Az öröklét rabjai   1. könyv   5. jelenet   K: Kaylie F: Felicia H: Halandó H2: Halandó kettő   *K nem örül neki... de odamegy, és sajna egyedül van, Feliciára várva.* *F belép halvány mosollyal köszön Kaylie-nak* Beszédem van veled! K: Szia. Mondd… *nem túl nagy lelkesedéssel…* F: Oh, ugyan… ilyen egyszerűen nem úszod meg. *az ajtó felé mutat* Indulás! K: Jesszus… mit akarsz már megint? *nem áll szándékában elindulni.* *F nem válaszol, csak gondolatban: ne várd, hogy én vigyelek, mert azt megbánod!* *K nyel, és megy.* *F csendesen halad az utcákon, figyel Kaylie-ra, nem téveszti szem előle egy másodpercre  sem.* K: Hová megyünk? *F felnevet* Vadászni K: Miféle vadászatot tervezel? *már vadászott, szóval nem éhes.* *F nevet.* Mondjuk úgy, hogy kíváncsi vagyok az étkezési szokásaidra. K: Nincs bennük semmi különös. *Feliciát nem érdekli, hogy éhes Kaylie vagy sem* Majd meglátjuk. Megint kezdesz nagyon pimasz lenni. K: Mindig pimasz vagyok. F: Igen, talán ezért is választottalak téged. Egész jól haladunk… ahogy nézem, hamarosan tényleg „vámpír” leszel. K: Azért teremtettél, mert nem volt kin kiélni a szadista hajlamaidat? F: Nincsenek szadista hajlamaim… csak ösztöneim. Te pedig még nagyon kezdő vagy, és fiatal. K: Ezt eddig sem tagadtam, de ettől függetlenül nem kellene minden nap félholtra verned. F. Te kényszerítesz rá! *nevet* Fizikailag már közénk tartozol, de tanulnod kell még egyet s mást. K: Nagyon boldog lennék, ha nem tőled kellene tanulnom. F: Nincs választásod, kicsi szívem *felnevet* K: Már bánom, hogy nem ellenkeztem, mikor átváltoztattál… inkább a halál. F: Mondtam neked, hogy nincs visszaút… meghagytam neked a döntés lehetőségét, amit nem mindenkinek hagyok meg. K: Rendes tőled, hogy hagytál dönteni. F: Veheted akár szívességnek, vagy kegynek azt, hogy kivételeztem veled. És az is kivételezésnek számít részemről, hogy ahogy te mondanád, félholtra verlek nap, mint nap. K: Mert? Mást már megöltél volna? F: Mert eddig egyetlen tanítványommal se foglalkoztam ennyit… megoldhatnám úgyis, hogy kiraknálak a nagyvilágba, és le se szarnálak többé. K: Micsoda megváltás lenne *sóhajt.* F: Nincs szerencséd… benned van annyi hatalom, hogy ha hajlandó vagy felhasználni, annyira megerősödsz majd, hogy bárkit le fogsz győzni. Ezért választottalak téged. K: Kösz. Ha van is bennem ilyen hatalom, azt gyanítom, igyekszel kiverni belőlem, nehogy megerősödjek és legyőzzelek. F: Pont ettől fogsz megerősödni, a hibáinkból tanulunk, Kaylie! K: Akkor inkább nem akarok megerősödni. *F nevet* Addig nem fogsz legyőzni, amíg kiszámíthatóak a reakcióid. *kacsint* *K nyelvetnyújt* F: Nos, nem térítesz el a szándékomtól. *kinézett, egy jó negyvenes éveiben járó, öltönyös fickót az utcán* Azt ott! Most! Lássam! *nevet* K: Mi ez, valami vizsga? F: Vedd, aminek akarod. *nekitámaszkodik az egyik ház falának, és a sötétből figyeli a tanítványát* *H fáradtan jön haza, sok a munka, minden baja van* *K meg elindul a férfi felé, és közben hallgatja a gondolatait. Kicsit sajnálja, hogy ilyen értelmetlenül kell meghalnia, de ha nincs más választása…* *H megpillantja a közeledő hölgyet. „micsoda szépség” Rámosolyog, és kedélyesen köszön.* *K rámosolyog, és olyan kis földre szállt angyalka. És úgyis elhagyatott az utca, nem kell sikátorokkal bajlódni.* Jó estét, uram. *merész, és odamegy a férfihoz, elég közel hozzá, és az egyik kezével átöleli a nyakát.* Nincs kedve kisegíteni engem? *H meglepődik. Semmi rosszat nem sejt. *K végigsimít H arcán* H: Magának ezer örömmel *nagyon kedvesen rámosolyog* *K meg nagyon csábítóan néz rá, és ebben a pillanatban nem érdekli a mestere, sem az, hogy ma már evett, mert elég vérszomjas…* H: Ha gondolja… nem messze lakom innen… ha lenne kedve elkísérhetne a lakásomra. Szívesen meghívnám vacsorára. K: Ezer örömmel… *közben H-hoz bújik, és megcsókolja.* *H átkarolja a nőt és viszonozza a csókot* *K magához öleli H-t, és a nyakát csókolgatja, majd egy óvatlan pillanatban megszorítja a férfit és beleharap a nyakába.* *H még fel se tudja fogni, hogy milyen marha szerencséje van a nők terén.* *ha ezt szerencsének nevezik.* *H megijed, és bepánikol…* NEE!! AZONNAL ENGEDJEN EL! *K azért jóval erősebb, mint ez a halandó, és erősen szorítja, esze ágában sincs elengedni. Mohón szívja a vérét* *H nem sokáig tud tiltakozni, nagyon hirtelen fordult meg a véleménye a szerencséről. Reméli, hogy hamarosan felébred ebből a rémálomból* *K elengedi, de akkor már csak néhány pillanat van hátra a halálig. A földre ejti H-t.* *H elveszti minden erejét és összecsuklik, elsötétedik előtte a világ* *K Felicia felé fordul.* *F int neki, hogy menjen utána, semmi véleményt nem fűz hozzá.* *K lemondóan sóhajt, és megy.* *F figyeli Kaylie arckifejezését, ha már a gondolatait nem hallja* *K azért nem valami boldog, de legalább dacos.* *F megáll az egyik utca sarkán közelebb hajol Kaylie-hoz* Most te figyelsz! *K bólint, hogy rendben.* *F most magának is kinéz egy áldozatot… ez fiatalabb, olyan 20 év körüli, aki épp ül az egyik padon. Felicia hátulról közelíti meg a férfit és megáll mögötte* *H2 buliba készül, és várja a haverjait. Hirtelen felkapja a fejét, és meglátja a nőt maga mögött. Megijed* Hello… a szívbajt hozod rám… *F elmosolyodik* Sajnálom, ha rád ijesztettem. *nagyon elbűvölően néz* Leülhetek? H2: Észre se vettem, hogy idejöttél… Persze. *megpróbál ő is mosolyogni, és mivel Felicia tényleg elbűvölő, ezért sikerül is neki. *F ezt tudja magáról, a határozott kiállásról nem is beszélve.* Leül és keresztbe tesi a lábait… hátradől.* *teljes MELLbedobással?* H2: Épp a haverokat várom… megyünk a Manhattanbe… nincs kedved csatlakozni? *F felnéz. Megint elbűvölően mosolyog, csillog a szeme.* Megtisztelsz a meghívással. *H2-t meglepi azért a lány szeme csillogása… valahogy nem emberi.* Ugyan, leszünk egy páran *kacsint* És jó lenne, ha te is jönnél. *F H2 szemébe néz, és közben a kezét úgy teszi, hogy hozzáérjen H2 kezéhez.* Még be sem mutatkoztam A nevem Felicia. *H2 megfogja a lány kezét* Tom vagyok. *F most  szándékosan úgy nevet, hogy kivillanjanak a szemfogai* *H2 ezt nem furcsállja… manapság sok őrült van, aki úgy tesz, mintha vámpír lenne.* *F észrevétlenül megharapja a szája szélét, H2 csak azt veszi észre, hogy egy vékony vércsík folyik le a szája sarkából* *H2 most már azért kicsit kezd megijedni* Mi történt veled? *F úgy tesz mintha semmit se értene* Miért valami baj van? H2: A szád… *közelebb hajol, és letörli a vércsíkot. Azért meglepődik, hogy Feliciának nem csak a keze, de az arca is ilyen hideg.* *F úgy tesz, mintha csak most értené meg, majd lassan megnyalja a száját, majd újra H2-re néz.* Mikor jönnek a barátaid? *azért kérdi, mert akkor úgy időzít* H2: Elvileg már tíz perce itt kellene lenniük, de legalább fél órát szoktak késni… *F kétségbeesett arcot vág… És mi van, ha valami bajuk esett? H2: Ugyan, miféle veszély fenyegetné őket ebben az unalmas kisvárosban? F: Sok furcsa szerzet fordul meg mostanság errefelé. Elmebetegek, akiket nem szabadna "emberek" közé engedni. H2: Ugyan már, egy öttagú csoportra majdcsak nem támad semmiféle "elmebeteg". De ha már Mike-t is felszedték, akkor 6. F. Oh, azt hiszed? *úgy tesz mintha félne, körbenéz hirtelen.* H2: Mi baj? F: Hallottam valamit, az előbb* hangja elcsuklik* H2: Én nem hallottam semmit. *F erre nem válaszol, csak ijedten közelebb húzódik H2-höz* *H2 átöleli* *F H2 nyakára hajtja a fejét, a körmét óvatosan végighúzza rajta* *H2-t kirázza a hideg.* Hátborzongató vagy. *F beleharap a megsebzett részbe, de egy korty után abbahagyja és H2 szemébe néz* *H2 most már rendesen meg van ijedve. Szabadulni próbál, de valahogy nem jön össze.* *F mosolyog* Csak nem megijedtünk valamitől? *kacag* H2: Engedj el! Mi a fene vagy te? F: Ha még ezek után nem jössz rá, akkor az értelmi szinteddel komoly problémák vannak. *nyugodt hangon beszél* H2: Vámpír vagy… *suttog* F: Tényleg??* nevet* *H2 ismét próbál szabadulni* *Feliciának esze ágában sincs hagyni. Új sebet ejt H2 nyakán, de most már nem hagyja abba egy korty után, a kezeivel pedig szorosan átöleli H2-t. *H2 pedig feladta az ellenállást. És egyre gyengül. *F megint abbahagyja. Most H2 csuklóját emeli fel, és úgy szív, hogy közben végig a férfi szemébe néz* *H2 remeg.* Meg… meg fogsz ölni? F: Feltett szándékom, hacsak nem akarsz csatlakozni H2: Nem… eszem ágában sincs. De had kérjek egy csókot, hogy annak emlékét vigyem a  túlvilágra. F: Hát, ezen ne múljék *mosolyog. Megcsókolja H2-t, mivel eleget evett, úgy gondolja, most már be kéne fejezni, elroppantja H2 nyakcsigolyáját, és elengedi a férfit.* *H2 pedig meghal, és gyanús, hogy csak a holttestét fogják megtalálni a barátai…* *F felkel és visszasétál Kaylie-hoz* K: Igazán lenyűgöző volt. *elmosolyodik.* *F megint nem szól semmit* Azt hiszem… mindketten levontuk a következtetéseket. A véleményedet meg tartsd meg magadnak. *K szemforgat* Kiállhatatlan vagy. Mit vársz egy újonctól? F: Te pedig szemtelen. Mindent!* nevet* K: Ez a büntetésed. F: Nem úgy viselkedsz, mint egy újonc. K: Hogy kellene viselkednie egy újoncnak? *F kacag* Először is tiszteletben tartania a mestere utasításait. Most pedig nyomás haza. K: Tisztelet… nah, az ezek után sem fog menni. *F nem törődik a megjegyzéssel*