Don Juan DeMarco (1995)
2007.03.16. 11:03
Don Juan DeMarco
Egy fiatal fiú áll egy háztetõn, valami furcsa maskarába öltözve. Jellegzetes spanyol akcentussal beszélve váltig állítja a kiérkezõ pszichológusnak, hogy õ Don Juan DeMarco, a híres nõcsábász. Miután beviszik a klinikára, elbeszéléseibõl megismerkedhetünk kalandos életével, és hogy mi kergette az öngyilkosságba. A pszichológuscsoport megpróbálná ezt a kényszerképzetet kiverni a gyerek fejébõl – gyógyszerekkel. Hiszen mit is keresne korunkban egy igazi spanyol nemes hosszú lebernyegben, fekete maszkkal és mindenféle szenvedélyes szöveggel? A kezelést dr. Mickler irányítja, aki a klinika véleményével szembeszegülve engedi a fiút mesélni, sõt eljátssza, hogy õ Don Octavio de Flores spanyol nemes. Ezáltal végképp elmossa a határvonalat a valóság és a képzelet között. („Don Octavio, önnek az a kényszerképzete, hogy pszichológusnak hiszi magát” – mondja neki a fiú egy alkalommal.) A sztori igazi bája abban rejlik, hogy miközben a fiú áll gyógykezelés alatt, a pszichológus megy keresztül hatalmas változáson. A szerelmi kalandok felelevenítése közben is kapunk egy-két idétlen, paródiaszerû poént, de a befejezés végképp gyermeki, a valóságtól messze elrugaszkodott. Ez a fajta romantikus gondolkodás az, amely nem rombolja a nézõ valóságérzetét sem, mert mindvégig világos, hogy egy kedves mesérõl van szó. Akik pedig elmesélik: Johnny Depp és Marlon Brando.
|