-Nem tudom elhinni!- Mistique dühösen mászkált fel-alá a szobájában.- Majdnem megvolt és kicsúszott a kezemből!

-Júj, nagyon dühösnek látszik.- vonta le a következtetést a földszinten lévő szobában lévő Varangy.

-Hát ja. Valami kiscsajt akart elhalászni Magneto elől, de nem jött össze neki.- mondta Lance.

-Júj, még sovem lávvam iven düvösnek- csámcsogta tele szájjal Haspók.

-Ja, kíváncsi vagyok hogy szúrhatta el... Szerinted, drágám?

Wanda csak egy lenéző pillantással válaszolt. Elgondolkozott. Vajon minek kellhet az apjának az a lány? És hogyan tudta kijátszani Mistique-et? Meg akarta ismerni azt a lányt.

-Nem tudjátok hol van most?- kérdezte a többiektől, de válaszul csak hülyén néztek.

-Szerintem a...

-Xavier-intézetben van-toppant be hirtelen Pietro a többiek nagy meglepetésére.

.......................................................................................................................................................

-Na, hogy vagy? Ugye nem lőttem rád túl nagyot. Néha elkap a hév.

Gambit magához tért. Még mindig sötét volt. Próbált felülni, de nem sikerült neki.

-Miért csinálod ezt, sherry?

-Nem vagyok az édesed- válaszolt a lány és egy újabb csapást mért a férfira.

.......................................................................................................................................................

-Na, jobban vagy, kölyök?

-Igen, köszönöm.

-Remélem a manó nem ijesztett meg.

-Nem, dehogyis. Láttam én már fura figurákat. Én is az vagyok- itt elszomorodott a hangja. Eszébe jutottak az akolitokkal töltött idők. Az első napja, amikor kishíján tönkretette az egész helyet.

-Mind furcsák és különlegesek vagyunk a magunk módján.- Logan mosolygott.

-Felkelhetek már?

-Hé, nem hiszem, hogy a prof örülne neki. Egyébként is pihenned kéne még.

-Nem vagyok fáradt.- És hogy bizonyítsa mondanivalóját, Lilly megpróbált föltápászkodni.

Reggel volt, a többiek már a konyhában voltak. Mivel szombat volt, nem mentek suliba, és a reggeli utánra –hála Kurtnek- az egész intézet tudott az új lányról.

-Tényleg jól vagyok! És éhes is egy picit...

- Rendben kölyök. A többiek már gondolom szívesen megismernének. A manó úgyis kifecsegte nekik, hogy itt vagy.

-A többiek?

-Ja. Még vagy húsz, hozzád hasonló rakoncátlan kölyök.

-Mind mutánsok?

-Ja.

Logannek kezdet elege lenni a kérdezz-felelekből és inkább lekísérte a lányt a konyhába.

-Hát, most edzést kell tartanom a többieknek. Úgyhogy ha nem haragszol...

-Menj csak. Kiszolgálom magam.

-Arra nem lesz szükség.- egy gyönyörű, fehér hajú nő lépett be a konyhába.- A nevem Ororoe. De hívj csak Ciklonnak.

-Őőő, helló, Ciklon, vagyis Ororoe.- Lilly zavarban volt.

-Menj csak Logan. Én csinálok reggelit a vendégünknek.

-Ó, arra igazán nem lesz szükség, kiszolgálom én magam.- szabadkozott Lilly. Nem szokta meg, hogy kiszolgálják. Az akolitoknál mindig magának kellett kaját csinálnia, ha éhes volt.

-Na de kérlek, a vendégünk vagy! Ülj csak le és mond, hogy mit kérsz.

Lilly engedelmeskedett, mert szédülni kezdett.

-Hát, nem is tudom... Nekem mindegy, csak ehető legyen.

Ciklon mosolygott. Csinált neki néhány mogyoróvajas kenyeret, amiről Lillynek megint eszébe jutottak az akolitok. Néhány könnycsepp gördült le az arcán.

-Mi az, talán nem szereted a mogyoróvajat?

-Nem, nem erről van szó.

Majd Lilly elmesélte Ororoenak az egész történetet.

.......................................................................................................................................................

-Vááá! Teljesen kivagyok! Ez nekem még sok! Hogy a régi X-ekkel edzünk? De hát ők sokkal tapasztaltabbak nálunk! Ez nem igazság!- panaszkodott Jubilee a többieknek, akik egyetérően bólintottak.

Mentek a folyosón a zuhanyzó felé, ahonnan most lépett ki egy 14 év körüli, sötétbarna hajú, magas lány. Még sosem látták azelőtt. Sötétkék farmer, rózsaszín póló volt rajta.

-Ááá, biztos ő az új lány.- súgta oda a többieknek Tabitha- Állítólag az akolitokkal van, vagyis volt...- Ám ekkor odaért hozzájuk a lány.

-Ő, hellósztok! Lilly vagyok. Tegnap érkeztem ide.- Lilly hülyén érezte magát. Nem tudta mit mondjon.

-Szia!- mondták  kórusban a többiek.

-Bocsi, Lilly-baby, de most épp totál ki vagyunk, mert az a szatír Logan úgy megfuttatott minket, mint egy tucat koszos kutyát, úgyhogy majd később dumcsizunk, oksa? Ja, egyébként a nevem Tabitha, de hívj csak Robbancsnak.

-Őőő, izé.. oké, persze, Robbancs.- Lilly elhaladt mellettük. A többiek utánanéztek, de túl fáradtak voltak most összesúgni.. inkább mindenki ment zuhanyozni, átöltözni. Egyre jobban hiányoztak Lillynek a régi barátai. Nem is tudta, hogy miért van itt. Minden olyan gyorsan történt... Senki se mondta el neki, hogy miért is van itt. Egyszerűen itt lett, és most úgy kell tennie, mintha ez így lenne normális. Kiment az udvarra. Ott volt egy kis pavilon szerű épületecske egy szakadék szélén. Annak korlátjára ráült és felhúzott térdekkel figyelte a messzeséget. Gondolkozott, elmélkedett. Majd dél felé visszaindult a hatalmas épületbe. Magányosnak érezte magát.