Az öröklét rabjai   1. könyv   3. jelenet   F: Felicia K: Kaylie R: Robert S: Sarah   *F közben ugyanarra a helyre vezeti Kaylie-t, ahol először megtámadta, még emberként.* Emlékszel még erre a helyre? K: Igen, emlékszem… mit akarsz? F: Csak egy kis lecke lesz… amit kaptál tőlem, akármikor el is vehetem. *K nyel* F: Csak nem félsz, Kaylie? K: Nem… vagyis de. *F kárörvendően mosolyog. Közelebb lép Kaylie-hoz* *K hátrál egy lépést, de falba ütközik. Kellemetlen…* *F nevet, közben követi Kaylie-t* K: Ne csináld, kérlek… *F megfogja Kaylie kezét, lassan elkezdi végigkarmolni az egész alkarját* *K felsikolt, aztán megpróbálja nem mutatni a fájdalmat, de önkéntelenül is felszisszen* *F közelebb húzza magához Kaylie kezét, és a hosszú sebből iszik, közben végig Kaylie szemébe néz* K: Neh… kérlek, engedj el… *egy napos vámpír, ráadásul egyébként is le van gyengülve…* *F abbahagyja, Kaylie hajába kapaszkodik a kelleténél erősebben, most a nyakát veszi célba* *K tesz egy meddő kísérletet, hogy eltaszítsa magától Feliciát* *F erre abbahagyja egy pillanatra.* Ha ellenállást tanúsítasz, ígérem neked, hogy sokkal tovább fok tartani! *újra Kaylie nyakába harap* *K egyre gyengül, de nem hagyja abba az „ellenállást”. Addig próbálja leszedni magáról Feliciát, amíg van ereje mozdulni* Kérlek, hagyd abba… könyörgöm… *F látja, hogy Kaylie nem hajlandó rá hallgatni, szóval folytatja a kis leckét. Akkor hagyja abba, hogy Kaylie épphogy csak életben maradjon, miután befejezte a földre taszítja, és nevet* *K elesik, és félig ájult, de azért érzékel mindent. Csak beszélni nem tud…* F: Nos Kaylie! Hajlandó voltál tanulni… vagy folytassam még? Válaszolj! *K összeszedi magát valamennyire… felhasználva a maradék erejét* Ha bűn, hogy nem engedem meghalni azt, akit szeretek, akkor nem vagyok hajlandó megtanulni a leckét. F: Hát így állunk… *közeledik, majd a bal lábával rátapos Kaylie bordáira, és szép lassan morzsolgatni kezdi* *K nem bír sikoltani, de fájdalmasan felnyög.* *F tovább folytatja, de most Kaylie nyakára lép annyira, hogy még a levegő útját is elszorítja Kaylie-ban* *K keze megrándul, hogy leszedje magáról Feliciát, de a mozdulat félbeszakad.* *F csodálkozik, hogy Kaylie-nak még ennyi ereje van, ezt látva lehajol mellé, és majdnem szárazra szívja, majdhogynem a halálig.* *K pedig ebbe már gyanús, hogy beleájul* *F látja, hogy elég lesz, a csuklójába harap , majd Kaylie szájához tartja* *K kezd magához térni a vérszagra, és öntudatlanul kap utána* *F hagyja egy darabig… majd miután látja, hogy Kaylie már „életben van” mosolyog tovább…* Kelj fel, MOST azonnal! *K megpróbálkozik vele, de nem igazán tud mozogni* *F ezt látva megfogja Kaylie kezét, és abba a sebbe karmolva segíti fel, amit nemrég ejtett. Ezután olyan erőből csapja pofon Kaylie-t, hogy az majdnem hanyatt vágódik* És most indulás! És egyetlen pisszenést sem akarok hallani! *K a falnak támaszkodik, és bár nem pisszen, de nem is bír elindulni* F: Azt mondtam, nyomás! Ne várd, hogy még vigyelek is! *K próbál elindulni, de elesik.* *F Kaylie háta mögé áll, és megadja neki a kezdő lökést* K: Kéééérlek… *suttog. És újra elesik.* F: Nem! Elég volt! *megragadja újra Kaylie kezét és húzza maga után.* *K azért próbál lábra állni, és minden erejét összeszedve megy Feliciával* *F gúnyos vigyorral az arcán mondja Kaylie-nak, hogy* Remélem, ebből tanultál. *K összeszorítja a fogát, és nem válaszol rögtön. Csak valamivel később* Nem érzem bűnösnek magam azért, hogy megpróbáltam megmenteni a nővéremet. *F nem válaszol, és nem reagál semmit egészen hazáig. Kinyitja az ajtón, majd belöki rajta Kaylie-t* *K elesik, az egyik szék mellé, és még a karját is beüti.* *R időközben hazahozta Sarah-t.* Felicia... mit műveltél vele? *Sarah-t kirázza a hideg, amint meglátja Feliciát, Robert háta mögé húzódik* F: Óh, tubicám… csak nem sajnálod?... R: De. F: Kapott egy kis engedelmesség leckét. R: Túlzásba vitted. F: Ugyan szívem. *nevet* *K megpróbál feltápászkodni, de nem bír.* R: Én mikor vertelek össze téged azért, mert nem voltál engedelmes? *F megunja Kaylie szenvedéseit, és hogy mindenki ellene és a módszerei ellen van, megint felhasítja a csuklóját, és Kaylie szájához tartja. Nem válaszol Robertnek, nem figyel most rá* *K megragadja Felicia csuklóját, és mohón szívja a felkínált vért* *F közben elfordul kicsit. Robertre néz.* Most elégedett vagy? R: Akkor lennék elégedett, ha leszoknál erről. F: Nem szoktam hozzá, hogy valaki már az első nap megszegi a szabályokat. Most a Robert háta mögött lévő Sarah-t szemléli* *S összerezzen* R: Sarah-t ne bántsd. Semmit nem vétett ellened. *F mosolyog, tudja, hogy a mesterével úgysem bírna, ezért most felhagy a gyilkolási terveivel. Rámosolyog Robertre, majd távozik a szobából.* *K meg nyögve feltápászkodik, és gyűlölködve néz Felicia után.* *F telepatikusan üzen Robertnek: A hős szerelmes… engem is ezzel csábítottál el. *S már megszólalni se mer, a testvérére néz, és most először mosolyogni kezd* *R visszaüzen, h "meg is bántam. " persze nem komolyan.* *F nem gondolná (még), hogy komoly riválisra talál a két újoncban, pláne nem Sarah-ban* *nem... egyelőre nem komoly riválisok.* *K a nővérére néz.* Jól vagy, Sarah? *S nyög egyet* Ez életem legszebb napja *mondja gúnyosan, közben mosolyog* K: Egyetértek… Nah, nővérke... ennyit arról, hogy bediliztem, és vámpírok csak a mesében léteznek. *R nevet* S: Azt hiszem, mi már csak a mesében létezünk. *nem érdekli semmi, odaszalad Kaylie-hoz és megöleli.* K: Ez nagyon hülye mese. *visszaölel.* *S hevesen bólogat* *K felszisszen, még mindig fájnak a bordái, meg a karja is* S: M… mi… mit tett veled? K: Inkább nem mesélném el, ha nem muszáj. S: Tudni akarom… *nem tudja hogyan, de bosszút akar állni, szerinte Felicia tehet mindenről* K: Ne… semmi értelme. S: Kérlek… szeretném tudni. K: Megkínzott. Legyen elég ennyi. *S bólint, majd egy könnycsepp folyik végig az arcán* *K letörli Sarah könnyét, és mutatja neki* Vérkönnyeid vannak, látod? *halványan elmosolyodik* Na, erre próbálj magyarázatot találni. R: Úgy hallom, megmaradtok S: Azt hiszem hugi, már nincs szükségem magyarázatra. *Robertre néz* K: Amíg a mesterem vissza nem jön. S: Nagyon köszönjük! *totál bele van zúgva Robertbe* R: Nincs mit *mosolyog*