|
1.fejezet - Rég nem látott társ
2007.04.24. 21:01
Elég szép és napos délután volt ,mikor Yusuke és kis bandája megkapta új feladatát.Koenma hívta őket össze valami fontos üggyel ami halaszthatatlan.Yusuke nem nagyon akart menni mert Keikoval ment volna ebédelni.De a végén mégiscsak elráncigálták.
-Jajj egy új küldetés.Így elég nehéz az élet hát még ha egyfolytában világmegmentősdit kell játszanunk.-nyavajgott Yusuke.
-Ne nyavajogj Uramesi vagy kitaposom a beledet!-kiálltott rá Kuwabara.
-Ezt neked.-és egy jobbhoroggal telibe találta Kuwi arcát.-Máskor gondold meg belémkötsz-e!
-Tudod te ,hogy ez sosem gondolkozik.Vagy a farka vagy harci kedve viszi előre.-mondta mogorván Hiei.
-Mi van a farkammal?!-pattant föl Kuwabara.
-Na hagyjátok abba!-parancsolt rájuk Kurama.
-Jóóó van na.-ült le végül kissé megnyugodva Kuwabara is.
-Nos,a feladatotok ,hogy az Alvilágból a Szellemvilágba vigyetek értékes műkincseket ,fegyvereket.Aztán meg a Szellemvilágból kell vinni az Alvilágba.-mondta Koenma
-MI?!?!-ordított fel egyszerre Yusuke és Kuwabara.-Hogy hordárok legyünk az ki van zárva!!
-Ez nem egyszerű hordárság.Azok a kincsek értékesek és bizonyára meg fognak támadni minket.-mondta csöndben Kurama.
-Grr mindig nekünk jut a piszkos munka.És egyébként is .Minek kell ezeket ide-oda vinni?-kérdezte Yusuke
-Mert ez olyasfajta szövetség az Alvilággal.És egyben van sok olyan tárgy aminek nem jó ha csak egy világban van.Mert csak az ottani lények erejével tud feltöltődni.Szóval néha kell költöztetni is.-és Koenma elnevette magát.
Yusukéék lassan összeszedték magukat és elindultak pár kinccsel.Az Alvilágban teljesen más volt az időjárás.Feketés lila felhők borították az eget.
-Na szép.Csak nehogy essen.-mondta Kuwabara.
-Az eső legyen a legkisebb bajunk.-szólalt meg figyelmeztető hangon Hiei.Hirtelen fehér ruhás démonok jelentek meg a közeli erdő szélén ami pontosan Yusukéék előtt volt.
-Adjátok ide a kincseket és akkor gyors halált haltok.-mondta az egyik
-Na persze.Majd biztosan odaadjuk.-mondta gúnyosan Yusuke.
-Akkor viszont ebből kínzás lesz.-és a kis sereg megindult Yusukéék felé.
-Gyerünk srácok!Büföljük el őket!-kiálltotta Kuwabara.
-Óvatosan!
-Nyugi Kurama ezek nagyon gyengék.
-Túl gyengék is ahhoz ,hogy legyen merszük megtámadni minket.-Hiei gyanakvóan körbenézett.De késő volt figyelmeztetni a többieket.Egy rózsaostor csapott át közöttük.Majd egy visszhangzó túlvilági hang ütötte meg fülüket.
-Youko Kurama!!!!Elérkezett a halálod órája.-majd előugrott egy Youko Kurama harci öltözékére hasonló ruhájú lány.Hosszú világostürkiz haja, lila szemei ,rókafüle és rókafarka volt.
-Te?!-de Kurama nem tudott többet mondani mert az ismeretlen rátámadt.
Az Alvilág egén villámok cikáztak át.Már önmagában is rémisztő volt ez a hely.De még rémisztőbbé tette az a harc ami a Bolondok Erdejében folyt.Kurama és a lány küzdöttek egymással.Támadásaiktól az egész erdő feléledt.Hol virágszirom szélvihar ,hol Pokoli növények, hol savas nyálú fák szaggaták meg a tájt.A Yusukéékra rátámadó démonok abba hagyták a támadást és rohantak ,hogy segítsenek vezérüknek.
-Hana!Hana!Vigyázz!-kiálltozták.S végül Kurama és Hana is földet ért.Hana arcán vér csorgott végig.Kuramának pedig jobb karjából patakzott a vér.
-Kurama jól vagy?-rohantak oda hozzá Yusukéék.
-Minden rendben.-mondta Yusukééknak ,majd a lány felé fordult.-Szóval életben maradtál.
-De nem miattad.Te Ezüst patkány.
-Engem okolsz a saját hibáidért.
-Téged okollak mindenért.Mert te ejtettél bűnbe.És te voltál az aki 200 éven át kihasznált.-erre Kurama nem válaszolt csak némán Hanára nézett.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
