|
2. Galbatorix bosszúja
2. fejezet
Galbatorix bosszúja
Murtagh korán felébredt. Majd mikor eszébe jutott a tegnap este, lehajtotta a fejét. Egyszer csak Tövis érintette meg az elméjét:
- Jobb ha sietsz! Galbatorix beszélni akar veled és elég dühös, sőt…
- Igyekszem. – felelte a fiú. Gyorsan átöltözött, mert tegnapi koszos ruhájában aludt, nem volt elég ereje még ahhoz sem, hogy a csatától szétszabdalt és koszos ruháit levegye. Mikor végzett magához vette Zar’rocot és sietve elindult a királyi terem felé. Belépett. Tövis a királlyal szemben állt, és lehajtott fejjel hallgatta a király dühkitöréseit. Mikor Galbatorix meglátta Murtaghot, oda fordult hozzá.
- Nagyot csalódtam benned fiam! – mondta a király és gonosz vigyor suhant át a száján. Murtagh keze ökölbe szorult.
- Nem vagy az apám! Nekem olyan nincs! – gondolta.
- Fékezd az indulataidat! – szólt rá haragosan a sárkánya.
- Nem tudtam elhozni, mert… - itt nagyot nyelt – mert elmenekült.
- Értem. Tehát vagy rossz kiképzést kaptál, vagy nem volt elég világos a feladatod?
- Eragon sokat fejlődött, mióta nem láttam. – sóhajtott Murtagh – Egyenlőek voltak az erőink, és mikor látta, hogy vesztésre áll, megfutamodott.
- Értem… Minden esetre a cellában lesz majd időd jobb taktikákat kigondolni, hogy máskor ne hibázz! – morogta Galbatorix, azzal intett három mogorva kullnak, akik elvezették a lovast és sárkányát. Murtagh és Tövis tehetetlen volt az eskü miatt.
- Gondoltam, hogy ez lesz. – üzente keserűen Murtagh a sárkánynak, mikor már a cellában voltak.
- Én is hasonlóra számítottam, na de börtön! – mérgelődött Tövis.
- Meg kell szöknünk. – jelentette ki határozottan a fiú. – Többé nem vagyunk a király szolgái! – tette hozzá, majd felnézett a kis csillagra, alkonyodott, és csak ez az egy csillag látszott. Mintha beszélt volna a fiúhoz és azt mondta volna: Büszke vagyok rád! A helyes utat választottad! – Murtaghot öröm fogta el és az égi tünemény fényesen ragyogott tovább az esti égbolton.
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
