Némi meglepetésre nem telt meg a Selhurst Park a Palace és a WBA kiesési rangadóján, erre talán a szakadó eső, esetleg a két csapat részéről eddig mutatott mérsékelt teljesítmény - bár ez Angliában nem ok a bajnoki meccsekről való távolmaradásra - jelenthetett "mentséget" a szurkolóknak.

Azok a hazai drukkerek, akik kijöttek az összecsapásra, bizonnyal nem csalódtak, hiszen olyan első negyedórát produkált kedvenc csapatuk, amire előzetesen talán senki sem számított. Ian Dowie, a Palace észak-ír menedzsere ígérte ugyan, hogy együttese oroszlánként fog küzdeni, de a CP a menedzser legoptimistább várakozásait is felülmúlta: az állatok királya 12 perc alatt gyakorlatilag ízekre szedte a beteg gazellára emlékeztető vendégcsapatot.

Az ötödik percben Hall szerzett vezetést a hazaiaknak egy szép fejesgóllal, majd az első félidő derekán lecserélt dán középhátvéd, Albrechtsen hozott össze egy tizenegyest a piros-kékeknek: a büntetőt a londoniak ifjú gólzsákja, Andrew Johnson váltotta gólra.A két fél teljesen különböző fordulatszámon pörgött: a Crystal Palace óriási lendülettel játszott, és minden létező vendégkísérletet csírájában elfojtva gyakorlatilag lerohanta Gary Megson csapatát. Az első negyedórát követően tehát eldőlni látszott összecsapás, és az idő múlásával ez az érzés csak erősödött, hiszen a vendégcsapat gyakorlatilag képtelen volt helyzetet kialakítani, a hazaiak viszont valósággal fickándoztak a csúszós talajon. Az első félidőben végül összesen egy darab gólszerzési lehetőséget tudtak kialakítani a látogatók, a darabos csapatkapitány, Moore viszont ajtó-ablak helyzetben a kapu fölé fejelt.

A második félidő elején fordulhatott volna a kocka, azonban a WBA walesi válogatott csatára, Earnshaw a keresztlécet találta telibe, míg két perccel később a hazai gólfelelős, Andrew Johnson egy remek szólót követően gyönyörű távoli lövéssel mindent eldöntött.

3-0 után még becsületből ment ugyan előre a West Bromwich - néhányszor még a gólszerzés közelébe is eljutottak Geráék -, azonban a játékban egyáltalán nem volt benne, hogy csodát tudna tenni a Megson-csapat. Nem is tudott, így maradt a magabiztos Palace-siker, amivel Királyék elmozdultak az utolsó helyről, és pontszámban befogták a birminghami újoncot.

A többi összecsapáson végigtekintve megállapíthatjuk, hogy az Everton nem véletlenül tapad az élbolyhoz: David Moyes fiai újabb idegenbeli győzelemmel üldözik a nagycsapatokat, azonban a Norwich elleni sikerben Fortuna istenasszony keze is alaposan benne volt.

A sok döntetlent követően ismét nyert az Aston Villa, ezzel O'Leary emberei hitet tettek az élbolyhoz történő csatlakozás mellett, a vesztes Fulham viszont látványosan szenved az idén, ráadásul az újabb zakóval a közvetlen kiesőjelöltek közé csúsztak a londoniak.

A Chelsea a klasszikus mesterhármast szerző Gudjohnsen vezérletével taszított még egyet a kieséstől az idén aligha megmenekülő - bár Mark Hughs-ban nagyon bíznak a kék-fehérek háza táján - Blackburnon, míg a szezont parádésan indító Tottenham ezúttal a Boltontól kapott ki, így Jacques Santini csapata szép csendben csúszik vissza oda, ahol a Spurs az elmúlt években mindig is tanyázott: a szürke középmezőnybe.

Premier League, 10. forduló:
Norwich City - Everton 2-3 (0-2)
gól: McKenzie (48.), Francis (57.), illetve Kilbane (10.), Bent (40.), Ferguson (73.)

Crystal Palace - West Bromwich Albion 3-0 (2-0)
gól: Hall (5.), A. Johnson (12., 50., az első 11-esből)

Aston Villa - Fulham 2-0 (1-0)
gól: Solano (29.), Hendrie (75.)

Chelsea - Blackburn Rovers 4-0 (2-0)
gól: Gudjohnsen (37., 38., 50., utóbbi 11-esből), Duff (74.)

Tottenham Hotspur - Bolton Wanderers 1-2 (1-1)
gól: Keane (41.), illetve Dzsaidi (11.), Pedersen (74.)

[origo]