Sora az út további részét végigaludta. Álmaiban megjelent egy homályos, elmosódott alak, akivel egy varázslatos pillanatban szerelmes csókot váltott.

Éjfél is elmúlt már, amikor a repülő lassan ereszkedni kezdett. Leon tudta, hogy nem hagyhatja tovább aludni a lányt, ezért hangját felemelve, a sok órás némaságtól kissé érdes hangon szólította meg a lányt.

-Sora ébredj, megérkeztünk.

És valóban így volt, a repülő kerekei egy puffanással földet értek. Sora, kiszakítva édes álmából lassan felnyitotta szemeit, majd fejét az őt felébresztő férfi felé fordította. Szemeiből gyorsan kiröppent az álom, és helyette különös tűz lobbant, pont olyan, mint amikor   Alain az Angyalok táncáról mesélt neki.

Leon is észrevette a lány különös tekintetét. Megint érezte a vesébe látó pillantást. Mintha emlékei és érzései szövevényes útvesztőit akarná valaki végigjárni.  Leon Oswald nem volt egy beijedős típus, a kihívásokat pedig kifejezetten szerette. Minél nehezebb volt a feladat annál jobban le akarta győzni ellenfeleit.

Sora Naegino egy újabb csata előtt állsz. Kihívtad a démont, most vállalnod kell a következményeket.

Leon vagy veszít, és megadja magát a lánynak, vagy nyer, akkor pedig a lány mond le a másik nagy álmáról az Angyalok táncáról és ezzel együtt arról, hogy ő legyen az igazi Star.

Hangok nélküli megállapodás volt ez, de mégis mindketten, egymás szembe nézve pontosan érezték gondolataik súlyát.

Nagy a tét, talán a legnagyobb…