Az öröklét rabjai   1. könyv   8. jelenet   K: Kaylie F: Felicia J: James   *K megy a tanítványához, és nem kicsit ideges.* *J alszik még* *K nem foglalkozik vele, beront a házba.* *J kinyitja a szemeit, majd fáradtan felül.* Kaylie, te vagy az? K: Igen, én, és azt javaslom, hogy nagyon gyorsan szedd össze magad, mert nem köszönöd meg, amit ezért fogsz kapni! *F még nem tud a dologról* *J még nem egészen tért magához, és nem tudja elképzelni, hogy mire ez a nagy idegeskedés* K: Mi a fészkes fenét műveltél, elmondanád? J: Semmi olyat, amit meg kéne bánnom. Elmentem vadászni éjjel. *tényleg csöppet sem bánja, amit tett* K: Nem kéne megbánnod? *kirántja az ágyból, és felpofozza.* *J megtántorodik* K: Na idefigyelj… bármi hülyeséget csinálsz, azt én szívom meg. J: Mégis, mi bajod van? K: Azt, hogy azért látsz még egy darabban, mert Felicia nem tud erről az egészről. Mégis, hogy képzelted? *J nevet* És akkor mi lesz, ha megtudja… Idejön Felicica, és felgyújt minket? *gúnyolódik* K: Kitelik tőle. *nagyon komolyan beszél.* J: Ezt nem hiszem el. Ennyire még ő sem lehet hülye. *fel van húzva* Tudtommal szabad embert ölni. Akkor mi rossz van abban amit tettem? K: De nem nyilvánosan, mindenki szeme láttára! Az, hogy így bajt hozol nem csak magadra és rám, hanem az egész fajtánkra! J: Ha valamelyik meglátott, akkor majd megölöm utólag. *még mindig nem bánta meg* K: Peeeersze, és aztán kiirtod az egész emberiséget, mi? J. Másra úgysem jók *jegyzi meg gúnyosan* Söpredék… *K teljes erejéből falhoz csapja James-t, és azért nem gyenge vámpír…* Teljesen hülye vagy. *J összetöri pár bordáját, és vért köp* Ezt most miért kaptam? *nagyon ideges, és értetlenkedik* Amúgy köszönöm a jelzőt. K: Gondolkozz el rajta, és ha rájöttél, akkor ismét beszélhetünk. J: Te meg olyan vagy, mint a rabszolgája. * Kaylie szemébe néz* K: Lehet, hogy olyan, mintha a szolgája lennék, de van okom félni tőle. Ne számíts rá, hogy megvédelek… És most már belátom, hogy Feliciának volt igaza. Nem szabadott volna, hogy áthozzalak. *F közben visszahallotta az esetet Roberttől, és azonnal Kaylie-ékhoz indul.* *J lesüti a szemét. Most először szégyellni kezdi magát* Sajnálom… Csak nem akarok… Nem akarok egy báb lenni, egy játékszer. K: Hidd el, ha betartod a szabályokat, akkor nem leszel báb. Nem olyan nehéz betartani őket… Mondom ezt én, aki sorozatosan megszegi őket *egy picit elmosolyodik* J: Akkor az azt jelentené, hogy megalázkodom, előtte… előttük. *most nem tud mosolyogni.* *F csenget* *K felkapja a fejét.* *F csenget még egyszer.* J: Ugye nem… K: Ez Felicia. *J összerezzen, de próbálja titkolni, hogy fél* *K az ajtóhoz megy, és kinyitja, de a szívét a torkában érzi.* F: Jó napot! *szemében gúnyos fény csillan* K: Szia. *J nem köszön* *F nem törődik vele, hogy nem invitálták be, pofátlanul beljebb megy, majd középen megáll.* Milyen szép lakás… Otthonos *mosoly* K: Öhm… jó lenne, ha az is maradna. *J undorral néz Feliciára* F: Talán rossz a lelkiismeretünk Kaylie? *K vet egy figyelmeztető pillantást Jamesre.* Már úgyis hallottad, nem? *J szemforgat* F: Ennyi idő alatt se tudtalak rávenni, hogy ne pofázz vissza. Úgy tűnik, az én  teljesítményemmel van a baj. *nevet* K: Inkább a módszereiddel. *F pofon vágja Kaylie-t* *K elesik, és az arcára szorítja a kezét* J: Ne merd bántani! *mondja Feliciának. Kaylie elé áll, hogy Felicia csak az ő testén keresztül érhessen Kaylie-hoz* K: Ne… James, menj innen! *F kacag* Az álompár! Milyen szánalmas… *Kaylie-ra néz* K: Nem kértem a véleményedet. F: Említettem neked valamit. Fogd be. *K nyel* F: Emlékszel mire célzok? *K bólint* *J még mindig védi Kaylie-t* F: Nos, kapott egy esélyt… de ami volt, elmúlt. *komolyan néz Kaylie szemébe* Ugye tudod, hogy ez mit jelent? K: Ne… kérlek, ne bántsd. Ne öld meg. F: Nem teszem meg azt a szívességet *nevet* Te… fogod megölni. *K elsápad, és megrázza a fejét* Soha. F: Tán meg akarsz halni vele együtt? K: Tudom, hogy engem nem ölnél meg. De ha… ha James meghal, akkor engem örökre  elveszítesz. *F szemforgat* Nem bánom. Kössünk egy egyességet. Megkínzod… Ha tetszeni fog a műsor, életben maradhat. *K Jamesre néz, és üzen neki gondolatban, hogy nem nagyon van más kiút…* *J is üzen, hogy támadják meg Feliciát, kettejüknek csak van valami esélye ellene.* *F nem sokáig bír várakozni* Na, mi lesz? Kezded, vagy megölhetem? K: Kezdem. *üzen: nincs. Pedig jó lenne.* *F elterpeszkedik a fotelban* Hát lássuk *nevet* *J: ilyen nincs* *K: neked ellenem sincs esélyed… Kaylie most azért még mindig dühös Jamesre.* F: Nem fogom itt tölteni a napomat… Igyekezzetek, vagy én csinálom, de azt nem köszönitek  meg. *J most hangosan* Ilyen nincs, ez… ez… K: Inkább ne szólalj meg. *J nagy levegőt vesz, még sosem kínozták meg, reméli, hogy azért nem lesz olyan fájdalmas, mint az avatás* *K nem igazán tudja, hogy mit csináljon…* *F kezd kijönni a béketűrésből. Odasúgja Jamesnek:* Kaylie még sosem kínzott meg senkit, élvezet lesz nézni. *kárörvendő mosoly* *K nagy levegőt vesz, és odalép James-hez.* *J gyűlölködő pillantást vet Feliciára. Kaylie szemébe néz* *F hátradől a fotelban* *K egyszerűen nem tudja megtenni…* *pedig baj lesz, ha nem teszi meg* *J határozottan áll egyhelyben…* csináld!*fogalma sincs mi jön, de meg akarja mutatni Feliciának, hogy ő nem fél senkitől* *K lesüti a szemét, és megfogja James kezét. A körmével felhasítja James csuklóját, majd a szájához emeli, és szívni kezdi a vérét.* J: Összerorítja a fogait, sikítás nélkül tűri. Nem tiltakozik* *K viszont tudja, hogy ezzel Felicia nagyon elégedetlen lesz… Úgyhogy a másik kezével  hosszú sebet ejt James karján* *J felszisszen, Feliciára néz közben* *F érzelemmentes arccal figyeli a "műsort"* *K abbahagyja* F: Ennyi volt? K: Képtelen vagyok rá *a szeme könnyes* F: Magad se gondolod, hogy ezzel megmented az életét. Most meg sírsz… mint egy EMBER! Semmit sem tanultál. *K igyekszik elfojtani a könnyeit, és jobbnak látja nem válaszolni. Kivételes alkalom.* F. Nos, ha hajlandó vagy folytatni, esetleg megmentheted… bár ezek után… *undorral néz szembe Kaylie-val* *K lehajtja a fejét* F: Nos? K: Nem bírom megtenni… nem vagyok olyan kegyetlen, mint te. F: Ebben az esetben meg fog halni. De előtte még végignézi, ahogy te szenvedsz* mindezt vidáman és mosolyogva* K: Ne öld meg, könyörgöm! Engem megkínozhatsz, ahogy akarsz, de ha őt megölöd… *F nevet* Akkor mi lesz? K: Akkor megölöm magam. Nincs értelme az életnek úgy, ha mindenkit elpusztítasz, akit szeretek, és engem dróton rángó bábnak nézel. F. Gondolod, hogy hiányozni fogsz? *az arcvonásai megfeszülnek* K: Valamiért kellek neked. Nem árultad el, hogy miért… De ebben az esetben nem is akarom tudni. F: Már rájöttem, hogy nem vagy képes rá. A tehetség meg lenne benned, csak nem vagy hajlandó elszakadni az emberi múltadtól. *Feliciának nem áll szándékában elmondani* K: Nem vagyok hajlandó hozzád hasonlóan szörnyeteggé válni. F: Oh… szörnyetegnek tartasz? K: Mi más lennél? F: Vérszívó! *kacaj és fogkivillantás* K: Ennyire én is képes vagyok. F: Épp most bizonyítottad be, hogy mégsem… A saját gondolataidra is rácáfolsz? K: Akkor ölj meg. *ezt nagyon természetes hangon mondja, de azért fél… nem is kicsit.* F: Ha ennyire akarod… *közelebb nép Kaylie-hoz* Fordulj meg! *K nyel, és megfordul* *F a nyakába harap, majd közben, mély csíkot, húz a körmeivel Kaylie hátán* *K felsikolt a fájdalomtól* *F befejezi, és Jameshez fordul* *J szembenéz Feliciával, de próbál nem mutatni félelmet* F: Nézzük a másik jómadarat… Meglátjuk, hogy gyakorlatban is tudod-e játszani a janit… Lássam… ő nem volt képes rá, ha megteszed, megmentheted mindkettőtök életét. *hátrébb húzódik* K: Tedd meg… *suttog* *J tömény gyűlölettel tekint Feliciára* *F csak mosolyog, és figyel* *K egy kicsit remeg.* *Jamesnek fogalma sincs, mit vár tőle Felicia. Csak azért csinálja, mert reméli, hogy ezzel megmentheti Kaylie-t. Közelebb lép Kaylie-hoz és a fülébe súgja* Bocsáss meg. K: Semmi baj… *suttogja, hogy csak James hallja* *J nem tudja mit kell ilyenkor csinálni, ezért úgy dönt utánozza Feliciá-t. Kaylie nyakába harap, próbál minél óvatosabb és kíméletes lenni.* *K felszisszen* F: Szánalmas *morogja maga elé* *J ösztönszerűen egyre durvább lesz, a Felicia iránti gyűlöletét, most akaratlanul is Kaylie-n vezeti le.* *K is ösztönösen mozdul, átöleli James-t, hogy megkapaszkodjon benne. (Feliciá-t ilyenkor próbálná lelökni magáról)* *J erősen belekarmol Kaylie derekába, és fokozatosan ereszkedik le vele a földre* *K fájdalmasan felnyög, de már nincs ereje sikoltani* *J maga sem tudja miért, de belekapaszkodik Kaylie nyakába, hogy a lány ne jusson  levegőhöz* *K tekintete a semmibe réved, nagyon gyengének érzi magát, a kezei erőtlenül lehullnak James-ről* *J nem hagyja abba, egyre csak durvább lesz, már semmi sem számít.* *K felnyög, a szíve egyre lassul* *F hátulról beletérdel James hátába, előrelöki, majd James nyakába harap. Gondolatban üzen neki, hogy folytassa csak.* *K már nem sokat lát, minden összefolyik a szeme előtt, és a fájdalmat is valahogy távolról  érzi.* *F befejezi, és éles hangon James-re kiállt* Itasd meg! *J csak most kap észbe, hogy mit művelt, pánikba esik, még sosem vették a vérét, fél, hogy  nem tudja megmenteni a mesterét* *K felnéz, de nem látja tisztán James-t. A szíve kihagy.* *J erősen végighúzza a körmét a nyakán, megfordul, majd Kaylie-hoz hajol.* *K érzi a vérszagot, de nem bír mozdulni. Lassan elsötétül előtte a világ…* *J egy kicsit feljebb húzza Kaylie fejét, hogy az el tudja érni a nyakát* *K viszont erősen haldoklik, és nem bír inni. Minden elsötétül előtte, és megáll a szíve.* F: Takarodj onnan, te szerencsétlen! *félrelöki James-t. Felharapja a csuklóját, és Kaylie szája elé tartja, amibe lassan csöpögnek bele a vércseppek* *K ebből nem sokat érzékel.* *F folytatja. Előkap egy kést és felhasítja vele Kaylie mellkasát. Közben a vér az arcába  fröcsköl, de nem foglalkozik vele, majd elindítja a szívét, és Kaylie arcába néz* *K felnyög, és kinyitja a szemét. Még mindig nem sokat lát, de a vért érzi.* *F újra itatni kezdi Kaylie-t* *K most már bír inni, és egyre tisztul a látása is. ahogy szedi össze magát, úgy lesz egyre mohóbb* *F elrántja a kezét, amikor már úgy veszi észre, hogy Kayli túléli. Felkel. *K hátrahanyatlik.* F: Remélem ez intő tanuilság lesz mindkettőtöknek! *hátat fordít, kimegy és becsapja maga után az ajtót* *J letérdel Kaylie mellé, és magához öleli* *K felnyög, még mindig fáj mindene, de James-hez bújik* *J nem tud hirtelen megszólalni, jelenleg csak a gyűlöletre gondol, amit Felicia iránt érez* *K még túl erőtlen ahhoz, hogy megszólaljon* *Jamesnek egy könnycsepp folyik végig az arcán, és még szorosabban öleli magához Kaylie-t* Kérlek, bocsáss meg, nem tudtam… *K is sír* Most már látod, hogy nem győzhetünk ellene… J: De akkor miért nem engem? Én tehetek róla, te nem is tudtál az egészről! K: Mert én vagyok a felelős érted. Bármit teszel, az én felelősségem… J: Nem tudtam, hogy… *most már meg sem próbálja elrejteni a könnyeit* *K bújik Jameshez.* Most túlélem. Csak legközelebb ne csinálj ilyesmit, kérlek… *J nagyon szégyelli magát, pontosan tudja, hogy mit tett* Erről is ő tehet! Mindenről ő tehet! *magába roskad* K: Próbálj meg megbékélni vele. *J dacos hangnem* De nem hagyja… K: Hagyni fogja. *köhög* J: Nem fogok elmenni vele arra a próbára… ezek után nem *maga se tudja mit beszél* K: Dehogynem. Ha nem akarsz engem megölni, akkor elmész. *szándékosan nem azt mondja, hogy "magadat megölni", mert gyanús, hogy James attól még nem hatódna meg.* *ebben igaza van Kaylie-nak* *J elfordul és a földet bámulja* K: És James… vedd komolyan amit most mondok… ha Felicia még egyszer engem büntet miattad, akkor nagyon hazaváglak, és nem fog nehezemre esni lassan kínozni téged.  Megértetted? J: Akkor miért nem tetted meg… hiszem azt akarta… K: Nem tudom. Leblokkoltam. *J kétli, hogy Kaylie képes lenne rá* J: Pedig megmenthetted volna magad… Ez tényleg csak az én hibám volt… Te ártatlan vagy. K: De ha te jársz úgy, mint én, akkor Felicia nem fog téged megmenteni, én meg még nem próbáltam. *Jamesnek nevetséges ötlete támad…* Kéne egy harmadik *maga se gondolja komolyan* K: Persze. Azon a harmadikon meg bemutatom, hogy hogyan kell vámpírt ölni. Mert ha az én drága mesterem is megtudja, akkor mindkettőnket hazavág rendesen. *ő is csak viccel.* *J meg gúnyolódik* Nem hinném, hogy képes lennél megölni valakit *kacsint* Te nem vagy "olyan". K: Vámpír vagyok. Már tíz éve. És megöltem már néhány embert. J: És vámpírt? K: Vámpírt még nem. *J rámosolyog Kaylie-ra* *K is elmosolyodik.* K: Ne legyenek illúzióid, megtenném. *J újabb mosoly* *K megcsókolja* *J visszacsókol* K: Nagyon szomjas vagyok… Felicia épp annyi vért adott, hogy túléljem. Úgyhogy gyerünk vadászni. *még azért nem biztos, hogy úgy igazán meg bír mozdulni.* *segít felkelni Kaylie-nak* *K feláll, eléggé bizonytalanul.* *J sincs túl jól, mivel elég sok vért vesztett. Még nem szokott hozzá Felicia efféle megmozdulásaihoz*