De Sora tudta, hogy mennie kell. Hiba volt ide jönnie és még nagyobb hiba volt ezt megtenni, átkozta magát a saját ostobaságáért. Szép csendben, de legföképpen óvatosan kicsusszant Leon karjai közül, majd elkezte ruháit összeszedni, amik a háló különböző helyein feküdtek szétszorva. Feltöltözött miközben tekintetét végig az alvó férfin tartotta. Milyen érdekes is a sors. Újra itt vnnak, újra ebben a helyzetben, kisértetiesen hasonló körülmények között. S most is lesz valaki aki egyedül találja, majd maagát ha felébred édes álmából. De most Sora lesz az aki elhagyja őt.

Hogy miért? Azt igazából maga sem tudta, de érezte ez nem müködne. Valahogy nem tudta elképzelni, hogy ők ketten mint egy boldog pár. Az a jővő már nem létezett. Már csak Leon volt, és Sora. Ők ketten nem léteztek. S talán Sora igazából attól félt a legjobban, majd ha a férfi felébred és őt maga mellett találja, bánni fogja azt amit tett és arra kéri menjen el. Tudta nem bírna ki még egy csalódást. Nem akarta, hogy bántsák!

Mikor Sora végzett, még egy utolsó pillantást vetett a férfia, majd megfordult is kiment a szobából. Mikor becsukta maga után a szoba ajtaját, hátát neki döntötte és kifújta a bent tartott levegőt. Élete egyik legnehezebb döntését hozta most meg. De ez így volt helyes, érezte! Ami megtörtént azon nem lehet változtani, de igéretett is tett magának, hogy soha többé nem keveredik bele hasonló helyzetbe, főleg nem Leonnal.

Most az volt a fontos, hogy hamarosan bemutatják a darabot és akkor Leon örökre kilép majd az életéből és ő boldogan élhet Sophieval! Bonyodalmak és kisértés nélkül, de legfőképp szenvedés nélkül!

Az idő 11 körül járhatott, a Kaleido Szinpad pezsgett az élettől, mindenhol artistákszaladgáltak, a rudagon, asztalokon, minden féle szeren gyakoroltak. A szinpadon az utolsó simitásokat végezték! Sora pedig egy külön termben gyakorolt Yurival és Mayal. Fontos jelent volt, amikor Sorát megkaparíntja a gonosz. Igazi harcnak kellet volna kialakulni, ahogy a japán lány probálja védeni magát a túlerővel szemben.

Két társa minden mozdulata tökéletes volt, minden a helyén volt és ő maga sem hibázott. Hisz ezt már réges régen tudta, mégse volt tökéletes. Valami hiányzott és ez a valami a szenvedély volt és az élet! Nem volt valóságos, az egész úgy nézett ki mintha eltünt volna az életkedv a lányból. A játéka üres volt, hiányzott belőle az a tűz ami annyira jellenző volt Sorára ami nem cask őt de mindenki mást arra hajtott, hogy egyre jobb és jobb legyen.

Yuri és May is észre vette a változást, de egyikük sem szólt. Látták barátjukon, hogy valami nem stimmel, de még ők sem tudták mi.

- Oké, Elég lesz!- kiáltotta Yuri amikor meglátta az ajtóban álló Leont.

- Igen szerintem is- maszott le a hálóról May.

- Most nekem és Leonnak kell a végső összecsapást gyakorólnunk, mert még egyszer sem jött össze.

- Rendben- mondta Sora, majd felvett egy fehér törülközöt, nyakába rakta és elindult a kijárat felé. Szép lassan ment, remélte, hogy Leon ellép az ajtóból így elkreüli a közvetlen találkozást, de a férfi nem mozdult kitartóan nézte őt. Tekintetében annyi érzelem volt, kiváncsiság, bánat és egfőképpen tehetetlenség. Mikor kicsit később felébred és nem találta maga melett a lány. olyan hatalmas ürességet érzet a lelkében mint azelőtt még soha sem. Becsapotnak érezte magát, úgy érezte ezzel végre sikerült elsimitani a kettejük viszonyát és újra kezdhetnek minden, mint egy pár.

De úgyanakkor át tudta végre érezni Sora helyzetét, hogy mit élhetett át. Hisz ő nem csak magár hagyta hanem el is szököt előle, s minden bizonnyal ezzel olyan mély sebet ejtett rajta ami minden bizonnyal sokáig nem gyógyul be.

Sora mikor elhaladt Leon mellett megprobálta kikerülni, de a férfi elkapta a karját ezzel megállsára kényszeritva őt. szürke és a barna szempár találkozott. Ég és föld találkozás volt ez. Az érintés nem volt erős vagy durva mégis égette mind kettőjük bőrt. Egyikőjük sem szólalt meg, a pillantások minden elárultak. Most Sora volt az aki rideg közönnyel kezelte és nem ő. Most ő esedezett egy szeretettel teli pillantásért, hogy ne nézzen rá így. Nézzen rá gyűlölettel, haraggal vagy bármi mással, de ne így. Ne tekintse semmisnek a jelenlétét. De lassan be kellet látni, hogy erre bizony most hiába vár. Újjai szép lassan ellazultak és elengedte Soárt, aki folytatta utját mintha mi sem történt volna.

A bemutatoig hátra lévő napok ebben a légkörben teltek el. Lázas gyakorlások, probák proba hátán. S kezdetben mindenkiben benne volt az a lázas készülödés, ami ilyenkor lenni szokott. De most minden más volt. A Leont és Soárt körülvevő feszült viszony mindeki másra átragadt. A két főszereplő nem bírta leküzdeni a nehézségeket és nem tudtak túllépni a múltban történteken.

Leon többször probált beszélni Sorával, de ő mindig úgy tett mintha nem értené, ha egyáltalán nem emlékezne arra a bizonyos reggelre. S végül Leon is belátta, probálkozásai hiába valóak. Olyan páncél épült Sora köré amit talán már senki nem lesz képes feltörni, s nagy valószinűséggel ő sem. S nagyon jól tudta ő tette ezt az életvidám, mindig optimista lányt, ezzé a bezárkozott, mindenkivel kimért nőszemélyé.

Igazából Leonnak csak félig volt igaza volt valaki akinek teljes szivéből meg tudott nyílni akivel olyan lehetett amilyen mindig is volt. S ez nem volt más mint Sophie. De ő sem volt ott mindig. S ez bántotta Sorát. Mivel minden barátja és ismerőse ki ismerte titkát dolgozott és ő neki sem volt igazán sok szabad ideje így bár nem akarta rábízta a kicsit ezeken a napokon egy dadára. Denis mutatta be neki a hölgyet. Úgy a ötvenes évei közepén járhatott, ősz hajú, filigrán, kis alacsony dadát. Régen ő vigyázott Denisre mikor még gyerek volt. Kedves kis néni volt, aki mindenki csak Nannynek hívott, s ami külön szerencse volt, hogy magát Sora legnagyobb rajongojának vallota.

Amikor elször találkoztak kicsit furán nézett rá és a kislányra, minden bizonnyal nem tetszett neki, hogy valaki ilyen korá ilyen hibát kövessen el. Hisz Sora is szinte gyerek volt mikor anya lett. De aztán pár Sophieval eltöltött óra és már nem is érdekelte ez egész, nagyon hamar feladta elveit ezzel kapcsolatba.

A bemutató napján mindenkinek jelenése volt persze a szinpadnál. Lázas készülődés, az utolsó simitások, hogy minden tökéletes legyen. Az egész épület fényárban úszott, hisz mindenki a Gálára készült. Ez a darab akárcsak a legendás gyakorlat ez is egyszer került a műsorra. Késő délután Sora fölvezett kislányát és Nannyt a felső állványhoz. Ahonnan nézhették az előadást, de őket nem láthatta senki. Erre csak is mászkálhattak akik a Szinpadhoz tartoztak, mint dolgozok. Nyugodt szivvel sétált le a lépcsőn és ment be öltözöjébe, hogy felkészüljön. Feltegye Sminkét és ruhját felvegye.