Az öröklét rabjai   21. jelenet   K: Kaylie F: Felicia H: Horatius R: Robert J: James   *K lejön az emeletről. Nagyjából kipihente magát… már amennyire képes volt rá. És ott találja Feliciát a nappaliban.* *F a kanapén terpeszkedik* Jó reggelt! K: Jó reggelt. F: Esetleg ennél valamit, vagy kezdhetjük? K: Elég éhes vagyok… F: Elmenjek veled vagy inkább várjalak meg? *K elmosolyodik.* Jobb, ha megvársz, mert változatlanul nem tetszene a műsor. F: Ahogy akarod. Igyekezz! *kacsint* K: Meglesz… *megy… és kb fél óra múlva már vissza is ér* F: Te tényleg nem túlzod el a dolgot *mosoly* K: Nem szokásom *kacsint* F: Ülj le. *K szót fogad.* F: Akkor kezdjük a tegnapival… szeretném itt helyben látni, hogy sikerül-e. K: Jajj… *motyog valami olyasmit, hogy szadista.* *F szemforgat* Ne gondolj ilyen hülyeségekre, mert lefoglalja a tudatod. K: Baromi megnyugtató… *F elővesz egy egészen pici kést, és egy aránylag mély sebet ejt vele Kaylie nyakán, majd elteszi* Gyerünk, csináld. *K felszisszen közben, de becsukja a szemét, és megpróbál koncentrálni. Nem megy neki  azonnal.* F: Gondolj bele, hogy meg sem történt *nagyon halkan jegyzi meg* *K próbál csak erre gondolni, és rövid idő múlva a seb kezd gyógyulni.* *F vár, és feszülten figyeli Kaylie próbálkozását* *K nem bírja tovább, kinyitja a szemét, de a seb már majdnem begyógyult.* *F rámosolyog* Rendben, egész jó. Lazíts egy kicsit. K: Kösz… *hátradől.* Azért a tegnapi után túlzás ezt kérni tőlem, remélem tudod. *F nevet* Én mindig túlzok *kacsint* K: Kezdem megszokni. F: Ne hidd, hogy ennyivel megúszod, most nézzük a dolgot fordított helyzetben. K: Fordított helyzetben? Vagyis? F: Hasonlóképpen működik. Itt arra az utolsó pillanatra kell gondolnod, amikor az illetőt "épségben" láttad. *K bizonytalanul bólint. F: Na lássuk. *megint előveszi a kést, előrenyújtja a bal karját és mélyen belevág* Nem nehezebb sokkal, mintha magadnak csinálnád. *rámosolyog* K: Joh… megpróbálom *mondja ezt abban a biztos tudatban, hogy Felicia egy pillanat alatt meg tudja gyógyítani magát. Becsukja a szemét, és koncentrál. *F figyel* *Kaylie-nak nem igazán sikerül, de nem adja fel* *F érez valami bizsergést, a seb kezd kicsit halványodni. Szinte suttog.* Ne foglalkozz a külvilággal, ne érezz semmit* *K jobban koncentrál, és kizárja a külvilágot.* *F karján egyre halványul a seb, és már nem olyan mély* *K folytatja, és észre se veszi, ahogy eltűnnek az érzései.* *Feliciának már csak egy vékony forradás marad a kezén, amit ő maga tűntet el* *K kinyitja a szemét.* *F rámosolyog* K: Sikerült? *F bólint* Akarsz egy kicsit pihenni, vagy mehetünk tovább? K: Mehetünk tovább… majd később összeadjuk a pihenőidőt. F: Rendben. Kelj fel. K: Rosszul hangzik… *feláll.* *F is felkel* Nos, nem tudom, emlékszel-e még arra, mit csináltam Tamaránál, mielőtt lekapcsoltam a villanyt. K: Nem igazán… F: Lehetőség van arra, hogy pár másodpercre eltüntesd a külvilági képet. Ennek sok ezer  formája van, de nem akarom bonyolítani, csak amennyire szükséges. K: Már így is bonyolultan hangzik… F: Szóval, itt nincs más kulcs mint az erős koncentrálás. De figyelmeztetlek, ez sokkal nehezebb lesz mint a regenerálás. K: Az se megy tökéletesen. *ő aztán tele van önbizalommal, mint látható* F: Mindenből egy picit *mosoly* Próbáld meg. K: Hogy kezdjek hozzá? F: Mindig jusson eszedbe az alapszabály, hogy ne gondolj semmi másra, zárd ki a külvilágot. *K határozottan bólint* F: Nekem segít, ha csak a magam előtt levő tért figyelem, ahol nincs "kép" (csak levegő). A  hang meg fog maradni, csak a más szemében látott kép tűnik el. K: Ez tényleg bonyolult… *F eltűnik egy pillanatra, majd Kaylie háta mögött jeleik meg, és ráteszi a kezét a vállára* *K megfordul, de nem ijed meg.* F: Van ennél nehezebb is *mosoly* K: Alig várom. F: Először mutasd meg, ez hogy megy. *K gyanítja, hogy sehogy. De azért megpróbálkozik vele. Koncentrál egy darabig, de egy idő után feladja.* Ez nem megy… F: Még fél perce se próbálkozol. Felejtsd el a külvilágot… ne foglalkozz semmivel. K: Rendben… még egy próba. *ismét megpróbálkozik vele. Felicia tanácsát követve csak az előtte lévő üres térre figyel, és közben megpróbál elfelejteni minden mást… de ismét feladja jó egy perc elteltével. F: Kaylie, Kaylie, Kaylie… még mindig nem figyelsz eléggé. K: Azért igyekszem *morog* F: Nem úgy tűnik *direkt hergeli Kaylie-t* Csináld újra! *K mérgesen néz rá, aztán visszairányítja a figyelmét a feladatra, és minden erejével  koncentrál. Egy pillanatra sikerül is eltűnnie, de csak kicsit mozdul el a helyéről.* F: Nocsak… *rámosolyog* Bármerre mozdulhatsz közben, de arra mindig emlékezz, hogy a hang megmarad. K: Azért ez nagy előny… És engem is meglepett… F: Az időkorlát pedig majd egyre szélesebb lesz *mosoly* Bírod még, vagy folytassuk később? K: Attól függ, mi lesz a következő feladat… Még bírom. F: Harci helyzeteket már nem merek venni, ahhoz már túl gyenge vagy. Keressünk egy könnyebbet. K: Harci helyzetek? Pedig ez izgalmasan hangzik… *F felnevet* Az előbb még el voltál fáradva. K: Csak egy kicsit… *F hirtelen fordul meg* K: Mi az? *F nem szól még semmit, csak körbefordul megint* Te nem érzed? *K megpróbál figyelni erre* Egy vámpír… egy nagyon erős vámpír… *F gondolatban hívja Robertet* Kaylie szólj James-nek, hogy azonnal jöjjön le. *R kb fél perc alatt hazaér…* *K bólint, és gondolatban üzen Jamesnek.* *J is lebaktat, ő nem érzi, fogalma sincs mi ilyen sürgős *R ideges* Már megint… J: Mi ez a népgyűlés? *K gondolatban üzen Jamesnek, hogy "Horatius".* *J nyel, ijedten néz körbe* F: Mi a fenét akar már megint!? *kimondja, bár tudja a választ* R: Szerintem most gyerünk innen valami jobb helyre… F: Jobb lesz, ha leléptek, méghozzá minél gyorsabban *elhatározza, hogy ő marad.* R: Te is gyere, Felicia… F: Ha nem marad itt valamelyikünk, akkor követni fog. Te még nem ismered, Robert… K: Itt maradok veled. *ahogy kimondja, máris érzi, hogy hülye ötlet.* F: Szó sem lehet róla. Tűnjetek el, most azonnal! Mind a hárman! *J megfogja Kaylie kezét* *K lehajtja a fejét.* Rendben. *R gyorsan megcsókolja Feliciát.* Vigyázz magadra… *F nem csókol vissza, egy pillanatra becsukja a szemét, majd néz maga elé* R: Gyerünk! *gyorsan kitereli a fiatalokat onnan.* *J követi Robertet* *F leül az egyik fotelbe, felrakja a lábát, úgy tesz mint akinek nincs jobb dolga* *H meglátja a 3 menekülő vámpírt, de csak nevet egy nagyot rajtuk, minden kopogás nélkül betöri az ajtót és belép* Felicia, örülök, hogy itt talállak… Megkönnyíted a dolgom. F: Horatius! Milyen kellemes "meglepetés"* háttal ül Horatiusnak a fotelben* Tán illenék kopogni. Mit akarsz?* kérdezi pofátlan hangnemben* H: Minek? Nah találdd ki… *Felicia mögé lép, úgy egy méterre tőle.* F: Oh, tudom, hogy rád nem vonatkoznak a szabályok *gúnyos hangnem. Felkel, és megfordul, szembenéz Horatiusszal* *H szembenéz Feliciával.* Rád viszont vonatkoznak, és ha megszeged őket, akkor annak nem lesz jó vége… F: Mégis milyen szabályok? *játékos hangnem* H: Például hogy tilos vámpírt ölni… először Sarah, most Tamara… *rosszallóan mondja.* F: Sarah egy semmire való alak volt, nem volt közénk való. Tamara viszont… Személyes bosszú* rámosolyog Horatiusra* *H kegyetlenül elmosolyodik.* Bűnhődnöd kell miatta. *F felnevet* Legalább most van okod. H: Okom mindig van… F: Ha nincs, akkor meg keresel *gúnyolódik* H: Érdekes, hogy nem olyan sokáig kell keresgélnem általában. F: Ha rólam van szó?! *kacsint* H: Így igaz. F: Talán hiányzik a kis Tamara? Ő volt a kedvenc talpnyalód? *nevet közben* H: Mondjuk úgy, ő volt a leghasznosabb *kacsint* F: Nálad mindenki csak használati tárgy… felség *felettébb gúnyos* H: Nem… az a te szokásod. F: Tévedsz. H: Hogy használati tárgyként kezeldd a vámpírokat. F: Árulókkal nem szövetkezem. H: Személyes probléma. F: Te pedig rabszolgákként, szóval nem nagy a különbség. *H elkapja Felicia torkát, és a szemközti falhoz suhan vele, és a falhoz szorítja.* F: No de kedve Horatius, mindjárt a tárgyra térünk? Hiszen még alig beszélgettünk. H: Még van egy kis időd, hogy beszélj… használd ki. F: Hova sietsz ennyire? *az arcába köp. Tudja, hogy ezért nagyon kapni fog, de tudja, hogy e nélkül soha az életben nem fogja legyőzni Horatiust. Hirtelen mozdulattal lefejti Horatius kezét a nyakáról, és a nyakába harap* *H nagy lendülettel ellöki magától Feliciát.* *F a földre zuhan, lassan feltápászkodik és megnyalja a száját* H: Nagyon meg akarsz halni? *F felnevet* Úgy tudom, ezért jöttél. H: De úgy tűnik, hogy sokat akarsz szenvedni előtte… *ismét elkapja Felicia torkát, a földre löki a nőt és ráfekszik, és most bele is harap.* F: Feltéve, hogy be is váltod a szándékodat. *hátradől, tudja, hogy most még úgyse tehet semmit, kicsit meg van szédülve a Horatius vérétől* *H abbahagyja egy pillanatra* Ne kételkedj benne. Tovább szívja Felicia vérét, és közben mélyen végigkarmolja a mellkasát, blokkolva a sebet.* *F cicceg* Már megint kezded? *K visszaér. Berohan a házba, és felsikít.* *H felkapja a fejét.* Áh, a másik jómadár… *F elfordul lassan* Kaylie. Egyszer nem bírnál szót fogadni? *gúnyos hangnem* K: Ezek szerint nem… F: Akkor bemutatom az urat: Kaylie, ő Horatius. *elég furcsa hangulatban van* K: Nem mondanám, hogy örvendek. F: Kicsi tanítványom, ne légy ilyen udvariatlan *nevet* H: Élete utolsó óráiban úgy viselkedik, ahogy akar. *H ismét Felicia torkához hajol, és újra szívni kezdi a vérét.* *K odarohan, és megpróbálja szétszedni őket, de Horatius mintha észre se venné.* *F rámosolyog Kaylie-ra* Hagyd Kaylie, majd megunja. *K előhúzza a saját tőrét, és Horatius szívébe szúrja.* *F felkel, és K mellé áll* K: Meghalt? *F elneveti magát* Szerintem annyit se érzett, mint egy szúnyogcsípés. *H rájuk vicsorog, hátranyúl és kihúzza a tőrt a hátából.* F: Csak szeret játszani, a mi öreg barátunk *kacag* H: Ez nagyon rossz húzás volt… *feláll.* F: Vigyázz Kaylie, most aztán begurult *röhög. Tisztára úgy néz ki, mint egy részeg* *K ereiben megfagy a vér, ahogy Horatius szemébe néz. Még mindig nem tanulta meg lezárni az elméjét.* *H rámosolyog Kaylie-ra* Felicia, nem is tudtam, hogy a tanítványod ennyire félénk. F: Úgy látom, valahogy feltűnt neki, az a "kis" korkülönbség. *K most már nagyon rossz ötletnek tartja, hogy visszajött…* *H hallotta* Így járnak a szófogadatlan újoncok. *Kaylie-val akarja kezdeni* *K a szemébe néz, és próbálja elcsitítani az érzéseit, de most kifejezetten nehéz.* *H előkap egy tőrt, és Felicia hátába szúrja* *F összeesik, nincs nagyobb baja, úgy tesz, mintha elájult volna* *H Kaylie-hoz fordul* *K megremeg, most fegyvertelen. Feliciá-ra néz, és most érte is aggódik…* *F csendben figyel, nem mozdul a szemeit is lecsukja, valahogy ki kell vinnie innen Kaylie-t* H: Jól nézd meg, a NAGY mestered. *felnevet* K: Felicia… *suttog H: Igen, igen, a nagy Felicia. Ennyit ér. De nem késő, te még meggondolhatod magad… de felőlem, ha ennyire meg akarsz halni… K: Inkább meghalok az ő oldalán, minthogy átálljak a tiédre! H: Ennyire beléd nevelte ezt az ocsmány maszlagot? Te is érzel. Ő nem a te oldalad. Hagyd itt! K: Soha! Soha nem leszek áruló. H: Nem kellemes dolog a halál. És számunkra ezzel vége, nincs új élet. Nem hinném, hogy ezt akarod. *Kaylie szemébe néz, a szeme halványabb árnyalatú lesz, próbálja megigézni Kaylie-t* K: Felesleges próbálkoznod *elfordítja a tekintetét.* *H közelebb lép Kaylie-hoz, és maga felé fordítja az arcát, így már egyszerűbb dolga van… folytatja* *K-nak nem sikerül elcsitítani az érzéseit, úgyhogy próbál csak Feliciára koncentrálni.* *H megcsókolja Kaylie-t* *K kétségbeesetten próbálja eltaszítani magától.* *F közben óvatosan kihúzza a tőrt a hátából* *H megáll egy pillanatra* Miért tiltakozol ennyire? Őt úgyis meg fogom ölni. K: Eressz el, te szörnyeteg! *Horatius arcába köp* *H megtörli az arcát és lefogja Kaylie-t, majd az egyik falnak szorítja és megint a szemébe néz* *K továbbra sem adja fel, és Feliciára koncentrál. Próbál minden mást elfelejteni, még az előtte álló Horatiust is.* *H végigsimít Kaylie nyakán. A szeme színe már szinte teljesen fehér* *K megremeg.* *HHoratiusnak elváltozik a hangja* Hagyd itt! Gyere velem! K: Nem… *suttog* Soha nem hagynám itt Feliciát… *H tovább beszél* Ő meg fog halni. K: Ölj meg vele együtt! *HH úgy dönt, hogy Kaylie túl elemében van, és kicsit módosít a dolgokon. Átharapja Kaylie nyakát, és közben nagyon erősen a falhoz szorítja* *K felnyög, és továbbra is próbálja eltaszítani Horatiust.* *H meg sem érzi, egyik  kezével Kaylie hajába kapaszkodik* K: Eressz el… *H behajlítja a térdét és ereszkedik le a földre Kaylie-val együtt* *K egyre gyengül.* Szörnyeteg… *H abbahagyja, elfekteti Kaylie-t, fölé hajol, és megint elkezdi az igézést* *K összeszedi a maradék erejét, és Feliciára koncentrál, mert végképp nem jut eszébe más.* *H megint elváltoztatja a hangját* Felejtsd már el, egy teljesen új, gyönyörű életet tudok biztosítani neked, elhozhatod a szerelmedet is, egy olyan világot, ahol azt érzel amit akarsz, és a hatalmad mindenki másnál több lesz. *K elfordítja a fejét, Feliciára néz, és könnyek szöknek a szemébe.* *H visszafordítja Kaylie arcát  és végigsimít rajta, közben letörli a könnyeket* *F továbbra is mozdulatlanul fekszik* *K fél megszólalni, mert attól tart, hogy elárulná Feliciát és önmagát is.* Engedj el… nem hiszek neked. *az ellenkezőjét mondja annak, amit gondol* *H elmosolyodik, ezt hallotta, de úgy tesz mintha nem* Csak Miatta? Mert ezen könnyen segíthetünk. Tudom, hogy csak sumákol, ne nézzetek hülyének. K: Miatta. Ez elég ok nekem. *H kicsit ideges lesz és felmordul. Elengedi Kaylie-t, és felkel* *K nyel, és felül* *H leguggol Felicia mellé* Miért nem segítesz a kicsi tanítványodnak, ha már ennyire hűséges, látom egyszerűbb tenni a szerencsétlent*nevet* *F nem mozdul, és üzen Kaylie-nak, hogy lépjen le, amilyen gyorsan csak tud* *K üzen Feliciának, hogy továbbra sem hagyja ott.* *F visszaüzen, hogy nem lesz semmi baj, de le kell lépnie* *K ebben erősen kételkedik.* H: Annyira édesek vagytok *hidegen felnevet* Hallom ám! *K gyilkos pillantást vet rá.* *H felkapja a földről a tőrt, és Felicia szívéhez tartja* Még most búcsúzz el tőle… kicsi Kaylie. *K nyel* Neh… *F megint üzen Kaylie-nak* TŰNJ MÁR EL!* H: És miért ne? *nevet* K: Inkább engem ölj meg! H: Tudok egy jobbat *elmosolyodik a saját ötletén. Megint Kaylie-ra néz, és igézéssel odahívja magához* *K nem nagyon tud mást csinálni, mint hogy odamegy* *H megfogja Kaylie kezét és lehúzza maga mellé* *K letérdel Horatius mellé* *H Kaylie kezébe csúsztatja a kést, és folytatja az igézést* *K nem mozdul, amíg még van ereje tiltakozni.* H: Látod, hogy nincs választásod kicsikém. *K nem gondolkozik, csak jóformán ösztönösen cselekszik: hirtelen Horatius mellkasába  vágja a kést.* Mindig van másik választás. *H kicsit meglepődik. Kirántja a kést a mellkasából, becsukja a szemét egy pillanatra, és a seb már el is tűnt.* Ha nem, hát nem. *megfogja a kést, ott véti el, hogy közben nem Feliciára figyel, hanem Kaylie-ra, Felicia szívébe szúrja a kést, de Felicia kicsit elmozdul, és a kés pár centivel mellémegy. Horatius maga felé fordítja Kaylie arcát* *K becsukja a szemét egy pillanatra, tudja hogy most nagyon sok minden múlik rajta, hogy helyt álljon… észreveszi Horatius hibáját.* *F elernyed, és még a légzést is abbahagyja, hogy ne legyen feltűnő* H: Miért kell csalódást okoznod, Kaylie? Ő a felét sem adhatta volna meg neked, amit én. K: Inkább a halál, mint te! *a hangja nagyon fagyos.* *H elharapja a saját száját, majd megnyalja és megint élesen Kaylie szemébe néz* Ennyire vonz a halál? K: Nálad csak vonzóbb lehet. *H felnevet becsukja a szemét, és egy pár pillanatra felveszi James alakját* Így már vonzóbb vagyok?* továbbra is Kaylie szemébe néz* *K nyel.* Káprázattal nem tévesztesz meg. *H James hangján kezd el beszélni* Értsd már meg, hogy vége. *visszaváltja az alakját* Nem akarod megtanulni? Ő soha nem lett volna képes ilyeneket tanítani neked! Amint látom, olyan alapokat sem tudsz, mint lezárni a gondolataidat. K: Tőled semmit nem akarok tanulni, Horatius. H: Kár érted. Nem szívesen ölök meg egy ilyen bájos teremtést. Azt látom, hogy tehetséged van bőven, de bizonyára Ő nem engedett kibontakozni. K: Jobb, ha megölsz. Nem félek tőled. *ez azért egy kicsit túlzás, de tényleg nem érez félelmet.* H: Akkor tán essünk túl rajta. *K nyel, nem sok esélye van megvédeni magát.* *H közelebb húzza magához Kaylie-t, megfogja a kezét, és közelebb húzza magához, és a könyék hajlatából kezd inni.* *K egyetlen pisszenés nélkül tűri.* *H nagyon kezd durvulni, és mélyen végigkarmol Kaylie arcán* *K felszisszen egy rövid pillanatra, de visszafogja magát.* *F felül, látja hogy Horatius mással van elfoglalva, kihúzza a tőrt, és próbál regenerálni,  (mivel most legalább hagyják) *K észreveszi Feliciát és a szemébe néz.* *F épp nem tud Kaylie-ra nézni, mert csukva van a szeme* *H nem veszi észre, elengedi Kaylie kezét, és most a nyakára tapad, hogy minél gyorsabb legyen* *K továbbra is Feliciát nézi, és ismét felszisszen.* *F felkel, felveszi a kést a földről, és Horatius mögé áll, Horatius későn veszi észre. Hirtelen mozdulattal átvágja a torkát* *K kiszabadul Horatius szorításából és hanyatt esik. Nagyon legyengült.* *F felhúzza Kaylie-t és gondolatban biztatja, hogy ha most nem tudsz rohanni, akkor itt döglünk meg.* *K visszaüzen, hogy nagyon bíztató… de a maradék erejével rohan.* *H hagyja őket, és nevetésben tör ki, majd utánuk kiállt* Felicia, ennyire félsz? *F eltűnik Kaylie-val* *Mikor eléggé messze vannak, Kaylie összeesik.* *F felkapja Kaylie-t, és továbbmegy vele* *H meg utólag mérgében felgyújtotta a házat*