9. fejezet

            A terv

Napkelte volt, mikor Nathalien és Murtagh kézen fogva visszaértek a táborba. Eragon és Roran már indulásra készen várták őket. Egy szót sem szóltak, felültek a sárkányokra és elindultak. Már jó négy órája utaztak, mikor megérkeztek Dras-Leonába.

-         Tövis, kérlek üzenj Saphirának, hogy szálljon le. – kérte Nathalien a sárkányt.

Pár perc múlva földet is értek. Mivel senki sem akaródzott beszélni, Nathy kezdte el.

-         Kéne egy jó terv. – Mondta távolságtartóan, és direkt Saphirára nézett.

-         Mi legyen? – kérdezte gondolatban Eragon a sárkánytól.

-         Kérj bocsánatot. – Vágta rá a sárkány.

-         Jól van… - Felelte vonakodva a lovas.

Eragon összeszedte minden bátorságát. Még sose félt így egy lánytól. Tudta, hogy Nathalien nem olyan könnyű eset, mint Arya. Pedig Arya se volt egyszerű.

-         Figyelj Nathalien. Ne haragudj, nem volt szép ahogy viselkedtem. – Mondta Eragon, majd a lányt figyelte.

Nathalien először csak nézte a fiút, majd odament és megölelte. Eragon nagyon meglepődött, majd ő is átölelte a lányt. Murtagh csak szúrósan nézte őket. Pedig semmi oka nem volt, hogy féltékeny legyen, ez csak egy baráti ölelés volt. Mikor a lány elengedte a fiút, azt mondta:

-         Elhiszem, hogy nem akartál megbántani. De azért örülnék, ha többet nem szólnál bele a magánéletembe.

-         Jó, megígérem. – Egyezett bele Eragon.

-         Akkor nincs harag. – Mosolygott Nathy, majd komolyabban folytatta – Akkor, most kéne egy jó kis terv.

-         Mi lenne, ha egy valaki foglalkozna Katrina kiszabadításával és addig a többiek feltartják vagy megölik a ra’zacokat? – kérdezte Murtagh.

-         Ez jó ötlet. – Mondta Nathalien, mert a többiek egy szót sem szóltak.

-         Máris induljunk? – kérdezte Eragon. – Vagy megvárjuk a holnapot?

-         Hát, szerintem nem ártana pihennünk. De felőlem mehetünk most is. – válaszolta Nathy.

-         Menjünk most. – vágta rá hirtelen Roran.

A többiek egyet értettek vele. Hisz a menyasszonya, érthető, hogy minél hamarabb ki akarja szabadítani.

-         Ki fog Katrinával foglalkozni? – Kérdezte Eragon.

-         Majd én. – Felelte gyorsan Nathalien.

-         Biztos?

-         Igen. Ti jobban harcoltok, mint én. – mosolygott a lány.

-         Szerintem te is ugyanolyan jó harcos vagy, mint mi. – mondta Eragon. – De rendben van, mi majd harcolunk a ra’zacokkal.

-         Murtagh, te is tudsz harcolni? Úgy értem, az eskü… - kérdezte aggodalmasan Nathy.

-         Az esküm nem engedné, de szembe tudok szállni vele. – sóhajtotta a fiú. – Amiért persze majd még meg lesz a büntetésem. – tette hozzá sötét mosollyal. Eragon elcsodálkozott. Tényleg meg akar változni. – gondolta magában.

-         Akkor menjünk. – Mondta Nathy és felpattant Tövisre.

Néhány perc múlva már a magasban szálltak.

-         Ugye, nem vagy féltékeny? – kérdezte Nathalien gondolatban Murtaghtól.

-         Miért lennék? – kérdezett vissza a fiú, bár tudta, hogy miért kérdi a lány.

-         Olyan féltékeny fejjel néztél Eragonra, mikor megöleltem, hogy azt hittem, ott helyben agyonütöd. – mondta mosolyogva Nathy. – De persze, lehet hogy tévedtem…

-         Nem. Tényleg féltékeny voltam. – vallotta be a fiú. – Tudom, hogy ez butaság volt, de akkor is…

-         Nem kell féltékenynek lenned. Amíg őszinte vagy hozzám én is az vagyok. – mondta a lány. Ezzel megint meglepte Murtaghot, mert a fiú azt hitte, hogy most biztos bolondnak nézni. De nem, Nathy csak őszinte volt. – De azért örülök, hogy ennyire szeretsz. – folytatta mosolyogva a lány, mire a fiú is elmosolyodott.

-         Azért nem szép dolog visszaélni velem. – mondta vigyorogva Murtagh. Nathy csak felkacagott és átölelte a fiút.