|
4.fejezet - A táncpartner
2007.04.20. 14:29
4. Rész: A táncpartner
Ai megkapta az állást, de ez nem volt elég ahhoz, hogy megéljen. Ezért vállalt még máshol is munkákat. Kurama minden nap meglátogatta abban a teremben, ahol a lány az órákat tartotta. Megnyugtatta, ha nézhette a őt.
Egyik nap Kurama egy plakáttal a kezében jelent meg, Ai kérdőn nézett rá.
- Ez mi?
- Egy hirdetés. Gondoltam jelentkezhetnél rá.
Ai elolvasta a papírt. Azon egy hatalmas táncverseny hirdetése állt.
- A főnyeremény… te jó ég.
- Szerintem indulnod kéne. Ez hatalmas összeg. Megoldaná a problémáidat.
- Ne viccelj. Nem vagyok olyan jó táncos, és partnerem sincs.
- Hát… ami azt illeti én is tudok táncolni.
Ai Kuramára nézett és látta hogy a fiú zavarban van. Mosolyogva tette fel a nagy kérdést.
- Úgy érted…lennél a partnerem?
- Igen… de csak, ha te is szeretnéd.
Ai hirtelen nem is tudta mit feleljen. A szíve ott dobogott a torkában. Boldogsággal töltötte el hogy Kuramával táncolhat.
- Rendben. De… hol fogunk gyakorolni? Ez a hely mindig tele van.
- Van egy barátom, akinek van egy edzőterme. Ott elég hely lenne. Akkor belevágunk?
Kurama legnagyobb meglepetésére Ai a nyakába ugrott…
Még aznap elmentek az említett személyhez, Yusukéhez. Ahogy beléptek az edzőterembe ott egy nagy kupac kifáradt fiatal fogadta őket. A küzdőtér közepén ott állt Yusuke és épp egy újabb tanoncot vert laposra.
- Figyelj már oda, te tökkel ütött. Így nem lesz belőled semmi.
Yusuke észrevette Kuramáékat és végre földre terítette a fáradt kis tanítványát, majd mintha mi sem történt volna
- Kurama! Rég láttalak. Teljesen el vagy veszve. Ó…
Yusuke egy kicsit meglepődött hogy barátja egy lány társaságában érkezett.
- Yusuke ő itt Ai. Szeretnénk kérni egy szívességet. Szükségünk lenne egy helyre, ahol gyakorolhatnánk. Ide tudod adni nekünk ezt a termet?
Yusuke eszelősen vigyorogni kezdett, amit először Kurama nem is értett.
- Mit vigyorogsz?… jaj te ütődött. Táncversenyre készülünk.
- Mi van? A nagy Kurama táncolni fog? Ezt el sem hiszem. De ugye lehet menni nézőnek. Ezt látni akarom.
- Persze.
- Szuper. A terem a rendelkezésetekre áll.
1 hét múlva megérkezett a jelentkezésükre a válasz. A nevezésüket elfogadták. Egy elég szép listát is kaptak, hogy milyen számokkal kell készülni. Ai kicsit kétségbeesettnek tűnt, mikor elkezdte elemezni a listát.
- Ez szuper. 2 hónapunk van és 8 tánc. Jó lesz belehúzni.
- Nyugi, lazíts. Menni fog.
Este 9 körül érkeztek meg az edzőterembe.
- Hát akkor kezdjük. Az első legyen a szamba…
Ai Kuramára emelte tekintetét és nem bírta megállni hogy ne nevessen.
- Ne nézz rám ilyen rémülten.
- Jó csak asszem’ én egy kicsit le vagyok maradva mögötted.
- Nyugi édesanyám versenytáncos volt. Kiskoromban sokat tanultam tőle. Te is hamar belejössz.
El is kezdtéka gyakorlás és hamar kiderült, hogy Kurama félelme alaptalan volt, remekül táncolt. Már éjfél is elmúlt, de ők észre sem vették hogy eltelt az idő. Végül Ai adta meg magát hamarabb a fáradtságnak.
- Huh… azt hiszem mára ennyi elég lesz.
Kurama bólintott. Ekkor nyílt a terem ajtaja és a meglepetten pislogó Yusuke lépett be rajta.
- Ti még itt vagytok?
- Kevés az időnk és sokat kell gyakorolnunk, de mára már végeztünk.
- Értem… hagyjátok, majd én bezárok… elfelejtettem a papírmunkát… Keyko mindig azzal nyaggat, hogy vegyek fel valakit, aki megcsinálja.
- Ha gondolod én elvállalnám.
- á… nem akarlak leterhelni.
- Szívesen segítek.
- Jó, de a mait még megcsinálom én.
Ai bólintott, majd ő és Kurama elindultak haza. Kurama most is az ajtajáig kísérte a lányt…
Másnap a suliban Ai egy lapot csúsztatott Kurama elé.
- Meg csináltam a beosztást.
Kurama figyelmesen tanulmányozta a leírtakat, majd felsóhajtott.
- Te jó ég. Csak 54 napunk van?
- Igen és ebben a hétvégék is benne vannak.
- Az nem baj. Ráérek hétvégén is.
- Akkor minden táncra van 6 napunk és a végén mindent gyakorolni 4. Elég húzós lesz, de szerintem sikerülni fog.
Ai mosolygott. Kurama észrevette, hogy mióta minden nap egymás közelében vannak a lány egyre vidámabb.
- Nagyon köszönöm hogy segítesz. Nekem nem igazán megy ez a papírmunkás dolog.
Yusuke az irodába vezette Ai-t. Ahogy kinyitotta az ajtót, a lány elnevette magát.
- Nem csodálom, hogy nehezen megy.
A helyiségben a különféle akták és dossziék szanaszét hevertek. Mindenhol volt valami, de semmi sem volt a helyén.
- Igen… egy kicsit rendetlen vagyok. Keyko rágja is rendesen érte a fülem… még így is vállalod?
- Persze. Akkor kezd el nyugodtan az edzést én itt jól el leszek.
Yusuke kiment, Ai pedig nekilátott a nagy feladatnak. Alig 3 óra alatt csodás rendet rakott.
Egyszer csak ismerős hang ütötte meg a fülét.
- Yusuke, Ai itt van?
- Az irodában van.
- Mármint abban a papírkupacban?
Yusuke erre morgott valamit, majd a lány meghallotta a közeledő lépteket. Kurama kíváncsian dugta be a fejét az ajtón. Döbbenten látta azt a rendet, amit a Ai varázsolt abból a szemétdombból.
- Szia Kurama. Hogy-hogy ilyen korán?
- Gondoltam… elhívlak vacsorázni.
Ai látta hogy a fiú eléggé zavarban volt és érezte, hogy Ő maga is elpirul.
- Elfogadom a meghívást. Pár perc és kész vagyok.
Ai legnagyobb meglepetésére Kurama lakására mentek.
- Kerülj beljebb… tudod arra gondoltam, hogy eddig mindig csak te főztél nekem, úgyhogy most én jövök.
A lány leült az asztalhoz és alig pár perc múlva már meg is volt terítve. Kurama sem panaszkodhatott főzés terén. Bacsora közben beszélgettek.
- Hogy-hogy egyedül vagy?
- A szüleim, meg az öcsém színházban vannak… még meg sem kérdeztem. A tánchoz a ruhákat honnan szerezzük be?
- Még megvannak a szüleim régi versenyruhái. Egy kis átalakítással pont jók lesznek.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
