10. fejezet

            Harc

Murtagh a távolban megpillantotta a ra’zacokat. Ott ültek egy tábor körül, arcukat csuklya takarta. A tábor körül urgalok álltak, úgy húsz példány.

-         Lesből csapjunk le! – üzente Eragonnak a fiú.

-         Rendben. Mi átrepülünk a másik oldalra.

-         Jó. – felelte bátyja, majd hozzátette: - Légy óvatos.

-         Te is. – válaszolta Eragon, azzal átrepült a túloldalra. Már kevésbé volt távolságtartó a testvérével, de még nem bocsátott meg neki.

A két sárkány üstökösként vágódott le az égből, agyontaposva két urgal őrt és egy ra’zacot. Társaik azonban nem késlekedtek, már rohantak is a támadók felé. Nathy lepattant Tövisről és elfutott, hogy megkeresse Katrinát. Egy urgal utána akart iramodni, de Murtagh gyorsabb volt és fejét szegte a támadónak, majd nekilendült a következő ellenfélnek. Eragon és Roran is derekasan küzdött. Már csak tíz urgal volt és egy ra’zac.

A sárkányok épp a ra’zacok hátasaikkal küzdöttek. Egyet már mélyen megsebeztek, most a másikat támadták, de az hősiesen küzdött. Tövis elkapta a szárnyát, de a lény odakapott. Így kiszolgáltatta védtelen nyakát Saphira halálos agyarainak. A rémség holtan esett össze, de a másik még élt. Épp nekirontott Saphirának, aki ettől felborult. A nyakát akarta megsebezni a sárkánynak, de Tövis tüzet fújt a lényre. Így Saphira felpattant és farkával csapott le a lethrblakára. De abban még mindig volt élet. Karmával mély sebet ejtett Saphira oldalán. Tövis megharapta a denevérszerű szörnyet, ezzel megadva a „kegyelemdöfést”.

Nathy hosszas keresés után rátalált Katrinára. A lány ájultan hevert egy fa tövében, vasbilincs fogta a csuklóját és a bokáját. Nathalien odasietett hozzá, és varázslattal letépte a láncot. Katrina meg sem mozdult. Ekkor Nathy kulacsot vett elő és megitatta a lányt. Katrina hangos prüszköléssel kinyitotta a szemét majd csodálkozva meredt megmentőjére.

-         Nathalien vagyok, azért jöttem, hogy megmentselek. – magyarázta kedvesen a lány. – Roran is itt van. – tette hozzá.

Katrina megpróbált felállni, de lábán mély seb éktelenkedett.  Nathy vízzel megtisztította, majd varázslattal begyógyította.

-         A kisebb sebeidet később látom el. Most sietnünk kell. – mondta Nathy.

-         Jól van. – nyögte halkan a lány. Visszasiettek a fiúkhoz, amennyire Katrina tudott, igyekezett. Nathalien rémülten látta, hogy bár a ra’zacok hátasai meghaltak, a fiúkat bekerítették az urgalok. Sőt, mintha még több urgal jött volna.

-         Katrina, gyorsan szállj fel Saphirára. Én segítek nekik. – hadarta gyorsan a lány, majd üzent Saphirának.

-         Saphira, Mentsd ki Rorant és Katrinát, én segítek Eragonnak és Murtaghnak.

-         Rendben. – válaszolta a sárkány és elrepült Rorannal s menyasszonyával.

Nathalien fogta íját, és lőtt. Néhány urgal elesett, de még mindig nem fért a fiúkhoz. Ekkor varázslathoz folyamodott. A fiúk is próbáltak kitörni a támadok gyűrűjéből, hasztalanul. Tövis folyamatosan tüzet fújt, felégetve ezzel jó pár urgalt. Ekkor valami váratlan történt. Az urgalok és a ra’zac eltűntek. Sűrű füstfelhő borította ezt a részt. Egyszer csak egy alak vált ki a füstből, Eragon támolygott kifele, oldalán hosszú vágás volt, ami igencsak vérzett. Nathy felsikított, mikor meglátta.

-         Hagy gyógyítsam meg. – mondta Nathy. A fiúnak nem volt ereje ellenkezni, így hát hagyta, hogy a lány megtisztítsa a sebet, majd begyógyítsa.

-         Hol van Murtagh? – kérdezte Tövis riadt arccal.

-         Uram isten! Murtagh! – kiáltotta Nathalien. – Tövis, utána kell mennünk!

-         Leviszem Eragont Saphirához, visszajövök érted.

-         Csak siess!

Tövis elrepült Eragonnal és Nathy magára maradt egy rövid időre. A földet vér áztatta és urgaltetemek borították. De Nathy nem foglalkozott velük. Csak nézte a távoli messzeséget és sírt. Csendben, halkan, de kétségbeesetten. Pár pillanat múlva Tövis landolt mellette.

-         Induljunk! – sürgette a sárkány, majd meglátta Nathy arcát. – Kérlek, ne sírj. Menjünk, keressük meg. – tette hozzá gyengéden.

- Igazad van. Ne haragudj. – válaszolta a lány és megtörölte a szemét. Azután felpattant Tövisre és, mint a szél, elrepültek.