. Ők még itt állnak, hiszen tudják, ki volt a tettes, csak bizonyítékként hallani akarják a vallomást. – jegyzi meg bölcsen az előbb említett, Joe.
- De nem fognak rájönni. Ez biztos. Még én sem tudom, ki a gyilkos. – búsul. Joe kopog az ajtón.
- Elnézést, most már elmehetek? Ezer dolgom van még, hiszen a tervek nem várnak! – szól nyugodtan, mégis határozottan.
- Persze. – mondja az őr. – Menjenek nyugodtan, de a várost ne hagyják el! Viszontlátásra! – és kitárja a nagy faajtót.
Kint mindenki megy a maga útján. Joe még Davey után nyúl.
- Hé, várj egy kicsit! – és elkapja a karját.
- Igen? – kérdezi meglepetten Davey.
- Te ismerted közelebbről Nicket?

- Öm… hát igen. Ismertem. – mondja picit megszeppenve. – Te?
- Én is. Nagyon jó barátom volt. Rossz, hogy meghalt. – szól rezzenéstelen arccal.
- Én… Én is szomorú vagyok… – lesüti könnybe lábadt szemeit.
- Mit szólsz egy kávéhoz? Meghívhatlak? – ajánlja fel mentőöv gyanánt.
- Rendben. –és kezet nyújt Joe-nak, hogy kezet fogjanak.
   A kávéházban Joe izgatottan nézegeti Davey-t.
- Mi a baj? – kérdezi Davey.
- Semmi, semmi. Csak annyira ismerős vagy nekem… - és tovább méregeti.
- Na, jó. Ezt most hagyd abba! – szól riadtan.
- Jó! De mondd el, mi közöd van Nickhez! – vág vissza.
- Nem! Mit képzelsz?... Úgysem értenéd meg… - elfordul.
- Oh, hát szeretted. Szerelmes voltál belé! – súgja oda sunyin.
- Te ezt?!... nem igaz! – mentegetőzik.
- Jól van, na. Keressük meg együtt a gyilkosát! Rendben? – kezet nyújt Davey-nek.
- Rendben. – viszonozza.
Fizetnek, majd elindulnak Nicolas irodájába. A rendőrök már elmentek onnan. Szabad a terep.

Hát kezdjük! – jelenti ki Joe, és felvesz egy gumikesztyűt.
- Az meg mire? – lepődik meg Davey.
- Megszokás. Régen én meg Nick nyomozóirodát nyitottunk Tokióban, de ez már régen volt. Azóta eltelt öt év. Én építész lettem, ő ügyvéd. Elváltak útjaink, de itt maradtunk Tokióban.
- Értem. – bólint.
- Te mennyi idős vagy?
- 22. Sajnos még csak 22….
- Oh, hát Nick nem az érettebb pasikat szerette? – lepődik meg.
- Öhm, nekem nem mondta. Upsz! – és elejt egy vázát..
- Semmi baj. Nézd csak, itt a gyanúsítottak névsora! – és felveszi a cetlit.
- Amelia Hunter, Davey James, George Oswald, Joe Smith, Leila Smith, Valeria Silver, Zelda Spacer. Szép kis sor! Hét gyanúsított! Nos, most kiderítjük, ki honnan ismerte. Csak azt nem tudom, Leila hogy lehet gyanúsított. Szinte alig ismerte Nick-et. – álmélkodik Joe.
- Testvéred?
- Húgom. Majd megkérdezem, mit csinált. De most megnézem Nick nyilvántartását. – szól Joe.
- Én addig elmegyek, iszok valamit. Neked hozzak?
- Nem, köszönöm. – azzal leül a gép elé. – Aham. Amelia hunter, 32 éves, elvált nő, 2 hete volt a válóper. Morrison az ügyvéd. George Oswald, 40 éves, szexuálisan zaklatta a titkárnőjét. 8 napja volt a tárgyalás. Nicolas Morrison az ügyvéd. Leila Smith, 19 éves, beperelte a tanárát tisztességtelen ajánlatok miatt. – Oh, Leila, miért nem szóltál? – Morrison az ügyvéd. Valeria Silver. – Hopp, hiszen ő Nick unokatestvére! Nagyon szerette őt, régen minden nap beugrott ide, és hozott abból az isteni palacsintából.
Kimaradt: Davey James, én és Zelda Spacer. Én nem tettem. A legjobb barátom csak nem ölöm meg! Email! Ez az! – mormogja magában.
- Visszaértem! Hoztam neked kávét, 11 óra van. – suhan be Davey.
- Köszönöm. Hogy elrepült az idő. Hol voltál? – szegezi a kérdést a fiúnak.
- Beszélgettem az egyik takarítóval. Azt mondta, hogy nem látott semmi gyanúsat, de nem biztos benne.
- Aha. De azt tudjuk, hogy Nicket megmérgezték. És azt is, hogy ez az a fajta méreg, amely 1 órán belül elpárolog, csak a szervezetben marad meg. – elmélkedik.
- Figyelj, mennem kell! Majd holnap beugrok, jó? – ásít egyet.
- Jó, szia!
- Szia.
- Emailek – gondolkodik magában. Már csak ez az egyetlen menedék. Zelda, most leleplezlek!
November 30. este 12 óra
”Oh, úgy vágyom a cafrangos farkadra Nick! Hatolj belém ma éjjel!”
December 1. délután 6 óra
”Olyan jó volt a múlt éjjel veled, nem tudlak elfelejteni! Kérlek, ne mondd azt, hogy soha többé!” - Nocsak-nocsak. Nem is olyan rég huncutkodtál Nicky fiú!
December 29. reggel 8 óra
”Nick, teherbe estem tőled! Ez biztos! Szeretlek, neveljük fel együtt a kicsit!” – Jujj, ez már durva! Ez volt az utolsó. Hopp, itt a száma!
0…512….3.
- Halló? – veszi fel egy kecses női hang.
- Halló. Zelda, ön az?
- Igen. Kivel beszélek?
- Joe Smith. Nick barátja. Ön mit gondol, ki tehette? – teszi fel cinikusan a kérdést.
- Miért?! – és zokogni kezd – Miért halt meg?! Szerettem, és ő elment! Most mi lesz?! – sír keservesen a nő.
- Hölgyem, kérem. Bocsásson meg, hogy éjjel 1 órakor felébresztettem, de most nem tudna idejönni Nick irodájába? Kérem, fontos lenne!
- Rendben. Ha ezzel segítek….
- Köszönöm.
10 perc múlva egy aranyszőke, barnabőrű, alacsonyabb, jólöltözött nő lép be az ajtón.
- Zelda? – ugrik fel Joe.
- Igen, jó helyen vagyok? – néz körül.
- Persze, üljön le!
- Tudok valamiben segíteni?
- Igen, kérem. Mióta ismerte Nicket?
- Körülbelül fél éve. De a kapcsolatunk csak mostanában mélyült el. – és letörli a könnyét.
- Ön nem tudta, hogy Nick homoszexuális? És már pár hónapja kapcsolata van egy férfival?
- Nem. – néz meglepetten a nő - De ha lehet tegeződjünk.
- Rendben. Zelda, hogy viselkedett veled Nick?
- Kedves, megértő, gyengéd bánásmódban részesített. Kényeztetett minden alkalommal. Igazi udvarló volt. – a padlóra pillant.
- Értem. – ez nem tűnik gyilkosnak.
- Ennyi lett volna? – kérdezi a nő?
- Te hány éves vagy, ha nem sértődsz meg?
- 23. Nem sértő. –elmosolyodik.
- Csak tudni akartam, hogy… hogy… - és forró csókot lehet az ajkára. A nő viszonozza. Majd leveszi Joe nyakkendőjét és kigombolja az ingét. Joe eközben Zelda haját simogatja, leveszi a kabátját. Mint az orkán, úgy röpül végig a szobában a forróság. Joe keze Zelda szoknyája alá simul finoman, akár a nyári szellő. Lassan levetkőzteti a lányt, aki már őt is megfosztotta ruháitól. Az ajkaik szorosan egymáshoz simulnak. Joe finoman és óvatosan Zeldába hatol, a nő eszeveszett vonaglásba kezd. Halk nyögések sokasága tölti meg a hajnali pillanatot, majd mindkét fél egyszerre szórja szét hangját a 29. emeleten. A gyönyör révbe ért. Reggel, 2 óra.

- Köszönöm Joe. Kedves és aranyos vagy.

- Ugyan. Nem szívességet tettem, csak követtem az érzéseim.
- Remélem sikerrel jársz! –azzal dob egy csókot az ajtóból, és elmegy.
- Én is remélem. – suttogja. Kis idő múlva elalszik Davey hangjára ébred.
- Kelj fel Joe, kelj már fel! – rángatja.
- Jól van. Mielőtt elaludtam beszéltem Zeldával, és rájöttem valamire.
- Mi az? Beszélj már! – sietteti.
- Erősen gyanakodtam, hogy te vagy a gyilkos. De most hagyj. Gondolkodom, miként halhatott meg Nick. – szól, azzal felül a kanapén.
- Tessék?! – ijed meg Davey. – Én nem voltam! – zokogja.
- Hidd el, minden gyilkos ezt mondja. Keresem a bizonyítékot. Kérlek, hagyj magamra. – adja ki a parancsot Joe.

- Mi ez az ágy alatt? – mondja csak magában. – Itt volt valami, nemrég vihették el, a többi részén a por vastagabb, itt pedig túl tiszta a padló. Egy könyv! Egy köny volt itt! De kinek kell egy könyv? Davey nem vihette el, ez biztos, hiszen csak tettettem az alvást, észre vettem volna. De amikor Zelda volt itt kicsit elbóbiskoltam… Oh, csak nem? Fel kell hívnom a nőt! – a telefonjáért nyúl.
- Halló! Itt Zelda Spacer.
- Szia, Joe vagyok.
- Szia Joe! Mi a baj?
- Lehetne még egy kérdésem?
- Persze.
- Mi a foglalkozásod?
- Tanár vagyok.
- Mi a szakod? Tudod, szeretném, ha segítenél töriből. Véletlenül nem tudsz egy picit többet belőle?
- De, történelem-rajz szakos vagyok. Mit nem tudsz?
- Mikor volt a II. világháborúban az, amikor Pearl Habort lerohanta a japán légierő?
- Oh, ez egyértelmű…
- Az arabokat nem szereted véletlenül? De bocs, nem akartam közbe vágni.
- De, szeretem, miért?
- Én is imádom őket! Ma feljössz az irodába? Kérlek!
- Persze. Ha szeretnéd.
- Jó, akkor gyere fél 3-kor. Szia!
- Szia! Ott leszek.
- Bingó! – gondolja – Arabok, ezeregy éjszaka meséi. Az uralkodót az egyik kurtizánja úgy mérgezte meg, hogy átitatta kedvenc könyve lapjait klórgáz és még egy méreg párlatával, amely viszonylag hamar elpárolog nyom nélkül. Az uralkodó örömmel forgatta könyvét és minden lapozás előtt megnyalta az ujját. Ez okozta a vesztét. Lelepleztelek Zelda! Hiába a szexuális tevékenység, nem tudtál eltéríteni!
- Hé, Joe, még mindig azt hiszed, hogy én vagyok a gyilkos? – kukkant be Davey.
- Nyugi, nyugi. Időben megtudsz mindent! Gyere ide fél 3-kor, hívd a rendőröket is. Bízd rám az ügyet! – ad utasítást Joe.
- Öö.. hát jó. – azzal sarkon fordul és elmegy.

Fél háromkor az irodában.
- Itt vagyunk Mr. Smith. Ön hívozz minket? – kérdezi a rendőrfőnök.
- Igen, köszönöm. Várjunk a csodára. – szól Joe.
- Tudod mit csinálsz? – súgja oda Davey.
- Persze. Nyugalom.
Belép Zelda.
- Szia! Már vártunk. – üdvözli Joe.
- Mi történik itt? - kérdezi zavarodva.
- Megfejtettem a rejtélyt. Ennyi… - de hirtelen meglát egy könyvet Davey kezében és rájön, tévedett.
- Ki olvasta Az ezeregy éjszaka meséit? – kérdezi.
- Én olvastam. – szól Zelda, de a többiek nem. Davey csak sunyin néz maga elé.
- Te, Davey?
- Hogy jön ez ide?!
- Hát, akkor elmondom. A gyilkosunk szereti az arab mesét. Az uralkodót – jelen esetben Nick – egyik kurtizánja megmérgezte, mivel az egy másik nőt is kényeztetett, aki teherbe is esett.
- Na, és akkor mivan?! – morogja Davey.
- A kurtizán az ura kedvenc könyvének lapjait bevonta gyorsan elpárolgó méreggel. Tudta, hogy a férfi minden lapozás előtt megnyalja az ujját. Ezt kihasználva klórgázt és más mérgek párlatával vonta be a könyv lapjait.
- Igen, kis mennyiségű klórt találtunk az áldozat szervezetében, de a többinek nyoma veszett. – szól a kapitány.
- Miért ez a ribanc?! Mit adott ő neki?! Én csak boldoggá akartam tenni, de ő elmenekült ehhez a nőcskéhez! – ordítja Davey.
- Na, de kérem! – háborodik fel Zelda.
- Honnan jöttél rá? – kérdezi Davey lehajtott fejjel.
- 17 évesen nyomozóirodát nyitottunk Nickkel. Ez számomra természetes. – aztán elindul, ki az ajtón. Még hallja, ahogy Davey kezén csattan a bilincs és ahogy Zelda sír az egyik rendőr karjaiban.
- Nyugodj békében, Nick!