Yu Yu fanoldal! - G-Portál

8. Gyilkos romantika

Kurama fel-alá járkált a laborban. Nem tûnt idegesnek, inkább csak elgondolodott valamin. Munkaideje már lejárt, mégis ott volt még. Mintha várt volna valakit. Megcsörrent a telefonja. A kijelzõ Vini nevét mutatta. Kurama a homlokára csapott.
- Hol vagy már? Hiánzol. – szólt bele Vini kedves hangja.
- Csak vártam a fõnököt. Már vagy négy napja, ha nem több, hogy nem láttam. Lenne pár kérdésem hozzá.
- Te nem kaptad meg?
- Mit?
- Az sms-t, miszerint elment Ausztráliába, csak egy hónap múlva jön vissza. Gyere már, annyira...kívánlak.
- Máris ott vagyok.
Kurama elrakta mobilját. Kezdett összezavarodni. Félt, hogy még a kapcsolata is rámehet, ha az alakváltó közbe lép. Lement a kocsijához és elment Vinihez. A már annyi ideje használt liftben most hárman várták, hogy vigye fel õket az emeleti lakásokhoz. Egy idõs nõ sírta el baját egy másik nõnek.
- Nem tudom ki lehetett az a disznó aki azt tette az én drága kis kutyuskámmal, de ha megtudom, börtönbe juttatom...az már biztos. Csak úgy megkínozni egy kiskutyát...hihetetlen nagy pofátlanság.
- Sajnálom a kutyád, kár érte.
- A legjobb sírhelyet vettem meg neki a kutya temetõben. – majd zsebkendõjébe temette szemeit.
Kurama utolsóként lépett ki a liftbõl. Becsengetett. Vini kinyitotta az ajtót és „szerelme” nyakába ugrott. Csókokkal bombázta. Kurama bement, majd leült egy székre. Az alakváltónak feltûnt Kurama nem épp jókedve.
- Vini, kérlek ne haragudj rám, de pár napig nem találkozhatunk.
- De miért nem? – tette a gagyit Vini.
- Egy sötét ügybe tenyereltem, nem akarom, hogy bármi bajod essen.
- Suichi Minamino! Én nem vagyok már kislány. Megtudom magam védeni, és most csak téged akarlak, ne tégy tönkre. Ha most szakítassz, én öngyilkos leszek. Csak téged akarlak, bármi baj is van, ketten megoldjuk.
Kurama elmosolyodott. Alakváltónk erre a pillanatra várt. Kurama ölébe ült és csókolózni kezdett. Kurama átölelte és visszacsókolt. Kezét fokozatosan nyomta Vini blúza alá. Kipattintotta a melltartó kapcsát. Utánna a bõrét kezdte simogatni. Vini lehúzta a földre kedvesét. Csókok sokasága csattant el. A hálószobáig vezetõ úton fellelhették minden ruhadarabjukat. Az ágyon folytatták incselkedésüket. Vini végig csókolta Kurama mellkasát. Gonosz mosoly jelent meg száján. Felkelt és eltûnt a másik szobában. Kurama felkönyökölt . Nem értette a nagy siettséget. Kinyílott az ajtó és Kurama hanyatt esett.
- Hogy nézek ki? – kérdezte Vinnie, csupasz testén csupán egy bundát viselve.
Vigyorogva Kurama elé állt és körbe forgott a férfi elõtt. Kurama fanyal szájbiggyesztéssel nézte az elébe táruló sarki róka prémjébõl készített bundát. Vini felugrott az ágyra és Kurama mellkasát kezdte masszírozni. Kurama közben próbált kimászni a nõ karjai közül. Idegesítette a bunda. Az alakváltó kicsit még szórakozott Kurama undorán, majd ledobta magáról a bundát.
- Csak azt ne mondd, hogy állatvédõ vagy. – fogta meg két kezével Kurama fejét Vini.
- Nem becsülöm az olyan holmikat amiket állatok halálával tudnak csak megcsinálni.
- Bocs, nem tudtam, de ez a fehér bunda olyan szép nem?
Kurama oda se nézett.
- Ne legyél már olyan szomorú, nem ez volt a célom vele, ha akarod már reggel kihajitom. Gyere felvidítalak.
Újra csókokat lehelt Kurama nyakára. A férfi visszahanyatlott az ágyra, kezdte újra körbe fonni a kábulat melyet Vini mellett érzett. Mintha tele tömték volna droggal. Rég volt csak ilyen heves, rég nagyon rég...
„Élvezed mi? Te...ezüst görény! Várjál csak én is élvezem, minden percet élvezek. Nem is vagy te olyan rossz az ágyban. De lehet, csupán az emberi részed ilyen jó? Akkor is élvezted? A küzdelmet magaddal? Kifogtál rajtam te tolvaj. Semmi baj, most bepótolom, megtudod milyen érzés egy fekete özvegy hálójába esni...büdös róka.”
Az alakváltó maga sem értette, hogy miért nem végzett úgy Kuramával mint a többi áldozatával. Átlagosan egyetlen jelmondata volt csak: „Bumm a fejbe,meghalsz haver.” Most meg kényezteti pont azt személyt akit már olyan rég meg akart ölni. Mégis ahogy Kurama és a saját kezét összekulcsolva összeolvadtak nem akarta, hogy a pillanatnak vége legyen. Mégis abba maradt. Elhalkult a szoba, nem nyikorgott az ágy, nem hallatszódott egy szál nyögés sem. Vini Kurama mellé feküdt és betakarózott. Két perc múlva Kurama már bevágta aszundit. A homályban csupán az látszódott, ahogy felkel valaki az gyból és a konyhába lopózik. Visszamenet már egy hosszú, fekete (legalább is a sötétben nem látszhat a színe) farok húzódik egy magas lény után. Kurama észre sem vette, mikor az alakváltó felkelt. A hold sugara ép a férfira esett. Egy magas árnyék takarta el a holdat. Felemelt kezében egy kés éle csillant meg.
- Emlékszel Kurama? Én emlékszek. Elloptad tõlem a holtak tõrét. Emlékszel a mocskos küzdelmünkre. Mindketten csaltunk, de te jobb voltál. Észre sem vettem, mikor belém ültetted azt a marha növényt. Elszöktél, de túléltem. A te róka formád mentett meg. Nem olyan könnyû engem kicsinálni, te rohadék. Azért neked köszönhetem, hogy utánna megválogattam a célpontjaimat. Akármit nem vállaltam el. Reméltem, hogy valakinél kihúzod a gyufát és felbérelnek engem. De mást kértek fel a nagy megtiszteltetésre. Elb.szta, de rendesen. Csupán az embert sajnálom belõled, senki mást. Dögölj meg, te ganédomb. – A kés eggyet villant csupán, ahogy a földfelé zúgott vad iramban.
Az alakváltó elmosolyodott. Nem volt már miért ott maradjon. Felvette összepakolt bõröndjét és elment.
*
- Yusuke, én tudom, hogy ki az alakváltó.
- Micsoda? – nézett Hiei-re Yusuke – miért nem szóltál eddig? Mondd már!
- Az a nõ az alakváltó, akivel Kurama folyton együtt van.
- Vini?! Kuwabara szedd elõ a mobilod és dobj meg vele!
Persze térerõ nem volt. Már kishíja feladta, mígnem Koenma elintézte a problémát. Yusuke tárcsázott. Kicsörgött, egy csörgés, kettõ, három...sok csörgés, mégse vette fel senki. Kuwabara kivette Yusuke kezébõl a telefont. Hiei Koenma elé állt és rákiálltott, hogy vigye õket azonnal vissza Tokióba.

8.fejezet - Gyilkos romantika