|
Sakuya a tűz hanyou
Kinuye 2007.02.26. 13:15
sakuya3
3.fejezet
Az idilli környezetből, egy hatalmas palota magasodott ki,
aminek a környékén, kihalt
növények tömege mutatta, hogy valamilyen
pusztító erő van a közelben. Az
épületen belül, egy
sötét szobában, egy férfit
lehetett látni. Háttal állt az
ajtónak, mert az ablakon tekintett ki. Két
személy lépett be a helységbe.
Elhoztátok a lányt? –
érdeklődött a fekete hajú
férfi, aztán megfordult, hogy az
érkezőkre tekintsen.
Igen Naraku. – válaszolt Sakuya és
lerakta a mikot padlóra.
Jó, akkor most menjetek. Sakuya, Kagura majd megmutatja a
szobádat. – utasította a
démonokat, mire kimentek a helységből
és találkoztak a
szélboszorkánnyal.
Kiyoshi elment a dolgára, míg a
démonnő bevezette a férfi melletti
szobába, az új
játékát Narakunak. Kagura elment
és fél perc múlva belépett
az ajtón, a kék hajú fiú.
Bezárta az ajtót és
csillogó szemekkel nézett a lányra.
Mit szeretnél? – kérdezte
közömbösen a lány, de
választ csak akkor kapott, amikor a férfi előtte
állt.
Téged. – felelte a démon és
magához rántotta a
démonlányt, majd erőszakosan
megcsókolta.
Sakuya próbálta magától
eltolni a fiút, nem nagy sikerrel. Kiyoshi a
démonnővel az ágy felé kezdtek
haladni, de a lány ezt észrevéve,
eltaszította magától a
fiút.
Ha még egyszer ezt megpróbálod,
megöllek! – mondta sziszegve és
felpofozta a vízdémont. Kiviharzott a
szobából, de majdnem nekiment
Kagurának.
Naraku hivat. – közölte, és
kissé lepődötten tekintett az előtte
állóra.
Ha, Kiyoshit keresed, bent van. – válaszolta
dühösen és bement Narakuhoz. –
Mit szeretnél?
Megvárjuk a többieket. –
közölte vele, és ekkor jöttek be
Kaguráék. – Sakuya, te elveszed
Inuyashától az
ékkőszilánkokat, mert ha nincs a
halandónál, akkor nála van. Kiyoshi
és Kagura, ti pedig keress a
sasdémonoknál szilánkokat. Induljatok.
– mondta, és mindenki ment a saját
dolgára.
A kis csapat kereste Naraku kastélyát, hogy
kiszabadítsa Kagomét.
Délután volt, amikor Inuyasha
megérezte Sakuya illatát.
Annak a lánynak az illatát érzem, aki
elvitte Kagomét. – mondta Inuyasha és
elindultak a szag irányába.
Amikor megtalálták a lányt,
éppen egy vízesés előtt
állt. Mintha megérezte volna
jelenlétüket, elmosolyodott és
kisétált a partra. A ruhája
és a haja csurom víz volt. Nem volt rajta cipő,
így mezítláb állt a kis
csapat előtt.
Már vártalak Inuyasha. –
szólalt meg mosolyogva és kedves hangon. A
testéből néhány centis
lángok csaptak ki. A tűz visszaszállt ahonnan
jött, és a lány már meg volt
száradva. Még a csizmája is rajta volt.
Mit tettetek Kagoméval? – kérdezte
dühösen a lánytól és
előhúzta a kardját a
féldémon.
Én semmit, de Naraku fogva tartja. – felelte,
és felnézett az égre.
Mit akarsz? – kérdezte Miroku, mert rosszat
sejtett, a túlzott kedvességgel.
El kell vennem tőled az ékköveket. Naraku ezt
parancsolta nekem. – bökött a
féldémon felé.
De nincs is nálam. – mondta Inuyasha
értetlenül. Sakuya elmosolyodott és a
fiú előtt termett, egy kisebb ugrással.
Mostmár nálad vannak. –
súgta a fiú fülébe,
és a testéből lángok lettek, majd
eltűnt. Mindez egy szempillantás alatt
történt.
Mit mondott? – érdeklődött a szerzetes,
és a fiú mellé lépett.
Azt, hogy mostmár nálam vannak az
ékkövek. – felelte, még mindig
értetlenkedve.
Akkor, nézd meg. – utasította Sango. A
fiú átvizsgálta a zsebét
és egy kis csomagot lelt benne. Vörös
szalag díszelgett rajta, és nem lehetett nagyobb
öt centinél.
Ez mi lehet? – kérdezte Inuyasha, és az
ajándékot nézegette.
Bontsd ki és megtudod. – felelte a szerzetes.
Jól van na, Miroku! – mondta ingerülten a
féldémon.
Kibontotta az ajándékot és egy kicsire
összehajtogatott levél volt benne, meg Kagome
ékkőszilánkjai.
Nem értem, hogy mit akar ezzel az a lány.
– mondta ki Inuyasha azt, amit mindenki akart.
Mi sem, de mi áll a levélben? –
kíváncsiskodott a démonirtó.
Nem tudom. Olvasd el. – dobta oda Mirokunak.
Ez áll benne: „Sziasztok! Ha azt
akarjátok, hogy Kagome életben maradjon,
szövetkezzetek Sesshoumaruval és
visszakapjátok. Csak együtt győzhetitek le Narakut.
Én kiszabadítom Kagomét.
Bízzatok bennem, Naraku már nem
irányít. Sesshoumarunak mutassátok meg
ezt a levelet, és bele fog egyezni.
Sakuya.’’
Nem hiszek neki. – jelentette ki Inuyasha.
Én igen. Különben, akkor miért
adta vissza Kagome ékkőszilánkjait? –
szólalt meg a papír mögül a
szerzetes, miközben még egyszer
végigolvasta.
Igazad van Miroku. Induljunk és keressük meg
Sesshoumarut. – értett egyed Sango.
Igen, és hol? – kérdezte cinikusan a
hanyou.
Szerintem, ő is megérezte Sakuya illatát
és elindul megkeresni. – szólalt meg
végre Shippou, mert eddig Kirarán
üldögélt.
Akkor menjünk.– mondta Miroku.
Rendben, gyertek. – adta be a derekát a
kutyafülű fiú. Elindultak Északra a
nyomokat követve.
Egy másik csapat is a poros földutat
rótta, amikor az ezüsthajú
férfi megtorpant. A levegőbe szagolt, és
megérzett valamit, amit keresett.
Érzem Sakuya illatát. – jelentette ki a
kutyadémon. Rin szeme felcsillant.
Nagyuram, szerintem kövessük és
megtaláljuk Narakut. – vetette fel az
ötletet Jaken félve.
Most az egyszer igazad van. Indulunk. – mondta és
ők is elindultak Észak felé.
Sajnálom Naraku, de nem tudtam megszerezni tőlük az
ékkövek, mert nem volt náluk.
– mondta Sakuya lehajtott fejjel.
Az hogy lehet? – kérdezte mérgesen a
férfi, és dühében a szemei
vörösen villogtak.
Nem tudom. – válaszolta, de Naraku
mérgében úgy arcon vágta,
hogy a falnak esett. A lány szája
szélén vékony
vércsík folyt végig.
Letörülte, majd felállt. –
Sajnálom Naraku.
Most menj. – utasította és a
lány kisietett a szobából. Kagura
mellett ment el, aki urához ment. A
szélboszorkány belépett a
helységbe. – Mit tudtál meg a
lányról?
Csak azt, hogy régebben te irtottad ki a
fajtáját, de ő valahogy
túlélte. Meg volt egy bátyja
és egy húga. – számolt be a
démonnő.
Á, már emlékszem. Ő és a
húga volt a fajtája egyik legerősebb harcosa,
csak az apja féltette őket, mert nem akarta, hogy
meghaljanak. – gondolkodott el, és gonosz mosoly
jelent meg az ajkain. - Meg azt csiripelték a madarak, hogy
a tisztavérű bátyja ölte meg az
anyjukat. Amikor, felnőttek bosszúból a
testvérükkel végeztek, de
négyen bírtak csak vele.
Ha, ez igaz, a bátyja biztosan erős volt, hogy csak
négyen tudták megölni. –
Naraku gonoszan elmosolyodott, mert támadt egy
ötlete.
Most menj. – a boszorka kiment és elnyelte a
sötétség. – Kiyoshi, nem a
legjobb lányt választotta, mert biztosan meg fog
halni, ha így kezeli Sakuyát. Egy gonddal
kevesebb.
A sötét teremben, csak
fémláncok zörgését
lehetett hallani, és egy lány
kiáltásait.
Naraku eressz el! – kiabált Kagome és a
láncok fogságából
próbált szabadulni. Nem sok sikerrel, mert azok
felsértették a bőrét.
Semmi értelme, mert azokat nem tudod leszedni. –
mondta a most belépő vörös
ruhás lány.
Mit akartok tőlem? – tekintett a nőre, aki közelebb
lépett hozzá.
Azt, csak Naraku tudja. Holnapra Inuyasháék
ideérnek. – felelte, és
végignézett a meggyötört mikon.
Honnan tudod? – lepődött meg.
Azt nem mondom el, de bízz bennem. – mondta
és elment.
Sesshoumaru és Inuyasha megérezték
egymás illatát. Egy tisztáson
találkoznak, ahol minden gyönyörű
smaragdzöldben pompázott. Rinék
elbújtak egy bokorban és, így
figyelték a testvérpárt.
Most nem csatázni jöttem, hanem valamit oda kell
adnom. – mondta Inuyasha és odadobta
Sesshoumarunak a levelet. Az elolvasta és
öccsére nézett.
Ha csak így győzhetjük le Narakut rendben, veletek
tartok egy ideig, de azután úgy is el fogom venni
a Tetsaigát. – Rinék ekkor
kijöttek a bokorból és a
kutyadémon mellé álltak.
A többiek ledöbbentek, hogy ilyen könnyen
ment, de örültek neki. Elindultak és
estére letáboroztak az erdőben. Rint, Shippout
és Jakent visszaküldték Kaelde
anyóhoz, hogy ne essen bajuk.
Már mindenki aludt, csak egy valaki nem, Sakuya. A
lány mindvégig egy dolgon gondolkodott, hogy
jól megszervezze a tervét.
Kiment a szobájából és
halkan elindult Naraku felé. Benyitott és
meglátta az alvó férfit. Becsukta az
ajtót, majd odaosont az ágy mellé,
hogy elvegye a hanyoutól az
ékkőszilánkokat. Naraku nyakában
fénylettek, így elég
nehéznek ígérkezett a terv
megvalósítása. A démonnő a
nyaklánc felé nyúlt, de a
fiú mocorogni kezdett. A lány gyorsan kiment a
szobából, mielőtt felébredt volna.
Lefutott Kagoméhoz és eloldozta a
láncokat. A miko, most ébredt fel.
Kíváncsian és ijedten
nézte, ahogy Sakuya szorgoskodik.
Mit csinálsz? – pislogott laposakat.
Elmegyünk! Szállj fel a hátamra.
– a lány megkapaszkodott és a
tűzdémon elkezdett rohanni.
Fél perc múlva kiértek a
palotából és megálltak az
erdőben. Kagome leszállt a lány
hátáról, aztán
körbenézett. Tekintete a démonnőn
állapodott meg.
Miért segítesz nekem? –
értetlenkedett.
Naraku mostmár nem uralkodik felettem. Amúgy,
ártatlanok nem szoktam megölni. –
felelte.
Értem. Miért gyűjtöd az
ékkőszilánkokat? –
kíváncsiskodott a miko.
Hogy magamhoz csalogassam azt a férget. – mondta
dühösen. –
Megkérhetnélek arra, hogy vedd ki a
hátamból a szilánkot?
Persze. De mivel vágjam meg a bőröd? –
kérdezte, és körbenézett,
hátha talál valami éles
tárgyat.
Tessék. – a miko kezébe nyomott egy
íjat és nyilakat, amiket egy bokorból
vett elő.
Azokat délután készítette
oda, amikor Inuyasháékhoz ment. Kagome a nyilat
beleszúrt a lány hátába
és az ékkőszilánk leesett a
földre. Sakuya visszaváltozott eredeti
alakjába. Felvette a földről a
szilánkot, és a nyakláncába
rakta.
Ha megtaláljuk Sesshoumaruékat odaadom neked az
összes darabot, de addig itt biztonságban van.
– szólalt meg. A lányra
nézett, miközben a medált forgatta a
kezében.
Rendben. – bólintott.
Elindultak Dél felé. Az estét
végigbeszélgették és
kezdtek összebarátkozni. Mielőtt hajnalodott,
letáboroztak, hogy pihenjenek egy kicsit. Hét
órakor felkeltek és továbbindultak.
Egy gyenge kígyódémonon
kívül semmi nem tartotta fel őket.
Folytatása következik…
| |