2. fejezet
By:Kinuye

Kiyoshi Naraku palotájába ment. Kagura bevezette ura szobájába. A fiú, amikor belépett, megpillantotta a férfit a sötétben ülni a falnak dőlve.
Mit akarsz Kiyoshi? – kérdezte a gonosz hanyou, és szeme vörösen megvillant, jelezve kilétét.
A segítségedet kérem, mert azt a lányt akarom, aki Sesshoumaru mellett van. – felelte magabiztosan, és közelebb lépett.
Mit akarsz egy gyerektől? – lepődött meg a férfi.
Nem a halandó kell, hanem aki védelmezi. – mondta és nekidőlt a falnak.
És ha segítek, mit kapok cserébe? – kérdezte ravaszul Naraku.
Ami, a lánynál van ékköveket és a szolgálatomat. – mondta, de tudta, hogy a férfi lehet, hogy átvágja majd.
Rendben. Most menj és Kagura megmutatja a szobádat. Ma meglátogatjuk őket. – a fiú kiment és a szélboszorka megmutatta neki a folyosó másik végén lévő helységet.
Kanna! – szólalt meg félhangosan Naraku, mire a kislány belépett az ajtón és ura elé sétált. – Mutasd meg nekem Sesshoumarut és csapatát.
A lány elfordította tükrét és megjelent benne a lassan menő inuyoukai. Aztán a kép megváltozott és Rint látta benne, meg egy fekete hajú démonnőt, akik alszanak. Naraku végigmérte a lányt és gonoszan elmosolyodott. – Hát ő lenne az.

Sakuya felébredt, és pont ekkor lépett be a démon is. Felállt és kinyújtóztatta végtagjait, majd a férfira nézett.
Jó reggelt. – köszönt kedvesen.
Indulunk. – felelte hidegen. Fel akarta kelteni Rint, de a lány a vállára tette a kezét.
Ne ébrezd fel. Majd én viszem. – mondta a nő. Ölbe vette a kislányt és elindultak.
Már mehettek jó ideje, amikor felébredt Rin és Sakuya felvette a kimonóját, miután a gyermeket lerakta a földre.
Hová megyünk nagyuram? –kérdezte Jaken.
Megkeressük Narakut. – jött az egyszerű válasz, de megtorpant és beleszagolt a levegőbe. Hirtelen eltűnt, de még ezt hátrahagyta. – Az öcsém szaga, maradjatok itt.
A kis csapat kissé lepődötten pislogott, aztán a féldémont valami nem hagyta nyugodni.
Rin, Jaken kapaszkodjatok. – szólalt meg Sakuya és felkapta az egyik kezébe a kislányt a másikba a gnómot. Elkezdett rohanni Sesshoumaru illatát követve.
Inuyasha ékkőszilánkok közelednek hihetetlen sebességgel. – kiáltott fel Kagome.
Biztos az a büdös ordas. – mondta két csapás között a kutyafülű fiú.
Nem ez nála legalább kétszer gyorsabb. – válaszolt a miko.
Az inuyoukai felkapta a fejét, mert tudta, hogy ki az. Érezte az illatát, de támadott tovább, nem hagyva egyetlen másodperc szünetet sem hagyva testvérének.
Mondtam neki, hogy maradjon ott. – mondta a kutyadémon, de az öccse meghallotta. Pont ekkor érkezett meg Sakuya, és az erdő szélén megállt. Lerakta társait, aztán a csatázókra pillantott.
Bújjatok el. – szólalt meg, mire elrejtőztek az egyik bokorba.
Meglátta Sesshoumaru öccsét és a barátait. Felismerte őket, mert a démon mesélt róluk, bár nem volt benne teljesen biztos, hogy ők azok e. A nő elindult a párbajozók felé, hogy jobban megfigyelhesse az eseményeket.
Inuyasha, annál a lánynál 15 darab ékkőszilánk van. – kiáltott fel a miko és Sakuyára mutatott. A csatázók leálltak és a lányra pillantottak.
Pontosabban 16. – javította ki a mikot és elővette a nyakából az ékkőszilánkokat. Egy fehér gömbbe volt bezárva az összes. Megnézte, azután visszarakta a nyakába.
Add ide a szent ékkő szilánkokat. – szólította fel a lányt a féldémon. Hogy meggyőzőbbre sikerüljön az alakítása, a Tetsaigát meglóbálta maga előtt.
És ha nem? – kérdezte karba tett kézzel, furcsa mosollyal a szája szélén.
Akkor elveszem. – megindult hanyou lány felé, de eléállt a bátyja.
Rólam megfeledkeztél? – kérdezte dühösen az ezüsthajú fiú, és ujjait megropogtatta.
Sesshoumaru hagyd békén, majd én. Úgy is régen harcoltam egy jót. – mosolygott a démonra.
Megfogta a kutyadémon csuklóját, és arrébb húzta két méterrel, hogy ne legyen útban. Inuyasháéknak leesett az álla. „Egy lány le tudja állítani Sesshoumarut?’’ a féldémon, akkor tért vissza a valóságba, amikor Sakuya ott állt előtte.
Akkor, most el akarod venni, vagy sem az ékköveket? – érdeklődött egy ásítást elnyomva. Még mindig álmos volt, egy kicsit a reggeli gyógyítása miatt.
Persze, hogy el akarom. – megtámadta a lányt a Tetsaigával, de az egyszerűen elugrált előle. Inuyasha már teljesen begurult, amikor már negyed órája nem tudta megsebezni a nőt. – Maradj már nyugton!
Ahogy akarod. – válaszolta a lány. Hátraugrott és egyhelyben várta a féldémont. Inuyasha csak erre várt. Mindenki kíváncsian szemlélte az eseményeket.
Szélborda!! – kiáltotta és a démonnő felé csapott.
A lány egy kicsit meglepődött, hogy ilyen erős a kard. Az öt fénysugár, már majdnem elérte, de egy nagy ugrással kitért előle. A csapás tovább ment az erdő fele, pontosabban a társai felé.
Rin!! – kiáltott fel a lány ijedten és Sesshoumaru is felkapta a fejét.
Sakuya rohanni kezdett, de olyan gyorsan, hogy a kutyadémon is alig látta. Amikor már csak egy méter volt hátra, hogy elérje Rinéket a csapás Sakuya felkapta őket és elugrott velük. Lerakta őket a földre és elindult volna, de térdre esett. Most lehetett látni, hogy a hátán egy mély seb díszelgett, ami az egész felsőtestét átérte keresztbe. A lány vére befestette a finom anyagból szőtt kimonót, de a földet is eláztatta, ahogy a talajra csepegett a vörös nedv.
Rin odaszaladt és megölelte a lányt. Mindenki teljesen ledöbbent. Inuyasha nem tudta felfogni, hogy majdnem megölt egy ártatlan gyereket. Sesshoumaru is meglepődött, hogy Sakuya az élete árán is megmentette Rint és Jakent.
Ugye nem lesz semmi bajod? – kérdezte a kislány sírva.
Nem, megnyugodhatsz. – válaszolta mosolyogva és megsimogatta a gyermek fejét.
Nagy nehezen felállt és elindult Inuyasha felé. Hirtelen megjelent Naraku és egy szennyezett ékkőszilánkot helyezett a lány sebébe. A vágás, szinte azonnal begyógyult. Gonoszan felkacagott a férfi és hátrébb ugrott, hogy megcsodálja tökéletes teve eredményét.
A hanyou szeme vörössé vált és több méteres lángok csaptak ki a törékeny testéből. Nem lehetett semmit sem látni, csak azután, hogy a tűz lassan visszaszállt a lányba. Mindenki megijedt, mert nem a kedves feketehajú nőt látták, hanem egy vörös hajú tisztavérű démont.
A haja hullámos volt és a bokájáig ért. Elől a frufrujából néhány tincs a sárga szemébe lógott. Vörösek lettek az ajkai és a körmei. A ruha is a bokályáig ért és nem volt pántja. A derekán két vörös selyemszalag volt tekerve és hátul meg volt kötve, ezért a végeivel, a kellemes szál játszadozott. A szoknya bő volt és fel voltak vágva a lány térdéig. Sötétpiros térdígérő csizmát lehetett látni. A nyaklánca vörösen izzott. Az övéhez volt csatolva a kardja.
Hát nem gyönyörű? – kérdezte Naraku és a lány mellé lépett, rejtekhelyéről előjőve.
Te átkozott! Mit tettél vele? – kérdezte ordítva Inuyasha.
Csak előhoztam belőle az igazi erejét. Mostmár engem fog szolgálni. – nevetett fel sátánian. – Öld meg őket!
Sakuya elindult Inuyasháék felé. Először Sangót célozta meg, de a démonirtó felé dobta a csonttörőt. A nő megfogta a levegőben és visszadobta azt, úgy ahogy Sango, csak nagyobb erővel. A lányt eltalálta a fegyver, mert nem tudott kitérni előle. Nekiszállt egy fának, és elvesztette az eszméletét.
Sango! – kiáltott fel Miroku, aztán egy mozdulattal lerántotta a gyöngyfűzért jobb kézéről. – Indulj szél!!
Ezzel engem nem tudsz legyőzni. – szólalt meg Sakuya kellemes hangján, de érződött rajta a ravaszság, és a gonoszság.
Kinyújtotta a szerzetes felé a jobb kezét és a szél hirtelen eltűnt. A fiú felordított fájdalmában és visszarakta a gyöngysort a kezére, aztán térdre rogyott.
Egy nyílvessző suhant el a démonnő feje mellett és eltalálta Narakut. A férfiból, egy fából készült bábu maradt, amin egy hosszú fekete hajszál fénylett.
Sakuya Kagoméra nézett szúrós tekintettel. Lassan elindult a miko felé. Inuyasha hátba akarta támadni, de a kardja megállt, mert egy másik pengébe ütközött. Kiyoshi kelt a lány védelmére. A vörös hajú nő megállt, és kérőn nézett a fiúra.
Nem hagyom, hogy bántódása essen. – mondta dühösen Inuyashának.
Mindenki meglepődött, még Sesshoumaru is, aki csak figyelte az egészet egy fa árnyékából. Egy újabb nyílvesszőt lőtt ki Kagome, csak most a fiúra. Mielőtt eltalálta volna, Sakuya kettévágta a fegyvert, egy egyszerű mozdulattal. Ezen a miko, annyira meglepődött, hogy nem vette észre a mögötte lévő lányt, aki leütötte. Kagome ájultan esett Sakuya karjaiba, aki erősen tartotta. Kiyoshi, ezt észrevéve abbahagyta a csatát, és elrakta a fegyverét.
Itt már nincs több dolgunk. – mondta és a démonlány mellett termett, majd eltűntek.
Gyertek vissza ti átkozottak! – kiáltott fel Inuyasha.
Már nem hallják. Nem hiányzik valami? – kérdezte hidegen Sesshoumaru, mert látta, hogy elvitték Kagomét. A féldémon szétnézett és észrevette, hogy eltűnt a lány.
Kagome! – kiáltott fel kétségbeesetten, és szemével a mikot kereste.
Szerintem ez volt a céljuk. Most mennem kell öcsi. – közölte testvérével, aztán elhúzta a csíkot Rinékkel.
Most megyek és megölöm azt az ostobát. – dühöngött a féldémon.
Inuyasha, szerintem az a lány nem akart minket bántani. – mondta Miroku és barátja mellé lépett, bár még elég instabil lábakon állt.
Ezt honnan veszed? – kíváncsiskodott a hanyou, bár hangjában düh hallatszott.
Sango nem sérült meg, csak elájult. Semmi baja sincs. Szerencsére úgy találta el a Csonttörő, hogy csak néhány karcolása lett. – felelte és a Kirara hátán fekvő démonirtóra mutatott.
Nem érdekel, hogy bántotta-e vagy sem. Majd akkor indulunk, amikor felébredt. – mondta és leült a földre keresztbetett karokkal.

Folytatása következik…