Az öröklét rabjai   22. jelenet   J: James R: Robert F: Felicia K: Kaylie M: Matthew A: Arsenia   *J fel alá járkál az egyik szobában, ahol Roberttel vannak* *R is ideges, de ő meg tud maradni egy helyben.* *J kétségbeesetten Robertre néz* Le kellett volna fogni, vagy tudom is én… Nem szabadott volna visszamennie. R: Meg kellett volna kötözni… Inkább hallgatom a hisztiét… most meg miatta is aggódhatunk… J: Ugye visszajönnek? *egyre idegesebb* R: Nagyon remélem… *J beharapja a száját, remegnek a kezei* R: Nyugodj meg… az nem segít, ha idegeskedsz… *inkább nem említi, hogy mekkora veszélyt érez Felicia és Kaylie körül.* *Jamesnek az a szerencséje, hogy még nem alakultak ki efféle megérzései* Nem tudom tétlenül nézni. Talán oda kéne mennünk. R: Szó se lehet róla. J: Mi van, ha segítségre szorulnak? R: Nem tudunk segíteni, James… Ülj már le valahová, mert engem is az őrületbe kergetsz a járkálással! Semmit sem tehetünk. *J ledobja magát egy székre, és előre hátra hintázik* *F megjelenik a többi vámpír közt, a karjában Kaylie-val* *R felugrik, amint megérzi Felicia és Kaylie jelenlétét.* J: Ők azok, ugye? Ők azok, Robert? R: Ők. *elindul kifelé, szinte feltépi a szoba ajtaját, és lerohan Feliciáékhoz.* *F már nagyon el van fáradva, és még Kaylie-t is kellett cipelnie. Az előtérbe érve  összecsuklik* *R odaér hozzájuk, és előbb Kaylie-t átveszi Feliciától, és lefekteti egy kanapéra. A többi vámpír, aki jelen van, Robert pillantásától szétszéled. Robert utána Feliciát is felsegíti.* Nem hittem volna, hogy megússzátok… *F kicsit megrázza magát* Elájult. Itasd meg, nekem ehhez most nincs humorom. *látszik rajta, hogy haragszik Kaylie-ra* *R bólint, és odamegy Kaylie-hoz, közben felhasítja a csuklóját.* *K egész gyorsan magához tér.* *J letérdel Kaylie mellé, és megfogja a kezét* F: Magunkra hagynátok egy percre? R: Feltéve, hogy nem ölöd meg. *elhúzza a kezét Kaylie-tól* K: Jajj ne… Inkább maradjatok itt. *R elmosolyodik.* *F szúrós szemmel néz a férfiakra, hogy tűnjenek el* *R lemondóan sóhajt.* Kitartás, kislány. Ez a nő rosszabb, mint Horatius *kacsint, ezt azért  nem komolyan mondta, meg nem is tapasztalatból…* *K fáradtan elmosolyodik.* *R int Jamesnek, hogy induljanak.* *Feliciának csöppet nincs ideje most az efféle viccekhez* *J követi Robertet, bár nagyon érdekelné, a leendő beszélgetés* *F megragadja Kaylie karját, és elvezeti egy kevésbé forgalmas sarokba* *Kaylie-nak most nem nagyon van kedve ehhez…* *F leül a földre és a falnak támaszkodik, int Kaylie-nak, hogy tegye ezt ő is.* *K is hasonlóképpen tesz. Örül, hogy legalább ülhet.* *F elfordul és Kaylie szemébe néz* Nagyot csalódtam benned. *K nem válaszol.* F: Most már hajlandó vagy belátni, hogy még nem készültél fel, az efféle csatákra? *üres tekintettel beszél* K: Nagyon féltettelek. Nincs más mentségem, és tudom, hogy ez neked nem elég. F: Ennyire nem bízol bennem? Még ennyi idő után se? K: Nem értem, mi bajod! Egész jól megúsztuk… *F fejet csóvál* Sokkal könnyebben megúsz(tuk) volna, ha nem avatkozol bele. K: Ezt azért nem hiszem. Így mindkettőnkre kellett volna figyelnie… Épp ezzel hibázott. F: Nagyon örülök neki, és most kezdhetjük elölről. Nagyon jól mutat az a szép seb az arcodon. Főleg, amikor terjedni is fog. És ne várd, hogy hagyni fogja, hogy begyógyítsd. *K sóhajtva a falnak támasztja a fejét, és a plafont nézi.* Sejtettem előre… F: Miért nem hallgattál rám? Lett volna alkalmad lelépni. K: Az előbb már mondtam: féltettelek. F: Én is az előbb mondtam már, hogy nem volt miért *egy kicsit feszültebb* K: Egyáltalán nem úgy nézett ki. *F felnevet* Gondolom, sose mondtam még neked… hogy ilyenkor nem a szemedet kell használnod… K: Még nem említetted… F: Oh, micsoda kellemetlen mulasztás. Legközelebb jobban figyelek a részletekre *felnevet* *K is elmosolyodik.* Azért teszek egy próbát, hátha sikerül begyógyítani ezt a sebet… *becsukja a szemét, és erősen koncentrál, jobban, mint eddig, de hiába.* F: Hiába próbálkozol. Hidd el, ha nekem nem ment neked se fog. *K kinyitja a szemét, és nyelvet nyújt.* *F morog maga elé* Ha nem töröm össze azt az üveget…  Fejezd be. K: Mit? F: A pimaszkodást. K: Ilyen a természetem… F: Vettem észre. Hm… *egy pillanatra becsukja a szemét* Érdekes. K: Mi? F: Megszereztem a vérét. K: Horatius vérét? Azzal húztad fel ennyire? *F felnevet* Azon gondolkozom, hogy tudunk ebből kimászni. Csak akkor fogja feloldani, ha elmész hozzá és elhiteted vele, hogy az ő oldalán állsz. K: Jajj, ne… Próbált csábítgatni, hogy álljak az ő oldalára… F: Éreztem… és azt is, hogy nem állt túl messze a céljától. K: Én csak azon csodálkozom, hogy nem sikerült neki. F: Ne szóld el. Az igézés az egyik kedvence. És most már én is tudom, hogyan kell *kajánul elmosolyodik* K: És meg tudod tanítani, hogy hogyan álljak ellen neki? F: Először várd meg, amíg én megtanulom *rámosolyog* Utána lehet róla szó. *K mosolyogva bólint.* F: Azt még meg kell kérdeznem: nem láttál emlékeket, amikor a szemedbe nézett? K: De… Leginkább csak szörnyű képeket… F: Nem tudom, hogy ezt direkt csinálta, vagy csak ez automatikusan az igézéssel jár. K: Szerintem direkt… *F elkomorodik* Jelenleg jobban aggaszt az, hogy nincs túl sok időd ahhoz, hogy visszamenj. K: Vissza? *nagy szemeket mereszt.* F: Mondtam már, hogy a seb az arcodon addig fog terjedni, amíg nem hajlandó ami drága barátunk befejezni a blokkolást. K: Ez akkor is… erre képtelen vagyok. Akár csak a közelébe menni… F: Nem tudlak meggyógyítani. Akkor bele fogsz halni… nincs harmadik út. Ezt már százszor mondtam neked. *K Felicia szemébe néz.* Rettegek tőle. Nem bírok a közelébe menni. F: Nem kellett volna, ha hallgatsz rám. K: Tudom… De akármilyen furcsa, ott nem éreztem félelmet. F: Talán ezért nem jött össze neki úgy, ahogy elvárta. *K elmosolyodik.* F: Remélem nem vagy büszke magadra, mert többet rontottál, mint amennyi sikerélményed volt. *K szemforgat* Nem, a büszkeségre most nincs időm. Azt majd később. F: Oh, végre mondtál valami tartalmasat *kacsint* Csak azt nem tudom, hol fogunk lakni. *elkomorul* Horatius biztos porig rombolta… *K sóhajt* F: Amióta az eszemet tudom mindig ott laktunk. *elmosolyodik* K: Én szerettem ott lakni… *egyből megbánja a szóhasználatot, főleg, hogy majdnem "Én is" lett belőle. *F felhorkan* Most hirtelen az jutott eszembe, *elneveti magát* hogy Tamara lenne a legelső, akihez elmennék. K: De jó, hogy nem teszed. F: Nincs rá lehetőség *nevet tovább. Üzen a népnek, hogy lejöhetnek.* *R lejön Jamesszel együtt.* R: Vége a kioktatásnak? F: A tied lesz a következő *gúnyolódik* R: Az úgyse ér semmit. *K hirtelen felkapja a fejét.* Én vagyok hülye, vagy tényleg ismerősök jönnek? *F fájdalmasan néz.* Már csak ez hiányzott. *R elkáromkodja magát.* K: Időzítésből megbuknának általános iskolában. F: Az a legkevesebb. *M belép az ajtót Arsenia kíséretében* *A most nagyon szolidan van öltözve, és most látszik rajta először, hogy kétezer éves vámpír. A mozgása is tükrözi a hatalmát.* K: Ha Horatiust túléltük, őket is túl fogjuk. Ugye? F: Több mint valószínű *kacsint* *K mosolyog, és feltápászkodik a fal mellől.* *M a tőle megszokott nyugodt hangnemben rájuk köszön* R: Hello. A: Sziasztok. Látom, szépen összegyűlt a kis csapat… J: Üdv *rámosolyog Arseniára* F: Üdvözlet. *K is köszön nekik.* F: Látom, Arsenia egy kicsit összeszedted magad. A: A helyedben most nem lenne nagy a szám, de a te dolgod. F. Az utolsó szavak, miért ne lehetnének emelkedettek? Tényleg… Engem nem védsz meg  Arsenia? *felnevet* A: Ezt még meg kell beszélnem Matthew-val… Matthew, ki akarod nyírni Feliciát? M: Elvégre ezért jöttünk, de először beszélgessünk. A: Joh… Csak a szereposztást akartam megbeszélni. *F folyamatosan nevet, már-már nagyon feltűnő* A: Mert ha nem akarod megölni, akkor majd én *kacsint. Ritkán fordul elő olyan vámpír, akit jobban utált Tamaránál…* F: Milyen kellemes esti program. Nem tudom, még hányan akarnak megölni, ezen a jó kis napon. *nevet folyamatosan* *R is nevet most már.* A: Ha kinyírod Horatiust, eskü, békén hagylak. K: Életem legszebb napja *morog* F: Igyekszem, de a mai napon sajnos meg kellett szakítanom a műveletet, bizonyos Kaylie nevű egyed kimenekítése végett. A: Nyugi, lesz még rá alkalom. K: Ettől most nagyon megnyugodtam… A: Nem is neked szólt… F: Minden lében kanál. M: Kezdünk nagyon eltérni a tárgytól. A: Te mondtad, hogy beszélgessünk előtte… épp azt tesszük *ártatlan arc.* M: Arsenia, ne fárassz *szemforgat* A: Bocs. *megkomolyítja magát.* Robert, abbahagynád a röhögést? M: Helyes. R: Ha nagyon muszáj…*abbahagyja* F: Milyen szigorú lett a néni *neki esze ágában nincs abbahagyni* A: Rád is vonatkozik, Felicia. *F egy kicsit lejjebb vesz, de nem hagyja abba* Tamara miatt jöttetek ugye? *mondja unott hangon* A: Miatta. M: Nehéz volt kitalálni. A: Feltéve, hogy nem öltél meg másik vámpírt az utóbbi egy hétben. Mert akkor az miatt is. F: Amiről ne tudnátok? *megint nagyon rákezd a nevetésre* *A Matthew-ra néz, hogy valaki üsse már le ezt a nőt* M: Esetlen hallhatunk valami védőbeszéded, vagy mentegetőzést? A: Legalább egy okot. *M rámosolyog Arsyra* Nyugi. F: Ohh. Megöltem a legjobb barátomat, kell erre mentség? A: Nem ártana. Legalább valami, hogy miért tetted. F: Hát jó. Összeállt a mi kedves Horatiusunk-al. Részletezzem, vagy elég ennyi? *abbahagyta a röhögést* A: Nyüssz… Már mondtam egy párszor, hogy Horatiust komolyan meg kellene ölni… F: Mi a gond köztetek? A: Röviden és tömören: minden. Ő volt a mesterem. Részletezzem, vagy elég ennyi? *nyelvet nyújt.* F: Ritkán sikerül meglepned Arsenia, gratulálok. R: Uhh… ezt nem tudtam… A: Kösz… *J nyel, ez neki már sok* F: Nem is tudtam, hogy vannak tanítványai *mosoly* A: Úgy tűnik, hogy én voltam számára a teljes kudarc… előttem is volt vagy két tanítványa, egyik se él már… Én meg két évvel utána, hogy vámpírrá tett, ellene fordultam. F: Mesélj, erre kíváncsi vagyok. A: Most a te mesédért jöttünk, Felicia. F: Nem ültök le? *biccent a többiek felé* A: Vagy ez az utolsó kívánságod a halálod előtt? F: Valamit valamiért. Mondjuk… *megint nevet* Hallgatlak. *leül, hátradől, és keresztbeteszi a lábait* *A is letelepszik.* Ennyire érdekel? F: Felettébb. A: Ne kérdezd, hogy hogyan lehet legyőzni, mert nem tudom. *M inkább állva marad, tudja hogy most itt fognak dekkolni egy jó ideig, mivel Arsy mesedélutánt tart.* A: Matthew, te nem akarsz leülni? El fog tartani egy ideig, amíg ez a kíváncsi banda kifaggat. M: Inkább állok. *K is leül közben, mert ő változatlanul elég gyenge.* *J leül Kaylie mellé* *R pedig Felicia mellé* F: Feszülten hallgatjuk a mesét Arsenia. A: A mesét? *F ráhajtja a fejét Robert vállára* A: Ugye nincs köztetek kiskorú? K: Nincs. F: De. *felnevet* Emberi korban kettő is. *K nyelvetnyújt.* A: Emberi korban én is. *F mosolyog* *K James ölébe hajtja a fejét.* A: Na lássuk… Voltam vagy hét éves, amikor Horatiushoz kerültem… Szerencsére már nem emlékszem részletesen mindenre… *J Kaylie hajával játszik* 7 évesen? És miért? A: A szüleim meghaltak… valószínűnek tartom, hogy az a szörnyeteg ölte meg őket. De ezt sose tudtam bizonyítani. F: És miért pont téged a sok közül? A: Kedvenc szórakozása családokat kiirtani. Szép kislány voltam… Többet nem nagyon tudok mondani. F: Azt tudom *kacsint* A: Dög vagy, Felicia. Aztán szinte rabszolgaként "tartott". F: Szajhának? A: Annak. F: Elnézést a kifejezésért… de nem találtam más szót. A: Erre van néhány szinonima. Ő az "ágyas" szót használta. Tizenhárom éves koromig rá se jöttem, hogy vámpír. Gyerekszemmel néztem… F: És hogy nem láttad rajta? A: A saját alakjában soha nem láttam. F: Mármint azelőtt, hogy beavatott? A: Mondjuk akkor is vannak árulkodó jegyek… Tizenöt éves voltam mikor beavatott… De egyszer megláttam, amint alakot vált, és akkor jöttem rá… Valószínűleg másra figyelt épp, nem tudom pontosan. De észrevett… F: Sosem figyel a részletekre, *mosoly* gondolom onnantól nem adott választási lehetőséget. A: Hát nem… onnantól kezdve egy ablak nélküli szobába zárva tartott két évig. Aztán egy éjszaka beavatott. Azt hiszem, az is csak büntetés volt a tiltakozásaim miatt… Meg így jobban tudott kínozni. Csak nem számított rá, hogy megszökök. F: Ez logikus… az emberi szervezet nem sokáig bírja. Hány év után szöktél meg? A: Na igen… Pontosan nem tudom… vámpírként nem nagyon tudtam számolni a napokat… A saját vérével itatott, mert továbbra sem mehettem ki. Ezért erősödtem meg ennyire… Évszázadoknak éreztem, amíg ott voltam, de ha belegondolok, csak két-három év lehetett. *F visszaemlékszik, amikor James-ből ivott és megemlítette Kaylie-nak Arsenia "aromáját"* A: Egyik este sikerült úgy lefárasztanom, hogy nem zárta be jól az ajtót… Hajnaltájt megszöktem… F: És nem vitt vissza? A: Mondanom se kell, le is égtem rendesen. F: Egy szavába került volna. A: Nem. Nem volt rá alkalma… F: Oh, azt képzelem. A: Gyorsan futok *kacsint* F: Hajnalban… ügyes. *gúnyolódik* A: Naná! F: Nem is tudtam, hogy ennyire szeretsz napozni *nevet* A: Nagyon… *nyelvet nyújt.* Szerintem csak ezért nem jött utánam… Mire én megszöktem, addigra már valószínűleg aludt. Meghúztam magam egy barlangban, és átvirrasztottam a nappalt. Az a barlang nagyon közel lehetett hozzá… Szerencsére felhős volt az ég, így valamivel hamarabb indultam tovább, hogy ő felébredt volna. F: És ezek után nem ment utánad? A: De, csak másnap már belebotlottam valakibe, aki híres a jó szándékáról *Matthew felé int.* *M úgy tesz mintha ott se volna* A: Meg ebbe az egész "igazságszolgáltatós" hülyeségbe, és ez volt a szerencsém… Különben nem valószínű, hogy élnék… M: Nem hülyeség, Arsenia… ez a munkád. A: Meg az egész életem… Mondjuk egy rossz szavam se lehet. *M elmosolyodik* F: Találkoztál azóta vele? A: Igen, egyszer. Meg is van a nyoma… Ötszáz éve volt… F: Úgy tűnik, ez valami mánia. A: Valószínű… F: Akkor a közelmúltban. A: Még meg se születtél. F: Zavar? *nevet* Hidd el, jobban jársz, hogy ilyen fiatal vagyok *kacsint* A: Miért is? F: Mi lesz, ha kinyílik a csipám *ártatlanul néz, már amennyire tőle kitelik* A: Akkor megtéplek. F: Valaki nem hagy kibontakozni *Robertre mosolyog* Micsoda fenyegetés *gúnyos* A: Az biztos… M: Arsenia nem érünk rá egész nap *üzen gondolatban* *A visszaüzen* Akkor vedd át a szót. *M: úgy tudom a végsőkig utálod, akkor nem tudom, miért ez a visszakozás.* F: Oh, tényleg. Ezt meg kell kérdeznem… A: Mit? F: Ha megölöm Horatius-t, azért is büntetést kapok? *megint kitör belőle a nevetés* A: Naná! Az lesz a büntetésed, hogy hálás leszek neked. *A visszaüzen Matthew* Az ellenségem ellensége a barátom. F: Már meg is gondoltam magam. A: Elég rémisztő lehetőség, mi? *K kuncog* *Matthew-nak sincs túl sok kifogása, úgyis mindig Arsy dönt* F: Iszonyatos. A: Számomra is eléggé riasztó, de azért lehet próbálkozni. F: Feltéve, ha eltekinthetünk a „büntetéstől” * nevet* A: Részemről eltekintek tőle :P Még Matthew-t kell meggyőznöd. F: Nem arra értettem, hanem arra hogy hálás leszel *mosoly* *A nevet* Na, attól nem. F: Úgy látom, az eredeti szándékodtól már rég eltántorítottalak. Milyen kár *gúnyos* A: Miért? Rosszul ÉREZnéd magad tőle, ha valaki hálás lenne? F: Nem akarom, hogy „ilyenekkel” terheld magad miattam. A: Horatius halála megérne egy misét. F. az enyém nem? *nevet* A: A tiéd is. De te konkrétan ellenem nem sokat tettél… F: De úgy tudom, nagyon megvan rólam a véleményed. *nevet* A: Az meg… de ha ügyes kislány leszel, még megváltoztathatod. F: Sétagalopp, egyszerűbbet nem is kérhetnél. *kacsint* *A rámosolyog.* F: Itt maradtok „vacsorára”? A: Azért hihetetlen, hogy a bandátok a második gyilkosságot ússza meg… Nem. Mennünk kell. F: A harmadikat. A: Morrisey, Tamara, kit hagytam ki? K: Sarah-t. F: Nocsak… ez talán elkerülte a figyelmeteket? *nevet* A: Attól tartok, tökéletesen. *M felhorkan* Őt ki? F: Egyet találhatsz… K: Szerintem menni fog. M: Nem, megfogtatok *most ő is elmosolyodik* A: Nekem lenne egy tippem… Tíz év alatt elévülnek az ilyen bűnök? *Matthew-hoz fordul* F: Úgy tűnik A: Matthew, szerinted? *M szemforgat* Most már hagyjuk. K: Jó lenne, ha elévülnének… M: Elég lesz már ebből a bandából mára. Majd legközelebb *kacsint* *K sóhajt, és a plafont nézi. A szeméből kicsordul egy könnycsepp, de nagyon gyorsan letörli, és reméli, hogy senki nem veszi észre.* *F nem figyel most Kaylie-ra* *M észreveszi, de nem szól semmit* *A is észreveszi, de szó nélkül hagyja.* M: Indulhatunk Ars? A: Igen, mehetünk. *elmosolyodik.* *M biccentéssel köszön, és megfordul, halk léptekkel távozik* A: Nagyon vigyázzatok magatokra, rendben? *főleg Feliciának és Kaylie-nak mondja.* *K bólint.* Viszlát. F: Nem szokásom. *nevet* A: Joh… Akkor neked szimplán sok sikert. Viszlát *ő is megy, és még az ajtóban beéri Matthew-t.* *K furcsa tekintettel néz utána, olyan félig-meddig fájdalmas és segélykérő arccal… Nagyon bízik Arsy-ban, csak nagyon ritkán látja.*