Őszi nap volt.A zuhogó esőben egy ház már üresen állt.Lakói kiköltöztek belőle és épp Tokyo felé tartanak.Az autó ablaka homályos.Kis patakokként folynak le róla az esőcseppek.A hátsó ülésen merengő lány nézi a városokat,melyeken áthaladnak ,de semmi szépséget sem lát bennük.A sok villogó fény,csicsás neon nem lágyítja meg kőszívét.Üres szíve és szinte már kegyetlen közönye üldözte el szüleit régi lakhelyükről.Mindenki mutogatott rájuk és összesúgtak a hátuk mögött a lány miatt.

        Végre megérkeztek Tokyoba.Egy szép hatemeletes házba költöztek.Ott Mizu a takarítónővel rögtön megutáltatta magát: felrúgta a vizesvödröt majd sáros lábbal végigsétált a tiszta padlón.Amint felértek a lakásba ,Mizu ledobta cuccait a szobája sarkába és az ablakhoz sétált.

-Furcsa ámde isteni ez a város.Mennyi gonoszság és szenvedés terjeng a levegőbe.-habár ő se nem ember,se nem démon ,de még szellem se volt ,mégis érezte,...sőt még jobban érezte a démonoknál a gonoszság egyre növő erejét.

          Másnap csörgött az óra.Mizu álmosan lenyomta a kis szerkezetet elment fogatmosni,majd felöltözött és gyorsan rohant az iskolába.Elég jó kondiban volt ,mint mindig ,így az iskoláig tartó 12 percet 7 perc alatt tette meg ,és még igazán el se fáradt.

          Az iskola előtt megállt .Két fiú verekedett a sarkon.Egy kék és egy zöldruhás.

-Uramesííííííííííííííííííííí!!!-üvöltötte fülsértő hangon az egyik.

-Kuwabaraaaaaaaaaaaaa !!!-ordítozta a másik.

-Hülye halandók.-mormogta a mellettük duzzogó fekete ruhás srác.Mizut nem nagyon érdekelte a dolog így inkább tovább állt.Bár nem nagyon rajongott új iskolájáért ,de nagyon tetszett neki a kert.Gyönyörű vörösrózsák nyíltak benne.Akkor ő nem tudta ,de Kurama sokszor látoggatta a kertet és miatta nőttek olyan szépre a rózsák.

        Mikor felért a második emeleti teremhez épp becsöngettek és a tanárúr már várt rá.

-Új tanulónk érkezett.Fogadjátok szeretettel és segítsetek neki a beilleszkedésbe.Ő itt Mizu Minai.Kérlek foglalj helyet hátul Kurama mellett.-Mizu megszokott mogorva arccal sétált hátra a padjához.

       A fiúk talán még meg is kedvelték volna ,mivel elég bájos volt.Vállig érő türkiz haja és rózsaszíneslila szeme széppé varázsolta.Azonban hihetetlenül ellenséges volt.

-Szia kiscsaj!A nevem Koyasu Kazawa ,az iskola leghelyesebbje vagyok.Imádnak a nők ,népszerű vagyok.

-Ha tudnál írni még autógrammot is kérnék tőled.

-Jó bőr vagy bébi.És én is csodás vagyok.Összeillünk.Mondj el mindent magadról.

-Boldogok a tudatlanok.....fafej...-azzal felállt és elsétált.

-Hülye liba.Ezt még megbánod.-üvöltötte utánnak Koyasu.Kurama és a többi osztálytársa mind szemtanúja és fültanúja volt az eseményeknek.

     Mikor a 7. óráról kicsöngettek minden tanuló aki nem volt büntetésben vagy nem volt klubbösszejövetele ,kis csapatokba verődve indultak haza vagy szórakozni.Kuramát minden klubb szívesen fogadta ,de voltak olyanok akik elég erőszakosan próbálták rávenni ,hogy legyen a klubbjuk elnöke.

-Kérlek Minaminó!!!-könyörög egy szemüveges srác.

-Sajnálom de nem lehet.Bocsi ,tényleg.Mennem kell.-s amilyen gyorsan csak tud kisurran az ajtón.Megkönnyebbülten lélegzik fel.Rajta kívül senki más nem volt a folyosón.A nap narancssárga fénye bevilágította a kihalt folyosót.Kurama egy kis ideig elmerülten nézte ezt a tündéri fényt ,de hirtelen magához tért ,mert az egyik teremből Mizu lépett ki.

-Olyan furcsa rossz érzés fog el ha ránézek.-gondolta Kurama miközben a lányt nézte.

-Mit bámulsz kispofám?

-Hh?Semmit.

-Te lány vagy fiú vagy?-kérdezte gúnyosan.Kurama nem húzta fel magát rajta.Eleve nem volt szokása és jól tudta a lány csak provokálni akarja.

-Hahóó.Elvitte a cica a nyelved?Rendben akkor mostantól kislánynak foglak hívni.-Kurama nem válaszolt erre sem.

-Hát akkor szia kislány.-megfordult és elsétált.Kurama még látta ahogy kisétál a kapun.Egymagában ment el ,s habár csúnyán viselkedett vele,Kurama mégis szánalmat és sajnálatot érzett iránta.Mikor már nem látta a lányt ő is elindult haza.

      Félúton hazafelé találkozott Yusukével és Kuwabarával.Koenma hívta őket mert új feladatot kapnak.Mikor Yusuke lakásába értek ,Hiei ,Koenma és a lányok már ott voltak.

-Na miről van szó?-tudakolták Koenmától.

-Gond van.Nagyobb mint valaha.Toro egy démon az ellenfelünk.Az egész emberi világot gonoszsággal ,egymás iránti gyűlölettel és közönnyel akarja beszennyezni.

-És ezt ,hogy tudja megvalósítani?

-Sajnos minden 500 évben születik egy gyermek.Egy Akunin.Ez a lány hatalmas gonoszságot hordoz a szívében.Mérhetetlen magány ,fájdalom és közöny van a lelkében.Semmi és senki iránt nem érez szeretetet ,sem sánalmat vagy könyörületet.

-Tyűű az szar lehet.-Yusuke

-El  se tudod hinni mennyire.Csak azért születik erre a világra ,hogy szenvedjen.Ezek a lények üres bábuk melyeket a gonoszság mozgat.Azért élnek ,hogy másoknak is olyan fájdalmat okozzanak mint amilyen az övék.

-De ,hogy a fenébe jön a képbe Toro?-Kuwabara értetlenül mered Koenmára.

-Az ő ereje akkora ,hogy egy Akuninból képes az egész világba szétszórni a gonoszságot.Akkor káoszba borul minden és az emberiség hamarosan saját magát pusztítja el.Egyszer mikor negyedannyi ereje volt mint most ,már megpróbálta ,de túl gyenge volt az Akunin ,belehalt és elsüllyedt.Akkor látták utoljára Atlantiszt.

-Miííííííííííííí??-mindenki ledöbben.Ezután Koenma visszament a Szellemvilágba ,hogy minden eseményről szólni tudjon Yusukééknak.