Yu Yu fanoldal! - G-Portál

5. Rész: Dupla gyõzelem.

Az elkövetkezendõ napokban minden este 8-tól 1-ig táncoltak. Voltak olyan pillanatok is, hogy csak végig nevették az egészet.
Egyik este azonban egy igazán szenvedélyes táncot gyakoroltak, amikor is nagyon közel kerültek egymáshoz. Az egyik mozdulatnál mindketten hibáztak és Kurama úgy kapta el Ai-t hogy az ajkaik majdnem összeértek.
Mindketten zavarba jöttek, de nem engedték el egymást. A szívük gyorsabban kezdett el verni és õk csak álltak ott egymás karjaiban, egymás szemébe nézve. Majd lassan közeledni kezdtek ajkaik és végül lassan megcsókolták egymást. Már régóta vártak erre a pillanatra. Ajkaik lassan elváltak egymástól, de még mindig nem mozdultak. Még egy ideig hallgattak, majd Kurama nagy neheze megszólalt.
- ne haragudj én…
Ekkor Ai szorosan magához ölelte a fiút, majd elég félénken a fülébe súgta.
- Nem haragszom. Már rég vágytam arra, hogy megcsókolj.
Újabb csend következett. Nagy erõfeszítésekbe tellett, hogy elengedjék egymást, de végül sikerült és õk ott álltak egymással szemben. Nem tudták hogy most mit kellene mondaniuk, végül Kurama megtörte a csendet.
- Nem kellene még egy kicsit gyakorolni?
Ai mosolyogva bólintott, majd újra táncolni kezdtek. Most az elõbbi mozdulat hibátlanul sikerült, de mire vége lett a táncnak újra egymás karjaiban kötöttek ki. Égtek a vágytól, hogy újra megcsókolhassák egymást. Nem is tétováztak sokáig…
Még hosszú perceken keresztül csókolóztak volna, de közeledõ hangokra lettek figyelmesek. Az utcán elég hangosan tanakodva közeledett Yusuke és Keyko.
- Ne… Keyko… ne szaladj már annyira… én…
- Nem azért haragszok, mert jön, hanem mert nem vagy képes szólni soha elõre.
Ekkor már benn is álltak az edzõteremben.
- Á… sziasztok.
Kurama mosolyogva figyelte a civakodókat.
- Már megint mit csináltál Yusuke? Teljesen megõrjíted szegény Keykot.
- Hát én…
- A fiatalúr elfelejtett szólni, hogy holnap vendég érkezik… á… szia Ai
A két fiú meglepetten pislogott rájuk.
- Ti ismeritek egymást?
- Igen egy középiskolába jártunk…
A két lány boldogan üdvözölte egymást, majd Keykónak eszébe jutott min is vitáztak még egy perccel ezelõtt.
- ja majd el felejtettem a vendég, aki jön, az Hiei lesz.
Kurama arca még jobban felderült. Rég látta már barátját és örült neki hogy végre visszatér hozzájuk.
- Szuper. De hogy-hogy Mukuro visszaengedte?
- Úgy tudom, balhéztak, meg minden és Hiei vesztett. Most Mukuro büntetésbõl ide küldte.
- Nem baj, legalább Kuwabara nem fog unatkozni.
- Meg én sem. Nálunk fog lakni.
Kurama észre vette hogy Ai kissé ideges lett. Yusuke épp Keykot próbálta békíteni, így õ odafordult hozzá.
- Mi a baj?
- Ez a Hiei… õ
Kurama jól tudta, hogy a lány mire gondol.
- Igen õ démon.
Ai-t kirázta a hideg. Kurama látta hogy a lány az érzelmeivel küzd. Átölelte.
- Nyugodj meg õ rendes… ember. Nem bánt senkit sem. Amúgy meg én is itt vagyok és megvédelek mindentõl.
Még jobban magához ölelte a lányt. Ekkor Yusuke épp arra nézett és hatalmas vigyor terült szét az arcán.
- Kurama te csirkefogó. Nem is mondtad, hogy ti meg összejöttetek…
- fogd be Yusuke…
Mondandóját nem tudta befejezni, mert Keyko a földre terítette egy hatalmas taslival.

Kurama ma is hazakísérte Ai-t. Nem tudta hogy búcsúzzon a lánytól, de õ megoldotta a dolgot. Megcsókolta Kuramát, majd elbúcsúzott, majd bement és becsukta maga mögött az ajtót, de nem ment fel az emeletre. Nekivetette a hátát az ajtónak és csak a csókon járt az esze. Boldog volt. Az egész teste izzott a boldogságtól. Kurama is így érzett. Lassan hazament, lezuhanyozott majd lefeküdt. Érdekes módon aznap este hamar elaludt. Ai-ra gondolt mielõtt elaludt és a lánnyal is álmodott…

Az elkövetkezendõ napok teljesen összefolytak. Alig várták, hogy az óráiknak vége legyen. Minden idejüket együtt töltötték. Kurama félt attól, hogy a kapcsolatuk a tánc rovására fog menni de félelme alaptalannak bizonyult. Jobban ment, mint valaha. A szenvedélyük sokkal látványosabbá tette…

Hiei is megérkezett. Õ meg Yusuke egész nap marták egymást. Ai félt tõle egy kicsit, de Hiei nem igazán foglalkozott a lánnyal. Bár egy kicsit furcsa volt neki, hogy a barátját így elbûvölte egy nõ. ^.^

A verseny a suli befejezése után 2 héttel volt. Kurama meghívta Yusukéékat is. Hieit csak nagy nehezen lehetett csak rávenni, hogy valami emberi ruhát vegyen fel, de végül is sikerült
Eljött a várva várt nap. Kurama elég ideges volt, de Ai csókja megnyugtatta.
És a verseny elkezdõdött. Ott volt Yusuke, Keyko, Botan, Kuwabara, Yukina, Seryo, Hiei és Genkai is.
A versenyzõk az öltözõben vártak. Majd felharsant a mûsorvezetõ hangja.
- Örömmel köszöntöm a tisztelt közönséget, a versenyzõket és a bírákat. Ezennel kezdetét veszi a táncverseny.
Az összes pár kivonult a parkettre. Rengetegen voltak. A kis csapat kíváncsian kémlelte a tömeget Kuramáékat keresve. Botan látta meg õket elõször és nem is bírta megállni, hogy fel ne kiáltson.
- Nézzétek, ott vannak... De gyönyörûek.
Kurama és Ai a 14-es sorszámot viselte. A fiún egy igen finom fekete öltöny volt, Ai pedig egy csodás fekete-bordó koktélruhát viselt. A Kommentátor hangja újra betöltötte a csarnokot.
- Az elsõ körben mind a 30 pár táncolni fog. A bírák körbejárnak, és akinek a vállára teszik a kezüket, az kiesett. Az elsõ kör végére csak 10 páros fog maradni. Hát akkor kezdõdjék a tánc.
Megszólalt a zene és minden páros belekezdett. Nagyon tehetségesek voltak valamennyien. Yusukéék azonban csak Kuramáékat nézték és mindannyijuknak leesett az álla.
- Eszméletlen.
- Ja. Nem is tudtam hogy Kurama ilyen jó táncos.
Lement az elsõ kör Kuramáék tovább jutottak. Ez után jöttek a párok egyenként. Szamba, Mambó és Szalsza. Kuramáék egyszerûen fantasztikusak voltak. Ez után a három tánc után már csak 5 páros maradt versenyben. Jött a tangó és a rumba, majd a párosok egyéni táncai. Kuramáék azt választották, ami összehozta õket. Mindenki szájtátva pislogott, mikor elkezdték. Gyönyörûek voltak. Teljes összhang volt köztük és tele voltak szenvedéllyel.

Ahogy az egyéni táncok mind lementek, egy 5 perces szünet következett. Kuramáék számára ez egy örökké valóságnak tûnt. A szünet végét a kommentátor hangja jelezte.
- Ezennel lezárult táncversenyünk. Most megkérném az 5 még versenyben lévõ párt, hogy fáradjanak a táncparkettre.
A bírák visszatértek és az 5 pár felsorakozott a pódium elõtt.
- Most pedig következzen az eredményhirdetés… a 3 helyezett a 23-as páros… a második helyezett… a 2-es páros… és végül a gyõztes pár a táncverseny elsõ helyezettjei…
Hatásszünet következett. Botan már a körmeit rágta, izgalmában
- Te jó ég én nem bírom ezt a feszültséget
- Te beszélsz. Nézz már szegény Kuramáékra. Olyan idegesek hogy majd felrobbannak.
- Tehát az elsõ helyezett… a 14-es páros.
Ai nem is hitt a fülének. Kurama nyakába ugrott és megcsókolta. Kimondhatatlanul boldogok voltak. A díjátadó után csatlakoztak a baráti társasághoz. Mindenki széles vigyorral fogadta õket.
- Gratulálunk.
- Nagyon ügyesek voltatok.
- Láttátok volna Hieit. még õ is ütötte a ritmust.
- Nem is igaz.
Hiei morcosan próbált másfele nézni, ami elõcsalta a többiek nevetését. Ekkor Genkai is odalépett a pároshoz.
- Nagyon gratulálok. Szépek vagytok és rendkívül tehetségesek.
- Genkai anyó. Örülök, hogy te is eljöttél.
Kurama kedvesen rámosolygott, ám ekkor olyan dolog történt, amire senki sem számított. Ai ott ált Genkai elõtt, majd meghajolt.
- Szervusz gyermekem.
- Mester… már rég nem találkoztunk.
- Mester????????????????????????
Egy emberként kiáltott fel az egész csapat. Nem akartak hinni a fülüknek. Genkai csak jót derült a nagy csodálkozáson
- Igen Ai az egyik legjobb tanítványom volt. Csak õ abba hagyta.
- Hát ez jó. Nem is mondtad Kurama hogy a barátnõd is egy harcos.
Ai kedves mosollyal reagált Kuwabara felszólalására.
- Nem vagyok igazán harcos. Abba hagytam. Nekem az egyszerûbb dolgok fontosabbak, mint a küzdelem. És nem akartam teljesen megváltozni…

5.fejezet - Dupla gyõzelem