|
6.fejezet - Mester és tanítványa
2007.04.20. 14:31
6. Rész: Mester és tanítványa
A kis csapat úgy döntött, hogy a verseny után Kurama új otthonában pihennek meg. A fiú még az egyetemi év vége előtt költözött el szüleitől.
Ahogy megérkeztek Yusuke és Kuwabara levetették magukat a Tv elé, Hiei kiült az ablakba és nézte a sötétséget, a lányok pedig az ebédlőasztal mellett foglaltak helyet. Ai azonnal a konyha felé vette az irányt. Úgy döntött összedob valami vacsorát a többieknek. A hűtőben nem sok mindent talált, de ő hamar feltalálta magát. Kurama bement hozzá és legalább 10 percig „feltartotta”. Nem akarta elengedni, ölelgette és csókolgatta a lányt. Olyanok voltak, mint a friss házasok. Végül Ai kitessékelte a konyhából szerelmét és folytatta a készülődést. Keyko úgy döntött segít neki, így hamar elkészültek. A többiek ugyanilyen gyorsasággal el is tüntették a finom falatokat.
Ai leült volt mestere mellé és beszélgetni kezdtek. Genkai örült hogy újra láthatja régi kedves tanítványát.
- Rég nem hallottam felőled, gyermekem.
- Tudom… megpróbáltam egyszerű és normális életet élni. Elég nehéz volt egyedül, de kibírtam.
Ai egy kicsit elpirult, mikor a következő mondatához ért.
- Néha el sem hiszem, hogy Kuramával egymásra találtunk… Soha nem voltam még ilyen boldog.
- Örülök neki, bár meglepett, hogy pont ő az, aki rabul ejtette a szívedet. Úgy értem, gondolom tudod…
- Igen tudom, hogy démon, de szeretem.
Ai mosolygott, egész lényéből sugárzott a boldogság. A beszélgetés még sokáig folyt. Genkai hamarosan témát váltott.
- Mióta eljöttél tőlem, nem is edzettél?
- Nem… ha folytatom, az erőm elvakított volna.
- Ezért kérted a láncokat?
Ai bólintott. A fiúk még mindig a tv előtt ültek, de fél füllel a beszélgetést hallgatták. Kezdte őket nagyon érdekelni ez a rész. Yusuke nem is bírta megállni, hogy rá ne kérdezzen.
- Milyen láncokat?
A válasz Genkaitól érkezett meg, aki szemmel láthatóan örült a fiú lelkesedésének.
- Energia láncokat. Ezért nem érzitek az erejét.
- Már a kiképzésem alatt is elég nagy volt az erőm, de csak a bosszú hajtott. Ez olyan energiákat szabadított fel bennem, amik még engem is megijesztettek. Nem akartam olyan lenni, mint azok, akik ellen küzdeni készültem. Ezért is hagytam abba… de ez az erő nem szűnt meg, sőt tovább nőtt. Féltem hogy egyszer nem tudom majd kordában tartani... Ezért kértem a láncokat.
Yusuke kíváncsisága egyre fokozódott.
- És mégis milyen erőd van?
- Igazán én sem tudom, csak egy részét ismerem, de…
Ai kitartotta a jobb kezét. Ekkor már minden szem rá szegeződött. Ami most szabadon látszott a testéből, nyaktól lefelé, mindet ezüstszínű energiaszálak szőtték be. Kurama nem először látta, de még most is elcsodálkozott rajta, épp úgy, mint Genkai.
- Nem gondoltam hogy az egész testedet el fogod zárni…
- Muszáj volt, de egy részét így is elő tudom hozni…
Ai tenyerében a láncok egy helyen megbomlottak és kör alakot formálva újra összekapcsolódtak, majd fehér lángok törtek fel a lény kezéből. A fiúk álla leesett és döbbenten pislogtak. A lángok, nem voltak nagyok, de az energia, ami belőlük sugárzott, annál inkább.
- Te jó ég… ha a tenyeredben ennyi erő van, milyen lenne a láncok nélkül?!
- Nem szeretném megtudni…
Ai elmosolyodott, majd összezárta tenyerét. A tűz kialudt, az energiaháló pedig visszarendeződött eredeti állapotába.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
