|
A múlt titkai
Liriel 2007.03.08. 16:44
mult
6.rész:
Újabb megrászkódtatások
Kagome még egy ideig szaladt, s közben hangtalanul
szitkozódott. Hamarosan elért egy
vízeséshez, ami egy kis tavacskába
torkollott
és leült annak partján egy
fához
támaszkodva; majd gondolataiba merülve
nézett a
tükör síma vízre.
Észre sem vette mikor
könnyei kicsordultak, amik eddig szempilláin
ültek.
-A fenébe apa! Miért csináltad ezt
velem?-kérdezte, miközben könnyei
tovább
folytak arcán
Halk kérdésére nem jött
válasz, s erõt
sem érzet magában hogy visszamenjen
társaihoz.
Eközben távol a mikotól Sesshoumaru is
hasonló gondolatokkal küzdött,
míg
társaik aggódva
kérdezgették a két
dai-youkait.
-Ez tényleg igaz, amit mondtatok?-kérdezte Mina
kíváncsian
-Igen Mina.-mondta Takumi
Mina kicsit meglepõdött
apjáék
komolyságától, s
kíváncsiságát
félre téve
útnak indult hogy megkeresse Kagomét. Ahogy Mina
elindult
Kagome illata után csatlakozott hozzá Sango is
Kirara
hátán, s gyorsan haladtak a miko felé;
míg
Inuyasha az ellenkezõ irányba indult
bátyja után.
Inu no Taishou és Takumi ott maradtak ahol rá
találtak Sesshoumarura és Kagoméra,
míg a
velük lévõk
kíváncsian tekintettek a
két dai-youkaira.
-Apa, tényleg komolyan gondoltátok ezt a
jegyességet?-kérdezte
kíváncsian Ishigami
-Nézd Ishigami, ez az õ
érdekükben
történt.-mondta gondterhelten kelet ura
-Hát lehet hogy nem most kellet volna velük
közölni a hírt.-motyogta az orra alatt
Ishigami
A két dai-youkai egy-egy gondterhelt sóhajjal
nyugtázták, hogy Ishigaminak talán
igaza van, de
már nem tehettek ellene semmit. Eközben Sango
és
Mina végre megtalálták
Kagomét, aki
azóta egyhelyben ült mióta
rátalált a
kis tavacskára és a víz
esésre. A
két lány lassan Kagome
közelébe
sétált, s mindketten a lány
vállára
tették kezüket, aki a váratlan
ránehezedõ
súlytól felriadt.
-Megijesztettetek.-mondta Kagome még mindig
fátyolos
tekintettel
-Ne haragudj nem volt szándékos.-mondta Sango
és
leült barátnõje mellé
-Miért rohantál úgy
el?-kérdezte Mina,
miközben õ is leült
-Õszintén szólva kicsit
váratlanul ért
apáék bejelentése. Valamint nem tudom
hogy hogy
gondolták ezt az egészet, mert ha jól
sejtem akkor
én egy hanyou vagyok.-mondta szkeptikusan a miko
-Pedig azt hittem kedveled a bátyám.-mondta Mina
egy
huncut mosoly kíséretében
-Nem is errõl van szó, csak nehéz
elfogadnom hogy apa azt
várja tõlem hogy mielõbb
férjhez menjek.-motyogta
feszülten Kagome
-Miért nem beszéled meg vele?-kérdezte
Sango
-Szerintetek meghallgatna?-jött a talányos
kérdés
-Biztos. Na gyere menjünk vissza, mert már biztos
aggódnak miattad.-mondta mosolyogva Sango
-Rendben.-sóhajtotta Kagome
A három lány lassan felállt
és elindultak
vissza a két dai-youkaihoz, valamint a csapat többi
tagjához. Eközben egy kiálló
sziklaszírtan Sesshoumaru állt, s mereven
nézett
maga elé. Míg Inuyasha sebesen
közeledett
felé, amit már rég észre
vett. Hamarosan
Inuyasha kilépett a fák közül
és
bátyjához sétált.
-Miért jöttél
utánam?-kérdezte hidegen
az idõsebb fivér
-Mégis csak a testvérem vagy, mégha
nem is mindig
értünk egyet.-válaszolta Inuyasha,
miközben
bátyja mellé állt
-Na ne nevettes öcsi. Apánk
küldött?-kérdezte nem túl
bizalom gerjesztõen a
youkai
-Azt tudja hogy eljöttem, de azt nem hogy
utánad.-válaszolta Inuyasha
A két fivér jó darabig
némán
állt egymás mellet, s egyiküknek sem
volt kedve
megtörni a lassan kínossá
váló
csendet. Sesshoumarunak most jól eset öccse
támogatása, mégha nem is kedvelte
túlzottan.
-Mit akarsz Inuyasha?-kérdezte Sesshoumaru megtörve
a
köztük lévõ csendet
-Csak aggódtam érted.-mondta a hanyou, mire a
youkai
kíváncsian nézett rá
-Aggódtál, he?
-Igen. Miért talán baj?-kérdezte
ingerülten
Inuyasha
-Nem hiszek neked.-jött a hideg válasz
Inuyasha morogva fordult szembe Sesshoumaruval, s
próbált
nyugodt maradni több-kevesebb sikerrel. A hanyou vett
néhány mély lélegzetet
és
kissé feszülten ismét
megszólalt.
-Figyelj Sesshoumaru!-kezdte Inuyasha-Nem tudom, most mit akarsz
csinálni, de talán ezt apával kellene
megbeszélned.-mondta nyugodtan a hanyou
-Ne nevettes öcsi.-morogta a youkai
-Keh, ha magad miatt nem is beszélsz vele, akkor tedd meg
Kagome
miatt.-mondta a hanyou, majd hátat fordított
bátyjának és indulni
készült
Sesshoumaru egy pillanat alatt öcse mellé
lépet
és kihívóan nézett
rá, majd
lassú léptekkel megindult vissza fele. Inuyasha
miután elindult bátyja után
megeresztett
magának egy halvány mosolyt, majd
felzárkózott tetsvére mellé
és
hallgatagon sétáltak az
idõközben alkonyodó
tájon. Eközben a táborban már
égett a
tûz és a lányok már neki
kezdtek a vacsora
készítésének,
míg Kagome messzebb
sétált apjával.
-Mit szeretnél kicsim?-kérdezte
kíváncsian
kelet ura
-Csak kérdezni szeretnék valamit.-kezdte idegesen
a miko
-Mi lenne az?-nézett rá
megértõen Takumi
-Miért jegyeztél el Sesshoumaruval mikor
én csak
egy hanyou vagyok?-kérdezte türelmetlenül
Kagome
-Kicsim, honnan vetted azt a sületlenséget hogy
hanyou
vagy?-kérdezte a dai-youkai-S hogy a másik
kérdésedre is feleljek azért, mert
így
nagyobb biztonságban leszel.
Kagome szóhoz se jutott
meglepetségében, s csak
megkövülten állt apjával
szemben. Takumi
rámosolygott lányára majd
visszasétált a tábortûz
mellé, ahova
már megérkezett Sesshoumaru és
Inuyasha is. Kagome
még mindig ugyanott állt mint mikor apja
elsétált, s
merengésébõl egy lehelet
könnyû érintés
térítette
magához ami az arcát súrolta.
Kíváncsian fordult az
érintés felé s
hátrált néhány
lépést
ijedtében, míg a táborban
lévõ youkaiok
és hanyouk halkan morogni kezdtek. Az
árnyékból lassan
elõlépett Shun és
egy gúnyos mosollyal közeledett Kagome
felé, aki
egyre jobban hátrált.
-Szia kislány! Rég
találkoztunk.-mondta
mézes-mázos hangon Shun
-Mit akarsz tõlem?-kérdezte
dühösen Kagome,
miközben apjához sétált
-Nyugalom kislány nem foglak
bántani.-válaszolta
az árnyharcos
-Hagyd békén a lányom, Shun!-morogta
Takumi
-Á kelet ura is itt van? Micsoda
megtiszteltetés.-mondta
gúnyosan Shun, s nagyzottan meghajolt
-Mit keresel itt?-kérdezte kelet ura idegesen
-Reina küldött, hogy vigyem magammal az
örökösét.-válaszolta
fáradtan
Shun-Ja és Takumi, Kasuga
üdvözletét
küldi.-tette még hozzá
gúnyosan Shun
Kagome értetlenül nézett apja
dühös
szemeibe, s egyre kíváncsibban fordult Shun
felé.
-Te meg kirõl beszélsz?-kérdezte
kíváncsian
Kagome
-Oh, hát nem tudod? Milyen kár, hogy Kelet ura
nem
mesélt az anyádról.-mondta
gúnyosan az
árnyharcos
-T-t-t-tessék?-kérdezte döbbenten a miko
-Hát nem tudtad, hogy az anyád egy igen
erõs démon
volt. Jaj bocsánat még mindig az.-folytatta a
gúnyolódást Shun
-Fogd be!-morogta Takumi és a fiúnak
támadt
Shun épp hogy csak ki tudott térni a dai-youkai
támadása elõl, s egyenlõre
csak védekezni tudott
az erõteljes támadások miatt. Shun egy
újabb
csapás elõl ugrott félre, amit
hirtelen
gyorsasággal viszonzott és sikeresen megsebezte a
dai-youkait. Takumi szeme dühében
vörösre
váltott és egy hatalmas csapással egy
közeli
fához csapta az árnyharcost, aki hatalmasatt
nyekkent a
fa törzsén ami kidõlt a hatalmas
erõtõl. Amint Shun
földet ért néhány percig
fájdalmas
szemekkel meredt maga elé, majd egy halk és
fájdalmas nyögés
kíséretében
feltápászkodott. Takumi még mindig
morogva
közeledett a fiú felé, aki nyugodtan
várta
hogy a dai-youkai végezzen vele; de nem pont az
történt amire számított.
-Még egyszer ne merd a szádra venni Kasuga
nevét.-morogta Takumi
-Rendben, de azt nem tilthatod meg hogy az unoka húgommal
szemtelenkedjek.-mondta elégedetten, majd kissé
összegörnyedt a rátörõ
fájdalom
hullámtól
-Ebben sajnos igazad van, de nem ajánlom hogy
bántsd a
lányom.-jött a fenyegetõ
válasz Takumitól
Shun csak beleegyezõen bólintott,
miközben Kagome egyre
sápattabb arcal hallgatta a
beszélgetést. A
lány szeme elõtt lassan kezdett
elmosódni a táj
és az ott lévõk körvonalai,
majd ernyedten kezdett
zuhanni a föld felé, de Reito még
épp idõben
kapta el az ájult lányt. Lassan mindenki Reito
felé fordult, aki értetlenül
nézett az
ájult Kagoméra míg Sango
barátnõjéhez rohant.
-Kagome, ébredj fel
kérlek.-könyörgött a
tayia, miközben óvatosan pofozgatta a miko
arcát
-Mi történt
Kagoméval?-kérdezte
kíváncsian Inuyasha, miközben
magához
ölelte Kikyout
-Nem tudom, csak azt láttam hogy elkezd
összecsuklani.-mondta tanácstalanul a
kígyó
szellem
A csapat tagjai csak bólinottak, s a miko
köré
gyültek hogy észhez
térítsék.
Sesshoumaru bár aggódott a lány miatt,
de jelen
pillanatban nem sok kedve volt a közelébe menni
fõleg
amiatt amit mindkettejük apja mondott korábban.
Kagome
lassan kinyitotta barnás-zöld szemeit és
kérdõn nézett a feléje
hajlókra.
-Mi történt?-kérdezte halkan a fiatal
miko
-Elájultál.-válaszolta nemes
egyszerûséggel
Reito
-Oh, értem, de most már letehetsz.-mondta
zavartan a
kígyó szellemnek
-Biztos?-kérdezte Reito, mire Kagome csak
bólintott
-Jól vagy
nõvérkém?-kérdezte Souta
-Igen Souta. Jól vagyok, csak kicsit meglepett amit Takumi
mondott.-mondta bizonytalanul Kagome
-Nyugodtan mondhatod hogy apa, mert míg odavoltál
beszélgettünk és elmesélte
hogy õ az
apukám.-mondta mosolyogva a fiúcska
-Értem. Apa miért mondta ez a srác
hogy az unoka
húga vagyok?-kérdezte mogorván Kagome,
miközben Shunra mutatott
-Ez egyszerû húgi.-kezdte gúnyosan
Shun-A te
nagyanyád és az én nagyapám
testvérek voltak, s az anyád a
nagynéném.
-Tévedésben vagy az én
édesanyám nem
itt él.-mondta magabiztosan Kagome
-Tévedsz kicsim.-kezdte Takumi-Souta tényleg az
öcséd, de csak féltestvérek
vagytok. A te
édes anyád egy szellem nõ volt, akit
Kasugának
hívtak.-folytatta Takumi
-T-t-tessék?-kérdezte ismét
döbbenten Kagome
-Lehet egy javaslatom?-kérdezte Mina megtörve a
feszült csendet
-Igen.-bólogattak a többiek
-Mi lenne ha elmennénk pihenni és holnap
folytatnánk ezt a
beszélgetést?-kérdezte a
szellem lány
-Rendben.-jött az egyöntetû
válasz
Lassan mindannyian nyugovóra tértek a
két
dai-youkai és az árnyharcos
kivételével,
akik messzebb húzódtak az
alvóktól hogy
nyugodtan beszélgethessenek. Közben persze
figyelemmel
kísérték a fiatalokat is, akik
közül
Inuyasha Kikyou mellé bújva aludt el;
míg Reito
Mina közelébe somfordált és
nem messze a
lánytól békésen szuszogott.
De a
három ébren lévõnek
feltûnt hogy Kagome és
Sesshoumaru a lehetõ legtávolabb pihentek
egymástól, míg Sango is elfogadta
Ishigami
közelségét. Bár a tayia
már
közölte a hanyouval hogy csak
barátként tekint
rá, de õ még nem adta fel a
reményt hogy a
szellemirtó egyszer többet is érez
iránta
mint testvéri szeretetet. Takumi és Inu no
taishou
gondterhelten nézett az egymástól
jó messze
pihenõ Kagoméra és Sesshoumarura,
míg Shun
inkább az alvó Sangon legeltette a szemeit. Az
árnyharcost
nézelõdésébõl a
két
dai-youkai hangja hozta vissza.
-Most mit csináljunk barátom?-kérdezte
gondterhelten Inu no Taishou
-Nem igazán tudom, de valahogy ki kellene
békítenünk
õket.-sóhajtotta hasonló
hangnemben Takumi
-Kiket?-kérdezte kíváncsian Shun
-A lányomat és Sesshoumaru.-válaszolta
Takumi
-Miért talán
összevesztek?-kérdezte kicsit
gúnyosan az árnyharcos
-Nem igazán, inkább csak minket akarnak
büntetni.-felelte Inu no Taishou
-Miért is? Csak nem kitaláltál valamit
Kagome
ellen Takumi?-kérdezte gúnyosan Shun
-Ne gúnyolódj kölyök, mert
megint
megjárod. Csak hogy tudd a lányom és
Nyugat
örököse már hosszú
évek óta
jegyesek, s ezt ma hoztuk a
tudomásukra.-válaszolta
feszülten kelet ura
Folytatás következik...
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
