-Szia! Te Scott vagy igaz? –köszönt Lory.
-Igen. Te meg Lory –mosolygott Scott.
-Ühüm… -válaszolt a lány szintén egy mosoly kíséretében.
-Sétálunk egy kicsit?
-Persze –lett bőbeszédűbb Lory. Majd Scottal együtt elindult az udvaron.
-És, hogy érzed itt magad? –keresett valami témát Scott.
-Egyelőre sehogy. Még igazán nem ismerek senkit –vonta meg a vállát a lány.
-Ha van kedved, a hétvégén elmegyünk egy páran kirándulni, a közeli erdőbe és velünk jöhetnél –mondta idegesen a fiú.
-Szívesen. Sophie is jöhet? Tudod igazán ő sem ismer még senkit… -magyarázta Lory.
-Persze, nyugodtan. Akkor majd még összefutunk biztosan –köszönt el Scott, majd eltűnt az intézetben.
-Hát persze… biztosan –suttogta maga elé a lány, és egy gyönyörű érzés öntötte el. Ehhez hasonlót még nem is igazán érzett korábban. Nem tudta pontosan meghatározni, hogy mi volt amit érzett, de mindenesetre nagyon boldoggá tette.
Eközben Lilly a városba ment Pyroval sétálgatni még a délutáni edzés előtt.
-Figyelj csak... én már reggel óta meg akartam kérdezni,... hogy... Ez a Lory... tetszik neked igaz?- kérdezte kissé határozatlanul és szomorúan Lilly.
Pyro egy ideig hallgatott, majd végül vett egy mély levegőt és belekezdett:
-Hát... nem fogok hazudni neked Lilly... Szóval ez a Lory lány szép, meg kedves, meg minden-
-Ne folytasd -mondta szomorúan Lilly.
-De igenis folytatom, mert hiába hogy kedves és szép, én téged szeretlek.
Lilly Pyrora nézett, majd átölelte a fiút.
-Én is szeretlek... de úgy féltem, hogy elveszítelek...- mondta és egy könnycsepp gördült le arcán.
-Soha nem fogsz elveszíteni -mondta mosolyogva Pyro, majd megcsókolta a lányt.
Visszaérve az intézetbe...
Amíg Pyro és Lilly a városban sétáltak, addig Remy, Sophie, Eric, Amazon és Lory kártyáztak.
- Vigyázz Remyvel, lehetetlen legyőzni kártyázásban. –mondta Amazon az újoncoknak.
- Aha. –mondta Sophie lustán.
- Madmoiselle –mondta Remy, miközben lerakott öt lapot Lory elé.
Utána sorban mindenki elé lerakta az öt lapot. Mindenki felvette, majd mindenki lecserélt pár lapot.
- Kinek milyen lapja van? –kérdezte Eric. –Nekem két pár. –mondta, majd leterítette a lapjait.
- Egy pár. –mondta Amazon, majd bedobta a lapjait az asztal közepére. –Lory?
- Semmit. Remy?
- Full. –mondta, majd mosolyogva kiterítette a lapjait az asztalra.
- Ez nem igaz. Hogy tud mindig nyerni? –kérdezte Amazon Erictől.
- Köhömm, köhömm. –köszörülte meg a torkát Sophie, majd kiterítette a lapjait. –Royal flösh.
Mindenki meglepődve bámulta a lapokat, majd Remyre néztek, utána, pedig Sophiera szegeződtek a tekintetek, aki csak annyit tett hozzá, hogy: C’est la vie!
- Ezt… ezt meg hogy csináltad? –kérdezte Amazon meglepődve.
C’est simple. Nagyon egyszerű. Ő tanított meg kártyázni, és kiismertem a gondolkodását kártyázás közben.
-Én bezzeg nem tanulok Magnetótól kártyázni –mondta vigyorogva Amazon –de azért egy atombombát még összerakok –folytatta mosolyogva
-Nah látod, mégis csak jó vagyok valamire. Jó terroristát faragok belőled. Édes –mondta gúnyosan Magneto
-Folytatjuk? Vagy turbékoltok még egy kicsit –kérdezte vigyorogva Gambit.
Gambit megint osztott és megint nyert... aztán Sophie nyert aztán megint Gambit. A végén már versengettek egymással.
-Nyertem –mondta Sophie
-Ez így nagyon egyoldalú –mondta Lory
-Én és Magneto már megszoktuk igaz fémmackóm. –Erre a mondatra a jelenlévők majdnem megfulladtak a röhögéstől. Ekkor jöttek meg Lillyék.
-Hát ti? mi ez a vidámság? –kérdezte Lilly.
-Oh semmi csak nevetnek –mondta egyhangúan Magneto
-Jaj nem rajtad nevetünk, hanem veled nevetünk –mondta mosolyogva Amazon majd megcsókolta Magnetót.
Ekkor megjelent a konyhában Scott is.
-Sziasztok –mondta kedvesen
-Szia –mondta picit elpirulva Lory
-Mi megy itt? –kérdezte, de már tudta is a választ.
-Csak a szokásos –legyintett Lilly. Majd eszébe jutott a Loryval folytatott harcuk, ezért önelégült mosoly csalt az arcára, de úgy tűnt ez Loryt nem érdekli túlságosan. A lány ajkába harapdált, miközben Scott beszélt.
-Na jó én abba hagytam a játékot. A Póker nem nekem való… -jelentette ki Lory és felállt az asztaltól.
-Igen elég uncsi lett –csatlakozott Amzi is.
-Valami izgalmasabb ötlet? –folytatta Lory.
-Nincs –válaszolták egyhangúan.
-Akkor marad a kártya –mondta önelégült mosollyal Remy és Sophie, majd neki láttak az osztásnak.
-Én is beszállok –jelentette ki Scott, majd leült Lory mellé.
-Akkor én is. Te is játszol Pyro? –csatlakozott Lilly.
-Persze. Egyre több embert győzök akkor le –mondta önelégültem Remy.
-De én is itt vagyok ám! –emlékeztette Sophie. Majd mindenki megnézte a lapjait…
-Csak tudnám mi értelme az egésznek, ha úgyis vagy Gambit, vagy Sophie nyer...- mondta Pyro.
-Legalább megy az idő... Régen is milyen sokat kártyázgattunk...- mondta nosztalgiázva Lilly.
-Hát egen, de akkor általában egész éjszaka ez ment...- mondta mosolyogva Amzi.
-Nagyon szép idők voltak, de megtudhatnánk végre milyen lapjaitok, vannak?- kérdezte mosolyogva Gambit.
-Ja, persze- ocsúdott föl Amzi és a többiekkel együtt szépen sorban lerakták lapjaikat az asztalra.
Így játszottak egy ideig még, amikor abba kellett hagyniuk, mert elkezdődött az edzés...
Mindannyian elmentek átvenni az egyenruhájukat, majd az edzőterembe mentek.
-Hát akkor kezdjük.- mondta szigorúan Magneto.
-Ehh, utálom, amikor ezt ilyen arccal mondja...- mondta Bobby.
-Márpedig jobb, ha hozzászoksz...- mondta nevetve Amazon.