|
Sakuya
Kinuye 2007.03.22. 09:34
sakuya
6.fejezet
By Kinuye
Kis idő múlva egy réten
találták magukat, ahol a két
fél, démonok ezrével
csatázott. Mind a ketten ki voltak fáradva, de
nem adták fel. A kutyadémon megérezte
öccse és barátai illatát
és feléjük fordult. Az
ellenség ezt kihasználta, és
hátba támadták a fiút. Az
egyik megsértette a jobb karját és
emiatt nem tudott a kardjával harcolni.
Egy erősebb sáskadémon halálos
kimenetelű csapást indított. Sesshoumaru nem
tudott kitérni előle, mert a lába is
megsérült, de ideje sem lett volna.
Pusztító tűz! – hallott meg Sesshoumaru
egy női kiáltást és a hang
irányába fordult.
A következő pillanatban egy olyan csapás
pusztította el az előtte álló
szörnyeket, amilyen régebben Kagurával
is végzett, csak ebben nem voltak villámok, mint
a sajátjában. Az összes
démonból, alig a fele maradt életben,
ennek a csapásnak köszönhetően. Kouga is
abbahagyta az öldöklést és a
lányra pillantott.
Sakuya? – döbbentek meg mindannyian a
démonnőn. A lány két kézzel
fogta a kardját, aminek a pengéje szinte
lángolt.
Ezt te csináltad? – kérdezte a
kutyafülű fiú és a lány
bólintott.
Inuyasha három ékkőszilánk van a
tömegben. – mondta Kagome.
Akkor indulás. – kiáltott fel a
féldémon és mindenki nekiesett az
ellenségnek.
Miroku nem használhatta az örvényt, mert
beszippantotta volna az ékköveket, vagy a
barátait. Sesshoumaru a bal kezével forgatta
kardot, de nem tudta őket úgy pusztítani, mintha
a másik kezével harcolt volna. Mindenki kivette a
részét az
öldöklésből, de nem akartak elfogyni.
Reménytelen volt a helyzet. Inuyashát egy
féregdémon súlyosan megsebezte a
hasán, de folytatta az irtást
fájdalmai ellenére.
Mindenki menjen minél messzebb innen! –
kiáltott oda társainak Sakuya.
De miért? – kérdezte Sango
két csapás között.
Tegyétek azt, amit mondok, különben
meghaltok. Nyomás! – kiáltott fel
Sakuya és elindult a tömeg sűrűjébe.
Mindenki menekült elfele. Kouga is eliszkolt.
Amikor középre ért elkezdett mormolni
valamit, aztán felkiáltott és a
földbe szúrta a kardját.
Tűz oszlopok!!! – minden démon alatt
feltört 2-3 lángoszlop.
Nem tudtak elmenekülni, mert hamuvá
égtek, mielőtt feleszméltek volna. Két
perc alatt minden elpusztult és a csapás is
semmivé lett. Sakuyát kifárasztotta ez
a támadás. Kihúzta kardját
a földből és elindult a társai
után úgy, hogy a fegyverén
támaszkodott. Kiért egy tisztásra
és felegyenesedett, de már menni is alig tudott.
Amikor közelebb ért a többiekhez elrakta a
fegyverét.
Jól vagy? – kérdezte aggódva
Kagome és Sango. A lány nem válaszolt,
csak még lépett egyet és
elájult.
Sakuya! – kiáltott fel a miko és
barátnőjéhez szaladt. Inuyasha és
Sesshoumaru is aggódott a lányért,
bár az idősebb testéren nem látszott.
– Inuyasha kérlek, segíts. El kell
vinni Kaelde anyóhoz. – a fiú elindult,
hogy felvegye a lányt a földről, de a
bátyja megállította.
Hagyd, majd én. Neked súlyosabbak a sebeid.
– mondta most nem olyannyira jegesen. Felvette az
alélt lányt és az öccse
felé fordult.
Kösz. – nyögte ki a meglepett
fiú.
Kirara! – szólt Sango és
macskája átváltozott. A
démonirtó lány és Kagome
felült a hátára és
visszamentek az ékkövekért. A
többiek addig elindultak az anyóhoz.
Tíz perc múlva beérték
őket, s mindenki felszállt a macska
hátára csak a démon maradt lent.
Elindultak az anyó faluja felé.
Néhány óra múlva
megérkeztek és Kaelde mindenkinek
ellátta a sérüléseit.
Sesshoumaru idehozta Rinéket. A kislány
megkérte a démont, hogy maradjanak addig,
amíg fel nem épül a démonnő.
Már majdnem egy hét telt el az óta,
és a lány még mindig nem
ébredt fel. Kagome visszament a
világába a második nap. Korai
délután volt és Rin ült a
démonnő mellett. A kezét fogta és
sírt, mert azt mondta az anyó, hogy nem sok
esély van, hogy felépüljön,
mert annyira kimerült a teste, hogy képtelen
regenerálódni.
Sakuya, ébredj fel.– szipogott a gyermek,
és azt érezte, hogy a hanyou enyhén
megszorítja a kezét. Felnézett
és látta, hogy a nő szeme résnyire
kinyílt. A kislány felállt
és kiszaladt.
Kaelde anyó, felébredt. –
kiáltotta Rin. Mindenki bement, kivéve Kagome,
mert nem volt ott. Végignézett a
társaságon és megakadt a szeme az
ajtónak dőlő démonon, aki őt nézte
fél szemmel. Elmosolyodott és visszaaludt.
Most mennyünk ki, hagyjuk pihenni. – mondta az idős
asszony és mindenki kiment, de ő még
megvizsgálta a lányt.
Másnap reggel kint beszélgettek a
kunyhó előtt, amikor kilépett az ajtón
a démonnő. Abbahagyták a
beszélgetést és
Inuyasháék rá figyeltek. Sango
felállt és odament hozzá.
Jól vagy?
Persze, csak még nem tért vissza minden erőm.
– mosolygott a lány és
közelebb ment a társasághoz. –
Mennyit aludtam?
Egy hetet. Azt hittük, hogy fel sem fogsz ébredni.
Inuyasha, látod, már felébredtem.
– körbenézett és nem
látta Sesshoumarut és Rint, de Jaken ott
ült a fa tövében messze
Inuyasháéktól. – Rin hol van?
Shippouval játszik. – válaszolt Miroku.
Mikor indulunk? – érdeklődött a fekete
hajú lány, és hegyes füle
mögé betűrt egy előre lógó
hullámos tincset.
Majd ha Kagome visszaér. – mondta Inuyasha.
Hogy csináltad, azt a támadást?
– érdeklődött Shippou.
Apám tűzdémon volt és anyám
miko. Én is papnő vagyok. Az
édesanyámra hasonlítok, mert a
szeleket tudom uralni, de ha kell a másik erőmet is, elő
tudom hozni. A húgom inkább apámra
ütött, mert harcias volt, de velem
ellentétben ő a tüzeket uralta. –
megállt és folytatta. – Mint mondtam
tűzdémon, vagyok és a fajtámnak ez az
egyik legerősebb támadása.
Mostmár értjük. Hány
éves vagy? – kérdezte Miroku
elgondolkodva.
Kinézetre 17 és fél, de 156
éves vagyok kb.
Ahhoz képest elég erős vagy. Akár
Narakut is le tudnád győzni.
Tévedsz Sango! Naraku nálam is erősebb.
Már próbáltam megölni, de nem
sikerült. Általában súlyosan
megsérül, de amikor végezni akarok vele,
elmenekül. – sóhajtott egy nagyot Sakuya.
Miroku közelebb lépett hozzá. A
lány, kérdőn nézett a
fiúra, de amikor megérezte a kezét a
fenekén, még egyet sóhajtott,
azután adott neki egy nem annyira erős pofont, de a
fiú így is a földön
kötött ki. A többiek nem
látták a szerzetes
közeledését és csak
nézték a jelenetet. Sesshoumaru
néhány perce érkezett meg, csak nem
mutatta meg magát. Mindent látott és
hallott az egészből.
Aú! Ezt miért kaptam? – simogatta a
vörös arcát a fiú és
felállt.
Mintha nem tudnád? Szerencséd, hogy
még nem tért vissza az erőm, mert lehet, hogy
legközelebb a fal adja a másikat. –
mondta unottan a démonnő. Sango odament és
lekevert a fiúnak egyet.
Legalább most hagyd békén.
Nemrég kelt fel és te meg már
fogdosod. – szidta le a démonirtó a
szerzetest.
Sango eljönnél velem fürdeni? –
kérdezte kedvesen Sakuya.
Persze. – elindultak a falu melletti tavacskához.
A két lány felcsatolta a haját,
és amikor meggyőződtek, hogy nincs ott senki, levetkőztek
belementek volna a vízbe, de az nagyon hideg volt.
Menj hátrább Sango. – mondta a hanyou
és egy tűzgolyót dobott a vízbe,
amitől kellemesen meleg lett a hőmérséklet. A
démonnő belebújt nyakig a vízbe.
– Jössz?
Igen. – a démonirtó is csatlakozott
hozzá. Tíz perc után megunta
és kiment. Felöltözött
és a gondolkodó
démonlányhoz fordult. – Maradsz
még egy kicsit?
Igen, ha nem baj. – válaszolt kicsit
szégyenlősen a lány.
Persze, hogy nem baj, akkor én megyek. –
megfordult és visszament a faluba. A lány is
visszament kis idő után.
Este volt, amikor Sakuya elment sétálni az
erdőbe. Felnézett az égre és
megpillantott néhány
lélekrablót.
Lélekrablók? – kérdezte
magától, majd elindult a lényeket
követve.
Mehetett kb. 20 perce, amikor a lény átment egy
pajzson. A lány megállt és
körülnézett, majd felvett egy
követ és a falnak dobta. A kavics lepattant
róla és több méterrel
arrébb ért földet.
Valaki nagyon nem akarja, hogy megzavarják. –
mosolyodott el Sakuya.
Háta mögött lépteket hallott
és meglátta a közeledő
Inuyashát, aki szintén egy
lélekrablót követett. Gyorsan felugrott
egy fára és úgy
irányította a szeleket, hogy ne a fiú
felé fújja az illatát. Inuyasha
megállt a pajzs előtt, majd belépett
és eltűnt a fák között. A
démonnő leugrott, és a védőpajzs előtt
megállt fél méterre.
Tehát Inuyashát várja az a valaki. Nem
baj, azért én is benézek. –
mondta magának jókedvűen.
Két kezét a pajzsra tette, becsukta a
szemét, majd mormolni kezdett valamit. A fal
néhány másodperc után
hullámozni kezdett a lány előtt. Két
méter átmérőjű lyuk keletkezett
és Sakuya belépett rajta, majd utána
újra bezárult. Elindult Inuyasha után,
mert érezte az illatát, meg egy másik
személynek is. Néhány
másodperc múlva megpillantotta a
féldémont egy papnővel beszélgetni
és közben a lányba lelkek
szálltak bele. Felugrott egy fára, ahonnan
mindent lehetett látni.
Inuyasha örülök, hogy
eljöttél. – mondta Kikyou.
Miért hívtál?
Nem is örülsz, hogy látsz? –
kérdezte a papnő ironikusan.
Örülök, de kérlek,
válaszolj. –kérlelte a fiú.
Gyere velem a pokolba. – lépett közelebb
Inuyashához.
Szeretlek, de nem szeretnék meghalni. A
barátaimat nem akarom itt hagyni.
Talán beleszerettél a
reinkarnációmba? – húzta fel
a szemöldökét a lány.
Nem, téged szeretlek. – a fiú hirtelen
megcsókolta a mikot. Az próbált
menekülni, de nem tudott, ezért
visszacsókolt. A nő megszakította és
eltolta magától a fiút.
Most menj és emlékezz arra, hogy velem fogsz
jönni a halálba.
Akkor, viszlát Kikyou. – a fiú
megfordult és visszafutott a faluba. A lány
elővett egy nyilat és megcélozta
Sakuyát, majd lőtt. Ez mind alig egy másodperc
alatt történt. A démonnő elugrott előle
és a miko előtt ért földet, de
így is súrolta a karját, de nem volt
nagy a seb.
Meg akarsz halni? – kérdezte gúnyosan a
papnő és egy újabb nyilat vett elő.
Kikyou, te vagy? – kérdezte hitetlenkedve a
lány.
Igen és te ki vagy? – a lány
átváltozott emberré és
elővette a nyakláncát.
Mostmár megismersz? – Kikyou nem hitt a
szemének, amikor meglátta az ékszert.
Sakuya? – kérdezte meglepetten, bár nem
látszott rajta.
Igen. – bólintott a lány és
közelebb lépett a papnőhöz, majd
megölelte a mikot. Kis idő után elengedte. - Azt
hittem, hogy meghaltál.
Meg is haltam, de látod, hogy élek. Én
meg úgy tudtam, hogy kipusztult a fajtád,
és senki nem élte túl. – a
papnő elrakta a fegyverét és
barátságos hangnemben beszéltek
tovább.
Naraku mindenkit megölt, engem is, csak valahogy
túléltem.
Naraku? – ráncolta össze a
szemöldökét.
Igen. – bólintott szomorúan.
Nem mindenkit. – szólalt meg keserű hangnemben.
Ezt, hogy érted? – kapta fel a fejét a
démonnő.
Naraku oldalán láttam a múltkor, egy
tűzdémont. – felelte Kikyou.
Valóban? – kérdezte izgatottan a hanyou.
Igen. Egy férfit, de többet nem láttam.
Köszönöm, hogy elmondtad. Most mennem kell.
Még találkozunk Kikyou. –
köszönt el a lány és eltűnt a
fák között. A papnőt felkapták
a lélekrablók és elszálltak.
Sakuya könnyen el tudott menni, mert Kikyou
megsemmisítette a pajzsot. A lány lassan
sétált vissza. Bele volt merülve a
gondolataiba. Annyira, hogy csak akkor tért
magához, amikor nekiment valakinek. Felnézett
és Sesshoumaru állt előtte.
Miért nem nézel a lábad
elé? – kérdezte goromba
lenéző hangon a démon.
Sajnálom, csak elgondolkodtam. – mondta
szégyellősen. A férfit meglepte a
viselkedése. – Találkoztál
Inuyashával?
Nem, miért? – húzta fel a
szemöldökét és úgy
nézett le a lányra.
Csak kérdeztem. – ment volna tovább, de
a démon megfogta a karját.
Miért érzem rajtad annak a papnőnek a
szagát és az
öcsémét? – kérdezte
kicsit dühösen.
Nem mindegy?- kérdezte felháborodva a
hanyou.
Válaszolj! – szólalt meg
parancsoló hangon és megszorította a
lány kezét. Vörösen megvillant
a szeme.
Eressz el! – kiáltott rá és
próbált kiszabadulni, de nem ment. Csak azt
érte el, hogy a karját megvágta a
férfi körme.
Válaszolj, különben megöllek.
– Sesshoumaru szeme teljesen
vörössé vált. Sakuya annyira
megrémült, hogy sikerült
kitépnie magát a karok közül.
Hátrált néhány
lépést.
Ez nem te vagy. A vérem vette át feletted az
uralmat. – a fiú lenyalta a bíbor
folyadékot az ujjairól és gonoszan
elmosolyodott.
Finom a véred. – mondta és
úgy nézett Sakuyára, mintha egy vad
lenne, akire vadászik. A lány elkezdett rohanni
az erdő felé. Sesshoumaru utána eredt. A
démonnő nem változott vissza
démonná, mert Kikyou
nyilától nem tudott. Szaladhatott
néhány perce, amikor a férfi előtte
termett. Sakuya nekiment és Sesshoumaru megragadta a
csuklóinál, majd felemelte vele egy
magasságba. A lány most akkora volt, mint a
démon.
Mit akarsz tőlem? – kérdezte
kétségbeesetten.
Amiért finom a véred, még nem
öllek meg. – felelte és gonoszan
elmosolyodott.
Akkor mit akarsz? – nézett félelemtől
csillogó szemekkel a férfira.
Szórakozni. – felelte kurtán, amitől a
hanyou szeme elkerekedett.
Folytatása következik…
| |