|
Titkok rejtekében
Kinuye 2007.04.02. 12:37
titkok1
Titkok rejtekében
By Kinuye
1.fejezet
Az erdő csendjét, sikolyok zavarták meg. Egy
kisebb faluban, hatalmas pusztulást lehetett
látni. A kunyhók lángokban
álltak vagy már le is égtek. A
levegőben lehetett érezni a vér és a
halál szagát, ami a környéket
lengte be…
Újabb sikolyok szűrődtek ki a házak
mögül, majd néhány
férfi tűnt fel. A banditák egyszerre
két fiatal hajadont ráncigáltak a
hajuknál fogva, és egy fiatal fiú
elé vitték őket, majd ledobták
elé a lányokat. A falusiak szemeiből keserű
könnyek hulltak és rettegve tekintettek fel a
lóháton ülő férfire, aki
leszállt éjfekete lováról
és egy fiatal szépség is leugrott
mellé az állatról.
A fiúnak vörös
hátközépig érő haja volt,
amit feje tetején lófarokba fogva hordott. A
frufruja jobb oldalt volt szétválasztva
és néhány tincs a szemeibe
lógott, ami kék volt akár az
ég, mégis jegesen csillogott, ahogy a
zsákmányára pillantott. Az arca
finomvágású és egy
férfiéhez képest
rendkívül szép volt, emiatt ha valaki
nem ismerné kedves embernek tartaná.
Ruhája egy fehér haoriból
állt, amin vérvörös
rózsamintákat lehetett látni,
és fehér bőszárú
nadrágot hordott. Fekete csizmát lehetett
még látni raja. Egy fekete mellvért
védte még a felsőtestét és
oldalán egy szépen kidolgozott
szamuráj kard lógott, aminek fekete és
ezüst markolata volt látható.
A mellette álló lánynak
lángvörös álalattiig
érő haja volt, amiben narancs tincsek
díszelegtek. Ajkaira piros rúzst kent. A
tekintete fekete volt és, ha valaki a szemeibe
nézett, úgy érezte, hogy azok szinte
elnyelik őt. Egy vérvörös
kimonót hordott, amin fekete és narancs szirmok
díszelegtek az ujjak és a ruha
végén. Ez alatt egy fehér
alsóruházatot lehetett látni, meg egy
fekete obit kötött a derekára.
Lábán egy fehér
combközépig érő zokni volt és
egy fekete papucs.
A fiú végigmérte a
rémült hajadonokat, majd tekintete megakadt egy
fiatal teremtésen, akinek le volt hajtva a feje.
Odalépett hozzá és az
állánál fogva felemelte a
lány fejét és megpillantotta a
gyűlölettel teli szempárt. A fiú
gúnyosan elmosolyodott, aztán felegyenesedett
és a banditákra tekintett, akik
idehozták a hajadonokat.
Ez a lányt és a rövid kimonós
az enyém, a többi a tietek. –
szólalt meg jegesen, bár a hangja kedves volt, de
jól elrejtette.
Értettük főnök. –
felelték a férfiak tisztelettel, aztán
megfogták a maradék lányokat
és a hátukra dobták őket, majd
elmentek.
Taiyo, megfelel az a lány? – kérdezte a
bandavezér a zöld ruhás
lányra biccentve.
Igen. – felelte kellemes, mégis szelíd
hangján a vörös hajú nő.
Rendben, akkor menjünk. – mondta a férfi,
majd oldalán a társával elindult az
egyik kunyhó felé, de közben megfogta
lova kantárját és az
állatot is vezette maga után.
Gyertek, mert a végén nem lesz ilyen kedves
veletek. – szólt hátra a nő, mire a
két lány egymásra nézett
és követték fogva tartóikat.
Mielőtt beléptek volna a kis házba, ami nagyobb
volt valamivel a többinél, a fiú
kikötötte a lovát az
épület elé. Bent a bandavezér
ledobta a vállán nyugvó barna anyagot,
majd a lányokra pillantott.
Aludjatok! – utasított a foglyokra
szigorúan, mire azok összerezzentek és
lefeküdtek az egyik sarokba, majd másodpercek alatt
elaludtak a fáradtságtól.
Legyengültél. – szólalt meg
halkan és sejtelmesen a vörös
hajú nő, háttal állva a
fiúnak, mert az ablakon keresztül a Holdat
bámulta.
Igen…. – bólintott a fiú,
és egy gondterhelt sóhaj csúszott ki
az ajkain. – Holnap ismét, az leszek, aki
valójában vagyok.
Ez után a mondat után néma csend
következett, majd a két alak is
nyugovóra tért.
Folytatása következik…
| |