- Üdvözöllek Leon.

- Azt hittem eltünsz erről a világról, amint igazi sztár nem jön- mondta neki, majd meindult az edzőterem felé

- Ez így is van. Csak akkor térek vissza amikor egy új lehetséges sztár születik. Akárcsak Sora születésénél most is vissza kellett térnem- magyarázta a szinpad szelleme miközbne Leon előtt lebegett aki kitartóan haladt előre.

- Tehát új csillag született.

- Igen. Egy évvel ezelőtt.

- Értem. Ezek szerint amig ő elég idős nem lesz továbbra is Sora életét keseríted- gúnyolodott a francia férfi. Majd gyorsabb tenpóra kapcsolt és ott hagyta a szellemet.

Leon ezek után az egész napot edzéssel töltötte, jól haladt mégse volt elégedett. Tudta, hogy fent a magasban és a szinpadon tisztának kell lennie a fejének, mégis folyton megjelent Sora képe előtte ahogy zuhan lefelé.

Nagyon jól tudta, hogy alatta háló van mégis a testének minden érzéke a lány megmentésért kiáltott, hogy elkapja és biztonságba tudja. Mikor pedig a karjaiba kapta, a lány közelsége olyan euforikus hatással volt rá mint akkor rég. A szivese hevesen döbögött, hogy az aggódalom vagy valami teljesen más miatt azt talán még maga sem tudta.

- Leon!- kiáltott fel neki Denis.

- Igen?- kérdezte Leon amikor már egymás mellett álltak.

- Soráról lenne szó. Beszélhetnénk?- kérdezte

- Igen, hogyne.

Egészen a hátsó épületekig mentek ahol találtak egy üres öltözöt, ahol minden valószinűség szerint nem zavarják őket.

- Sora nincs jól Leon- tért rá a lényegre Denis- Kimerült, túl hajszolt. Nem képes lassítani, de még nekem is el kell ismernem nincs is módja rá, hogy pihejen.

- Ezt miért mondod el nekem?- nézett furcsán az orvosra. Persze örült, hogy végre van valaki aki beszámol neki Sora állapotáról, de valahogy sejtette, hogy nem az önzetlenség vezeti ezt a férfit sem. Vagyis nem Leon írányába.

- Sora most kapott egy kis adag altatot így estig aludni fog, bár ahogy elnéztem szerintem reggelig is. Jaj olyan nehéz ez- túrt bele hajába Denis.- Esküdt tettem, de tudom, hogy most ezt nem tarthatom be- nézett Leon szemébe, kétség félelem és bizonytalanság csak ezeket az érezések voltak jelen a férfi szemébe és ez megijesztette Leont.

- De igen megtartod!- szólt rá egy eréjes hang. A két férfi arra kapta a fejét. Az ajtóban Layla állt vállán a Fantommal bár őt Denis nem látta.

- Layla kérlek. Leonnak.....

- Leonnak most vissza kell mennie gyakorolni. A többie pedig Sora dolga. Kérlek Denis hagyj magunkra Leonnal.

S mivel más választása nem volt, Denis magára hagyta őket. Egészen addig nem szólatak semmit, amig az ajtó be nem csugodott és Denis lépteinek zaja el nem ült.

- Halálisten- mosolygott gúnyosan Leon, majd közelebb lépett a férfihoz, míg a Fantom ketőjük között lebegett.

- Honnan tudtad, hogy itt vagyunk?- kérdezte Leon. Nagyon mérges volt, alig tudta türtösztetni magát. Ha Layla nem jön akkor már rég tudná az igazságot Sorával kapcsolatban.

- Fantom látott titeket, ő szólt nekem- magyarázta a szőke nő, Leon pedig egy gyilkos tekintettel jutalmazta a szellemet- Jól figyel rám Leon. Készülj az előadásra tiszta erőből, ahogy azt elvárják tőled. Csillogj ahogy mindig. Aztán menj el. És felejdts el, hogy valah ismertél minket. De legfőképpen azt felejdts el, hogy Sorát ismered.

Layla mindig is határozott volt, de most még saját magát is felül múlta. Ők ketten sokáig néztek farkas szemet, majd Leon megforudlt és az egyik ablakhoz lépett, ami a tengerre nézett.

- Mikor jegyzett el Killien?- szólalt meg váratlanul Leon.

- Hogy mi?- döbbent le Layla.

- Az ujjadon az egy eljegyzési gyűrű és gondolom nem Kalos akar elvenni- magyarázta, de nem nézett hátra.

- Igen, Yuri jegyzett el, egy hónapja- mondta kis hatás szünet után.

- És szereted?

- Persze, hogy szeretem!- csattant fel Layla.

- Az jó. Örülök a boldogságodnak, komolyan. Soha nem szerettem senkit a húgomon kivül. Keserű voltam és minden további nélkül gázoltam át az embereken. Nem érdekelt semmi, csak hogy véghez vigyem a célom. Aztán ide jöttem és megismertem Sorát. Hányszor, de hányszor akartam megfojtani a puszta kezemmel. Amiért büszke volt, mert nem hajlott meg előttem, mert szembe szállt velem. Aztán magam sem tudom, hogyan, de szépen lassan megszerettem. Én a Halálisten képes voltam újra szeretni. Hátborzongató nem?- fordult Layla felé, aki döbbenten állt a hallottak előtt. Mindenre számított, de erre a vallomásra nem.

- Miért mondod el ezt nekem?- szólalt meg végre a szőke lány.

- Azért, hogy megérdts miért nem teljesítem a kérésed- mondta majd elindult kifelé magára hagyva Laylát és Fantomot.

Ahogy azt Denis előre megmonta Sora csak másnap reggel ébredt fel, de már a saját ágyába.

Mikor felkellt hirtelen azt sem tudata hol van. Hallotta a tengerparti madarakat és érezte a tenger illatát ami a nyított ablakon szállt be. Majd tekintete az éjjeli szekrányre siklott, ahol számtalan kép volt. A többség Sophiet ábrázolta, egyedül, vele vagy a barátaikkal. Aztán szemei megtaláltákaz ébresztő órát és a mosoly amit kislánya képei csaltak az arcára döbbent grimasszá torzultak.

Ha az óra úgyanis nem hazudik reggel nyolc óra volt. Sophie! Szegény kicsi biztos már kisírta a szemeit, de olyan mélyen aludthatott, hogy nem hallotta meg. Gyorsan magára kapta köntösét és már rohant is kislánya szobájába, amit üresen talált.

Során úrrá lett a pánik, már éppen értesíteni akarta a rendőrséget amikor nevetés hangjai szürödtek ki a konyhából.

Szegény Sorát elég kautikus képe fogadta. Az asztalnál ott ült Mia és Anna miközben kávéjukat iszogatták és a kis Sophiet figyelték aki az etetőszékbe ült és Yuri éppen azon fáradozott, hogy megetesse keresztlányát. Nem sok sikerrel. Úgyan is a kis komisz folyton kiütötte a kanalat a kezéből, egy bizonyos eszközzel ami nem volt más mint a Fantom, de persze őt csak Sora látta.

- Á felkelltél!- lépett oda mellé Layla akin kötény volt és kezében egy palacsintával jól megrakott tálat egyensúlyozott- Ülj le kész a reggeli.

Sora pedig szót fogadott, miután mindekit üdvözölt és átvette Yuritól a papistálat, kislányától pedig megszabadította a meggyötört Fantomot elkeszte etettni a kislányt. Aki élvezettel kapott be minden falatott.

- Na így kell ezt csinálni- mondta kioktató stilusban Anna Yurinak.

- Nem mintha neked olyan jól ment volna- vágott vissza a sértett és Sorának csak akkor tünt fel, hogy nem csak Yuri masaztos a feje tetejeig hanem Mia és Anna is.

- Mind bénáztatok- jelentette ki egyszerüen Layla miközben kávét töltött Sora bögréjébe majd maga is leült Yuri mellé. De arra azért vigyázott, hogy ne érjen hozzá, mert akkor ő is maszatos lett volna.

- Srácok nem mintha nem örülnék nektek, de mit keresték itt?

- Vissza költözünk!- jelentette ki Anna.

- Vagyis csak erre rövid irdőre- egészítette ki Mia.

- Tessék?!

- Jól hallottad, amig nem rendeződnek a dolgok, addig visszaköltözük, hogy segíteni tudjunk neked- magyarázta Layla.

- Elég nagy ez a ház elfértek. Én is jönnék, de Layla nem engedi- szólt közbe Yuri is.

- Még szerencse- jegyezte meg epésen Anna, és ettől Yuri feje kezte felvenni a lila szint.

- Nyugalom- csítitotta völegényét Layla.

- Srácok nagyon kedvesek vagytok, de ezt nem kérhetem. Nem akarlak kihasználni titeket.

- Ja persze!- dönnyögött Mia.

- Nem használsz ki minket Sora- mondta Layla- Sőt az én érdekeim kimondottan magánjellegüek. Olyan kevés időt tudok mostanában eltölteni ezzel az angyallal- vette át keresztlányát édesanyjától.

- De Layla...

- Semmi de, maradunk!- nézett mérgesen barátnőjére a Hamilton lány.