AJÁNLOM AZ OLDALT
2. Óvakodj a képmásodtól
George egy nagy kupac papírral a kezében lépétt be Koenma írószobájába. Koenma-t kicsi választotta el egy szívinfartustól. Így is útálta a papír mukát, ez viszont már tényleg sok volt neki. Cumijára is rászaladt az izzadsága, de lehet, hogy csupán kiabálásának hevében nyál fröccsent oda. Kopogtatás zökkentette vissza a hidegvérét. Botan lépett be. Izgatott volt.
- Koenma-san rossz híreket hoztam.
- Nem igaz, már megint mi van?
- Azt mondják, hogy átszökött valaki az alvilágból az emberek világába.
- Mégis ki?
- Mivel senkit sem engedne át a megerősített Gekkai, csak egy személy lehetett...
George megszédülve leült a kanapéra. Koenma kishíja kiejtette a szájából a cumit.
- Ugye nem az...alakváltó?
- Az illetékesek szerint csak ő lehetett. Koenma san, hadd tegyek fel egy kérdést. Ki ez az alakváltó?
- George többet tudna róla mesélni, ugye George?
George reszketve ült a kanapán.
- Egy munkája végeztével, összefutottunk. Ő azt hitte, hogy láttam a valódi arcát és el akart intézni, csupán a véletlen szerencse szegődött mellém, hogy el tudtam menekülni.
- Sajnos nem látta, pedig jó lenne tudni a valódi kilétét. – terpesztett kényelmes fotelében Koenma.
- Komolyan nem láttad? – nézett Botan Georgera.
- Nem. De úgyse hinne nekem.
- Talán igen.
- Optimista vagy Botan. Az alakváltó könyörtelen.
- Talán nem ismeritek jól.
- Te nem ismered.
- Mindegy, megyek, még van valami amit...el kell intézzek.
- Persze értesítsd Yusukét, hogy keresse meg az alakváltót.
Botan visszanézett Koenmára. Szemei valahogy kifürkészhetetlenek voltak. Szótlanul lépett ki Koenma ajtaján. Bent Koenma és George egymást nézték hallgatagon. Végül George felállt és mély lélegzetet véve az ajtó felé vette az irányt. Kinyitotta és hátra szökkent. Koenma is odanézett. Felugrott amint meglátta Yusukét belépni, karjaiban Botánnal, akinek a fején egy jó nagy ütés nyoma látszott.
- Mi történt?
- Megvan az a szörny akit rám bíztál. Botan is alátámaszthatja, ha magához tért.
- Hol esett el?
- Ó, nem elesett, a szörny ütötte ki.
- A szörny itt van?
- Nem, a szörny halott, feldühített, mikor láttam, hogy Botant a fákhoz csapja.
- Ak-akkor, Botan ve-veled volt? – dadogott George.
- Igen – mondta halkan Botan.
Yusuke letette a kanapéra ahol az előbb még George ült. George viszont körmeit rágva járkált fel-alá. Yusuke figyelte egy ideig majd rászolt.
- Nyugodj már meg, mi lelt?
- Most váltotta ki az életét. – mosolygott Koenma.
- Itt volt...itt volt, ITT VOLT!!! – kiáltott fel önkivületi állapotba esve George.
- Ki volt itt?
- Jaj Yusuke – térdelt a fiú elé a szörny – az alakváltó itt járt.
- Az alakváltó? A bérgyilkos, aki már évszázadok óta nem tűnt fel. Sokak szerint már rég halott? Az az alakváltó?
- Nem, a kedves nyuszika, aki a húsvéti tojást tojja. – pislogott Koenma. – Yusuke, az alakváltó átment a világodba, menj keresd meg. Figyelmeztetlek, eddig még senki sem tudta elfogni.
Botannak felcsillant a szeme. Ő is Yusukével tartott, nagyon akart találkozni a legendás bérgyilkossal.
Közben ugorjunk vissza egy keveset az alvilágba. Egy kisfiú futott a sivatagos tájon. Megbotlott és a hóba hasalt. Egy repülő szörny készült rászállni, hogy végezhessen vele. A kisfiű felnézett. Arcán mosoly ült. A madár szörny körül éles villanások trtek fel. Egy árny suhant végig körülötte. A kisfiú felállt és arrébb szökött. A madár darabokra vágva hullott a hóba, pirosra festve, a hó vakitó fehérségét.
- Hiei, te vagy a legjobb!!! – ölelte át a démont a gyerek.
- Chie, figyelj...egy kicsit ülj ide, én – ekkor a füléhez hajolt és súgta a kisfiúnak – megnézem ki követ.
- Jó!
Hiei el is tűnt, a kicsi szófogadóan lehuppant a hóba és mosolygott.
Ezidőben Tokióban egy emeletes ház liftjében egy elkényeztetett kutya ült gazdája ölében. Magasztosan tekintett a mellette álló egyénre. Hosszú fekete szoknyája és rövid fekete blúza is feltünő volt, a fején pedig a fátyolos kalappal igazán kitűnt a töbi szürke egér közül. Azon ház egyik szobájába egy nő készült megfőzni vacsoráját. Csengetés zavarta meg a TV adását. Kisietett az előszobába és kinyitotta az ajtót.
- Jó napot, mit akar? – nézte az előtte álló nőt.
- Vini Majani?
- Igen. És maga? – kissé idegesítette a nő hangj, olyan volt mint az övé.
- Sok nevem volt, most pár hétig Vini lesz a nevem. – keze a csodálkozó nő torkához kapott és kitörte a nő nyakát.
Belépett és a földre zuhant nőt beljebb rugdosta. Szmöldökét összevonta mikor a kis vakarék kutya mellé futott vakkantva. Teljes erejéből belerúgott, mire az kirepült a folyosóra. A vakarék gazdája kárálva kapta fel kiskedvencét.
- Vini! Mit képzelsz? Eddig simogattad most meg rúgdosod?
- Kuss, vén aszott seggű, jobb ha behúzódsz kis világodba, vagy úgy jársz mint a kis pincsi kutyád, ki tudja – közben már az ajtót szinte becsukta – talán rosszabbul. – és bevágta az ajtót. – Hova rakjalak te szerencsétlen. Bocs, hidd el, nem akartalak kinyuvvasztani. Ha végeztem megnyugodhatsz elküldöm a hamvaid a szüleidnek, addig viszont ide kerülsz. – vett elő egy urnát.
Tokió fényei közt fel sem tűnt az egyik ablakból kiszűrődő kicsit nagyobb fény. Minden nyugodt volt és csendes. Mint tudjuk minden vihar előtt nagy a csend...
 |
|
|||
|