Sora mélyen aludt. Arra ébredt, hogy valaki szólitgatja. Lassan kinyitotta a szemeit.

-Sora! Végre!-mondta egy fekete hajú lány.-Társak leszünk.

-May...-ásitott Sora.-...Mit keresel itt?

-Fogjunk össze! Már beszéltem a főnökkel és Miával! Legyőzzük Kumikot!

Sora szemeiből egy csapásra kiment az álom.

-Mire gondolsz?-kérdezte.

-Arra, hogy Kumiko mostmár Leon társa, nem igaz?

-De.

-Fogjunk össze, és mi ketten az előadásokban pipáljuk le a két főszereplőt! Már beszéltem a főnökkel. Megkértem Miát, hogy adjon nekünk egy jó szerepet.-suttogta May izgatottan.-Induljunk Miához! Mostmár biztos befejezte a darabot! Gyere!

-Mért segitesz nekem?

-Mert utálom Kumikot.

Megragadta Sora kezét, és húzni kezdte.

-Hé, legalább hadd öltözzek fel!

-Igaz. Igyekezz. Megvárlak.-mondta May és lehuppant Sora ágyára.

Öt perc múlva már Mia szobája előtt álltak. Sora bekopogott.

-Tessék!-hallattszott bentről.

May benyitott.

-Mia!-kiáltotta.-Kész vagy a darabbal?

-Igen. Most indulok a főnökhöz.-felelte a lány.-Nektek kitaláltam egy nagyon jó szerepet, amivel legyőzhetitek Kumikot! Útközben elmesélem!

-Renben.-bólintott lelkesen Sora.

-Ez a történet egy párról szól. Dianaról és Davidről. Diana lesz Kumiko, David meg Leon. Nem szeretik egymást. Csak azért vannak eggyütt, mert a szüleik igy akarták. David beleszeretett egy lányba, Daisybe (ez te lennél Sora), Diana ikertestvérébe. Kettőtök között annyi a különbség, hogy Diana gonosz, Daisy meg nagylelkű, kedves. Diana csak azért áll David és Daisy közé, hogy szenvedjenek. És itt jön a képbe Maria, vagyis May. Te vagy a jó tündér, aki segit Daisynek elfelejteni a herceget és ikertestvérét (itt bemutattok egy vagány mutatványt. Utána Leon és Kumiko mutat be egyet. Ez is egy olyan próba féleség. Aki nagyobb tapsot kap, az győz.). A történet zárójelenetében David és Diana különválnak. Daisynek esélye lenne Daviddel lenni, de nem akar összejönni vele.

-Jó lesz.-bólintott a főnök.-Fogjatok neki gyakorolni.

Sora és May egymásra pillantott, majd boldogan az edzőterem felé rohantak.

***

-Mit gondolsz, milyen mutatványt kéne előadnunk?-kérdezte Sora Maytől.

-Fogalmam sincs.-sóhajtott a lány.-De az biztos, hogy sokkal jobbak leszünk, mint Kumiko és Leon!

Sora elmosolyodott és bólintott.

-Azt hiszem, nekem van egy jó ötletem.-mondta Sora és elgondolkozva a trapézokra pillantott.-Úgy kellene, hogy az ugróasztalon ugrunk egymással szemben egyre magasabbra és magasabbra. Láttad a legendás ugrást, igaz?

-Igen.-bólintott May.

-Remek. Úgy képzeltem el, hogy valahogy úgy forgunk ahogy ott, csak sokkal gyorsabban és nem egy helyben. Vagyis amikor repülünk felfelé, megfogjuk egymás kezét, kiegyenesitsük a tagjainkat, és forogva repülünk fölfelé. A legközelebbi trapéz fele lendülünk, te a lábadat beakasztod, engem meg továbbdobsz a következő trapézra. Beakasztom a lábam. Te azzal a lendülettel, amivel dobtál, ugrasz, én elfogom a kezed, előrelenditlek, kiakasztom a lábamat és forgunk. Utána visszaugrunk az ugróasztalra és kész. Mit szólsz?

-Jó ötlet! Nekem tetszik! Fogjunk is neki!

Sora az ugróasztal egyik felében, May meg a másikban állt.

-Készen állsz?-kérdezte Sora.

-Igen. Te?

-Én is. Gyerünk!

Egyre magasabbra és magasabbra ugrottak. Megfogták egymás kezét és forogtak körbe. May beakasztotta a lábát a trapézba, eldobta Sorát, és utána ugrott. Sora beakasztotta a lábát, de nem tudta elkapni Mayt. A kinai lány lezuhant.

Újra és újra megpróbálták. De egyszer sem sikerült. Volt, amikor May túl gyorsan ugrott. Sora alig érte el a trapézt, a kinai lány már ott volt mellette. Amikor hetedszerre próbálkoztak, Sora elkapta a kezét, de nem tudta rendesen megfogni, igy a lány újra leesett. Sora úgy érezte, hogy legközelebb menni fog. Csakhogy May elrontotta a dobást. Nem vett elég lendületet, és Sora leesett. Ahogy begyakorolták, már csak megszokásból továbbugrott, de nem tudta elkapni a trapézt és ő is leesett.

-Az időzitéssel lehet a probléma.-vélekedett Sora.-Próbáljuk meg mégegyszer.

May elengedte Sora kezét, a lány beakasztotta a lábát és elkapta a felé ugró May kezét. Kiakasztotta a lábát és forogni kezdtek. Innen már könnyebben ment a dolog. Leszámitva azt, hogy legtöbbször nem érték el a trapézt, túl kevés volt a lendületük.

Mindketten érezték, hogy közel járnak a sikerhez. Hogy nagyobb tapsvihart tudnak kicsikarni a nézőkből, mint Kumiko.